A The Beatles a könnyűzene egyik legnagyobb hatású együttese, akik sok mindenben megelőzték korukat. Az egyik a stúdiómunka fejlődésére gyakorolt hatásuk. Számos innováció köthető a nevükhöz, amelyeket főleg a producerüknek, George Martinnak köszönhetnek, akinek az ötletei és kísérletei nagyban hozzájárultak a zenekar sikereihez, egyedi hangzásához. És általában a stúdiótechnikai megoldások fejlődéséhez.
A Beatles a popipar számára forradalmi újításokat mutatott, amiben jelentős szerepet vállalt a csapat producere és hangmérnöke Sir George Martin, aki rengeteg zenei technológiai újítást próbált ki az együttessel, amik aztán meghatározták nem csak az egész popzenét, hanem az egész modern zeneipart és zenetechnológiát.
Ilyen forradalmi újítás volt a duplasávos ének. Az újraénekléssel ugyanis fizikai képtelenség volt reprodukálni egy az egyben a már felvett éneket, ezzel azonban sokkal vastagabbá, érthetőbbé tették az éneklést, a szövegelmondást. Ők használták először az ADT (Automatic double tracking) technikát is miután Lennon nem szerette felénekelni újra az éneksávokat a hangjának a megduplázásáért. Ken Townsend, az Abbey Road Studios egyik hangmérnöke állt elő az 1966-os Revolver című album felvételekor az ötlettel, aminek a lényege, hogy egy másik szalagos hangfelvevőre át kellett ereszteni a már felvett sávot, és a szalagkésleltetés során a hangzás megtévesztően hasonlított arra, mint ha az énekes kétszer énekelte volna fel a hangsávot. Később ez lett a Flanger effektus.
A félsebességre rögzített hangszerek is forradalmi megoldások voltak az akkori stúdió munkában. Előszőr a Misery című számban rejtették el, majd az A Hard Day’s Night gitárszólójában alkalmazták, később pedig az In My Life zongoraszólója lett ezzel az effekttel rögzítve. A technika lényege, hogy a hangszert egy változtatható sebességű magnóval vették fel, csakúgy mint az ADT technika második felvevője segítségével, de fele sebességgel.
A sampling és a hangminták használata is a Beatleshez köthető elsőként a zeneiparban. Számos dalukban megfigyelhető volt, hogy a hangszeres játék és ének mellett különböző hangmintákat játszottak, vágtak bele a felvételekbe. John Lennon az EMI archívumából szalagokat vett ki, amiket felkaszabolt és újra összeillesztett. Továbbá más szalagokból folyamatosan lejátszható szalaghurkokat készítettek, amit ma loop-oknak hívunk. Ezt először a Tomorrow Never Knows című dalban használták, a folyamat pedig úgy nézett ki, hogy a hangmérnökök és a zenekar tagjai véletlenszerűen változtatták a szalaghurok mozgását, amíg Martin egy összetett felvételt készített a bejövő adatok mintavételezésével. Ezt a dalt minden idők egyik leginnovatívabb stúdiófelvételének tartják.
Újításnak számítottak a közel mikrofonozott klasszikus akusztikus hangszerek is, mivel akkoriban még mindent térmikrofonnal rögzítettek. Ezt az elrendezést Eleneor Rigby-nél használta leglátványosabban Martin. A gerjedés effektet is Beatles forradalmasította, amit azóta is a heavy metal prototípusaként emlegetnek, de az énektorzítás is ő nevükhöz köthető.
Végül a sztereókeverést is ők hozták be a 60-as években, előtte minden mono volt, az A Hard Day’s Night volt az első dal, amiből sztereó mastert csináltak.
A zenekart tehát minden téren forradalminak mondhatjuk, hiszen óriási hatásuk volt a stúdiótechnológia fejlődésére is. Számos ötletük a stúdiózás alapjainak számít a mai napig is.
ifj. Halmos Attila
https://www.smithsonianmag.com/innovation/how-beatles-took-recording-technology-new-level-abbey-road-180973262/
https://listverse.com/2012/10/11/10-beatles-innovations-that-changed-music/
https://worldofmusic.com.au/blog/the-studio-innovation-of-sir-george-martin-and-the-beatles/
