„A zenei produkciók forradalmi változáson mentek keresztül. Ami egykor több profi stúdiót igényelt, ma akár egy laptop segítségével elvégezhető a hálószobában. Megfelelő szoftverrel és néhány digitális eszközzel a művészek minőségi zenét készíthetnek anélkül, hogy stúdióba mennének.” José Valentino Ruiz zenepedagógus átvett írása.
José Valentino Ruiz zenepedagógus olyan úttörő céget vezet, amely innovatív zeneoktatási programokat készít. Cikkében a projektalapú zeneoktatásról oszt meg néhány gondolatot.
„Sok kezdőnek nehezen megy a digitális zeneszerzés. A hagyományos zeneoktatás ugyanis az elméletre helyezi a hangsúlyt, és figyelmen kívül hagyja az érvényesüléshez szükséges gyakorlati, iparág-specifikus készségeket. Ez olyan, mintha valakit évekig zeneelméletre tanítanánk, de nem engednénk, hogy hangszert vegyen a kezébe, ami ugye nem túl gyakorlatias, ha a cél a zenélés.
A megoldás a projektalapú tanulás. Ugyanis amikor a diákok a fogalmak tanulmányozása helyett valós projekteken dolgoznak, kialakul bennük az a magabiztosság, alkalmazkodóképesség és szakértelem, ami a zeneiparban való boldoguláshoz szükséges. Ahelyett, hogy csak beszélnének a zenei produkciókról, ténylegesen zenét készítenek, így valódi problémákkal találkoznak, és megtanulják megoldani azokat.
Ha megkérdezünk egy zenei producert, hogyan lett jó szakember, valószínűleg olyasmit fog mondani, hogy ’több száz órát töltöttem azzal, hogy elrontottam, mielőtt jól csináltam’. Az önbizalom az egyik legfontosabb, hogy egy hallgató sikeres legyen a zeneiparban. Ezen múlik ki az, aki bátran beleveti magát egy digitális zenei szoftver tanulmányozásába, hogy azzal kísérletezzen, és ki az, aki csak a képernyőt bámulja, és fél elkezdeni, mert attól tart, hogy valamit rosszul csinál.
Amikor a diákok egy projektalapú zenei produkciós kurzuson vesznek részt, nem bemagolják a szakkifejezéseket, hanem alkalmazzák őket. Úgy tanulnak, hogy valódi zeneszámokat készítenek, így visszajelzést is kapnak, és folyamatosan átdolgozzák a dalaikat. Idővel ez a módszer növeli az önbizalmukat a szoftveres munka terén is, ami pedig segít saját, kreatív stílust kialakítani.
A gyakorlatias megközelítés előnyei elsősorban a viszonylag kevés zenetechnológiai ismerettel rendelkező diákoknak segít. Ők kezdetben annyira lehetetlennek tartják egy teljes zeneszám elkészítését, mint egy kezdő zongorista egy Rahmanyinov-verseny eljátaszását, mert azon tűnődik, miként fogja rávenni az ujjait, hogy elég gyorsan mozogjanak. De egy strukturált, projektalapú kurzus végére ezek a diákok gyakran kiváló minőségű zenét készítenek. Nem azért, mert bemagolták a zeneelmélet alapjait, hanem mert megtanulták alkalmazni azokat.
A klasszikus zeneoktatást leggyakrabban az a kritika éri, hogy nem készíti fel a diákokat a zeneipar kihívásaira. Ebben sajnos van igazság: sok végzős úgy hagyja el az iskolát, hogy tudja, hogyan kell elemezni Bachot, de fogalma sincs arról, hogyan kell felvenni vagy szerkeszteni a saját zenéjét, ami a manapság óriási hátrány. A projektalapú tanulás segít áthidalni ezt a szakadékot azáltal, hogy a tananyag a professzionális munkafolyamatokat tükrözi. Az elméleti dolgozatok helyett a diákok tényleges zenei projekteken dolgoznak, például megzenésítenek egy rövidfilmet, újrakevernek egy dalt, vagy előállítanak egy eredeti zeneszámot.
A hallgatók a tanfolyam végére elkészítik a portfóliójukat. Ebben általában olyan projektek vannak, amelyeket megoszthatnak potenciális ügyfelekkel, lemezkiadókkal vagy zeneipari szakemberekkel. Más szóval nem csak egy osztályzatot kapnak, hanem olyan ismereteket, amelyeknek valós értéke van.
A produceri oktatás egyik legérdekesebb része az, hogy a különböző műfajok hogyan befolyásolják a hatékonyságot. Azok a hallgatók, akik a pop, hip-hop vagy elektronikus zenében már otthonosan mozognak, általában gyorsan alkalmazkodnak a digitális eszközökhöz valószínűleg azért, mert ezek a műfajok erősen producer alapúak. Azonban a klasszikusan képzett zenészek sokszor küszködnek, nekik a modern technikákhoz való alkalmazkodás eleinte kihívást jelenthet. Gyakran azonban éppen ezeknél a diákoknál tapasztalható a legnagyobb fejlődést. Ha arra ösztönözzük őket, hogy feszegessék a határaikat, az új, kreatív készségek kialakulásához vezethet. A legjobb producerek azok, akik képesek alkalmazkodni a különböző zenei stílusokhoz, és ez a képesség egyre értékesebb egy olyan zeneiparban, ahol a műfajok keveredése már alapvető.
A zeneoktatás hagyományosan az elméletre, az előadásra és az elemzésre összpontosít, de a mai iparban ez már nem elég. A művészeknek producereknek, hangmérnököknek és üzletembereknek kell lenniük. A projektalapú tanulás az egyik leghatékonyabb módja annak, hogy a tanulókat felkészítsük a valódi zenei karrierre, mivel technikai jártasságot és a szakmai környezetben való alkalmazásukhoz szükséges önbizalmat is ad. Ahelyett, hogy a zenei produkciót absztrakt fogalomként kezelnék, a diákoknak el kell merülniük, és a gyakorlaton keresztül kell fejlődniük. Ebben a folyamatosan változó iparágban csak így lehet az élvonalban maradni. A legjobbak nem azok lesznek, akik tudással rendelkeznek, hanem akik sokat dolgoznak és kísérleteznek is. A zeneoktatásnak is ezt kell tükröznie.”
José Valentino Ruiz
(Fordította: Ifj. Rozsonits Tamás)
Forrás: https://nafme.org/blog/project-based-learning-in-digital-musicianship/
