A Beatkorszak Projekt nyolcadik alkalommal ad közre könnyűzenei oral history interjúkat Hangok és ütemek címmel. A friss kötetet Murzsa Tímea szerkesztette, és leginkább azoknak ajánlja, akiket foglalkoztat a könnyűzene és a színház kapcsolata.
– Nem először szerkeszti a Hangok és ütemek sorozat évente megjelenő, friss kötetét. Hogy került kapcsolatba a Beatkorszak Projekttel?
– Ez a negyedik Hangok és ütemek kötet, amit szerkesztek, igaz, volt egy kis kihagyás ezek között. Egyetemista koromban egy cikksorozatot vittem a Posztit.hu nevű oldalon „oldie but goldie” zenekarokról. Részben emiatt, részben korábbi, irodalmi ismeretségünk miatt hívott Vass Norbert, a Beatkorszak Projekt akkori vezetője először asszisztensnek, majd koordinátor és szerkesztő lettem. Közben az ELTE BTK-n tanultam, ahol azóta már a Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszéken vagyok adjunktus, modern és kortárs magyar irodalmat tanítok és kutatok. A könnyűzene egy régi szenvedély.
– A Beatkorszak Projektnél minden évben több oral history interjú készül a magyar könnyűzene fontos alakjaival, mint amennyi végül bekerül a kötetekbe. Mi alapján lehet válogatni?
– Igyekszünk mindig valamiféle koherens válogatást adni a frissen készült és a korábbi, még meg nem jelent interjúkból. Ennek lehet apropója egy fontos könnyűzenetörténeti esemény évfordulója, ahogy két éve Diósgyőri Popfesztivál volt, de lehet a Projekt éves témája is, mint 2024-ben a színház és a könnyűzene kapcsolata. Ez utóbbi miatt szándékos is a friss kötetben a Várkonyi Mátyással, Vikidál Gyulával, Sasvári Sándorral és Csuha Lajossal készült beszélgetések elhelyezése. De határon túli vizekre is eveztünk e témában: Csorba Zoltán többek között az első vajdasági rockoperáról kérdezte alanyát, Lengyel Gábort.
– Kik az interjúzók? Mennyire volt könnyű velük dolgozni?
– A nyolcadik kötetbe bekerült interjúkat Csatári Bence, Csorba Zoltán, Fodor János, Kovács László, Pap Béla és Wagner Sára készítették. Többségükkel már korábban is dolgoztunk, így van közöttünk egy kialakult, megbízható dinamika, de új szerzőket is be szoktunk vonni a munkába, amilyen most Csorba Zoltán és Fodor János, akikről reméljük, a jövőben is velünk tartanak.
– Volt olyan interjú, ami megérintette?
– Az Erdész Róberttel készített beszélgetés volt a legérdekesebb számomra, mert olyan zenei irány jelenik meg az ő révén a kötetben, ami eddig kevésbé volt reprezentálva a Beatkorszak Projektben. A sci-fi hatások révén ráadásul az alkotásainak irodalmi vonatkozása is van, ami nekem külön izgalmas.
– Kiknek lehet érdekes a mostani kötet?
– Azoknak, akiket érdekel könnyűzene és színház kapcsolata. Ebből a szempontból, azt gondolom, hiánypótló a kötet. De általában mindenkinek érdekes lehet, akik megélték ezt a korszakot, vagy nem élték meg, de szeretnének többet tudni róla. Sőt, még a kutatóknak is forrásanyagként szolgálhat.
(Címlapkép: Várkonyi Mátyás és Csatári Bence, azaz nyilatkozó és kérdező a Hangok és ütemek 8.kötetében)
