Az ország több egyetemén is választhatnak könnyűzenével kapcsolatos kurzusokat a hallgatók, amelyeken a zenetörténet mellett akár a populáris kultúra szociológiai, társadalomtudományi vonatkozásaival is megismerkedhetnek. Többek között ezekről is szó volt a „Ki viszi át a popzenét?” című fórum második panelbeszélgetésén.
Tóth Ákos bevezető előadását követően Dr. Barna Emília, Koncz Balázs, Pleskonics András és Dr. Lakatos Péter járták körül, milyen módon jelennek meg a könnyűzenéhez kapcsolódó órák a fővárosi, a pécsi, a debreceni és szegedi felsőoktatási intézményekben. Mint elmondták, tapasztalataik alapján nagyon népszerűek a hallgatók körében azok a szabadon választható kurzusok, amelyeken valamilyen módon könnyűzenével foglalkoznak, ráadásul ezek nem is feltétlenül csak hangszeres gyakorlatokat jelentenek, hiszen előkerül a populáris zene szociológiai, társadalomtudományi vizsgálata, de szerzői jog és a menedzsmentismeretek is szerves részét képezik egyes tanegységeknek.
Horváth Gergely, a beszélgetés moderátora emlékeztetett, a „Ki viszi át a popzenét?” fórumot elsősorban a tavaly októberi hasonló esemény kérdései inspirálták, hiszen akkor felmerült, hogy a könnyűzene más tantárgyak és tudományok oktatásában is hasznos eszköz lehet. Az ebben rejlő lehetőséget használják ki például a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Szociológia és Kommunikáció Tanszékén, ahol a kommunikáció- és médiatudomány mesterképzés során kicsit más kontextusban foglalkoznak a popzenével, de egy kulturális iparágak specializáció is elérhető. Barna Emília docens, szociológus és populáriszene-kutató elmondta: saját oktatói és kutatói portfóliójából kiindulva sokféle téma előkerül a meghirdetett kurzusokon, és a könnyűzenén kívül természetesen más kulturális ágazatokkal is foglalkoznak, de kétségtelenül népszerű az egyetem hallgatóinak körében az általa kifejlesztett, angol nyelvű szabadon választható kurzus, amely a populáris zene történetébe nyújt bevezetést.
Dr. Lakatos Péter a Debreceni Egyetem, Zeneművészeti Karának dékánja a szeptemberben induló könnyűzenei alapképzési szak megtervezésénél felmerülő kihívások mellett arról is beszámolt, az intézmény kurzuskínálatában korábban is szerepelt egy szabadon választható könnyűzenei óra, amit bárki felvehetett az egyetemről. Mint elmondta, zeneművészetis hallgatók is látogatták az alapvetően zenekari gyakorlatra épülő órát, ám korántsem ők voltak a kiemelkedő hallgatók, hiszen a zenekari zenélés egészen más képességeket igényel. A zeneművészeti kar dékánja emlékeztetett, bár a könnyűzenei intézet függetlenül működik a zeneművészeti kartól, szeretnének hatással lenni a könnyűzeneiparra és sokkal szélesebb spektrumon gondolkodni.
Pleskonics András (Dr. Rock) a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) rocktörténet kurzusának előadója saját előadássorozatáról elmondta, 18 éve 300 főre hirdette meg először az óráját, ám az már akkor is pillanatok alatt betelt, amit az utóbbi tanévekben minden alkalommal meghirdettek. Pleskonics Andrásnak saját bevallása szerint rögeszméje, hogy a könnyűzenén keresztül nevelni nem feltétlenül csak a zenetanárok tudnak, a kurzus összeállítása során a kezdeti koncepció pedig az volt, hogy rockzene kerüljön az iskolákba. Mint megjegyezte, annak ellenére, hogy immár több mint 30 féléve oktatja a tárgyat, rá kellett jönnie, zenetörténetet alapvetően lehetetlen tanítani, hiszen a hallgatók folyamatosan új dolgokat mutatnak neki. A szegedi oktató szerint a legfontosabb, hogy értő zenehallgatásra tanítsuk az embereket.
Koncz Balázs a Pécsi Tudományegyetemen működő Zenélő Egyetem (ZEN) programkoordinátora elmondta: esetükben sem zeneoktatásról van szó, sokkal inkább a könnyűzenei iparág szegmenseit mutatja be, állandó előadók helyett pedig mindig meghívott vendégekkel dolgoznak. Félévente jellemzően 5-7 kurzust indítanak, amelyeken igyekszenek 30 főre maximalizálni a hallgatói létszámokat, mivel azt szeretnék, ha valódi kommunikáció jönne létre az órákon, és esetleg projektmunkák is megvalósulnának. A ZEN kurzusai minden hallgató számára nyitottak, de kreditet csak azok kaphatnak, akiknek karán elismerik ezeket a tanegységeket. Koncz Balázs szerint esetükben is általában egyetlen nap alatt betelnek a meghirdetett előadások, amikre egyébként elsősorban bölcsészek, művészetis diákok és közgazdászok jelentkeznek.
A panelbeszélgetés során kiderült, a valamilyen módon könnyűzenével foglalkozó kurzusok általában az összes egyetemen népszerűek, azonban a hallgatók számára is tanulságos tapasztalat, hogy a könnyűzene valójában nem is olyan „könnyű” műfaj, mint amilyennek elsőre tűnik. Szóba került továbbá az is, hogy a populáris kultúráról folytatott diskurzusok során mennyire nehéz megtalálni azokat a referenciapontokat, amelyek mentén el lehet indulni egy adott közösség és egy bizonyos korosztály körében, hiszen előfordul, hogy az oktató legalább annyit tanulhat a kurzus során a legfrissebb technológiákról és zenefogyasztási szokásokról, mint a diákok az általa elmondottakból.
BML
