Az AMI könnyű is legyen című konferencián Balogh Miklós Péter a debreceni Rocksuli jelenéről és lehetséges jövőjéről tartott előadást, miközben érdekes adatokkal szolgált a tanulói összetételről és az oktatók végzettségéről is.
Ki akar 2025-ben könnyűzenét tanulni? És ki tanítaná az erre vágyókat? A debreceni Rocksuli igazgatójának előadásából az derült ki, hogy az említett első halmaz nem kicsi, a másodikba pedig komoly szakmai múlttal rendelkező és zömmel jelenleg is aktív zenészek tartoznak. A kereslet és a kínálat adott tehát, így aztán a továbblépés is szükségszerű. Balogh Miklós Péter szerint azonban nagyon hosszú időbe telt, amíg elkezdődött az összefogás könnyűzenei oktatási intézmények, illetve az oktatási fokozatok között.
Amint a Szervezetten szervezetben? című előadásból kiderült, a könnyűzenei oktatás területén ma erős a magántanári jelenlét. Voltaképpen ennek adnak élményszerűbb, közösségi kereteket az államilag el nem ismert oktatási szervezetek közé tartozó rocksulik.
Balogh Miklós Péter izgalmas grafikonokon mutatta be a debreceni rocksuli diákjainak korfáját. E szerint pár óvodás (!) is szeretne már könnyűzenét tanulni, az általános iskolások 22 %-ban vannak jelen az intézményben, a legszélesebb pedig természetesen a középiskolás korcsoport (44%). Ugyanakkor az is érdekes, hogy a felsőoktatásban tanulók és a dolgozók közel egyharmadát adják a rocksuli hallgatóinak. Elhangzott azonban egy ennél is hajmeresztőbb adat: vannak 60 év fölött hangszertanulásba kezdők is.
De vajon kihez kerülnek a cívisvárosban a fejüket pengetésre adó Jimmy Page-korúak, illetve ovisok? Ma még nincs diplomás könnyűzene tanár (amint Tóth Ákos előadásából tudjuk, ez hamarosan – éppen a Debreceni Egyetemnek köszönhetően – változni fog). Viszont a debreceni Rocksulikban tanítanak diplomás klasszikus zenészek, diplomás pedagógusok, középfokú szakmai végzettségűek, illetve egykori diákok is. Balogh Miklós Péter elárulta, hogy jelenleg az oktatóik 30%-a folytat felsőfokú tanulmányokat, ez pedig vérmes reményekre adhat okot.
Azzal kapcsolatosan is végeztek számításokat, hogy mi történne akkor a Rocksulival, ha megvalósulna a könnyűzene oktatásának az alapfokú művészeti iskolákba integrálása. Nos, a számok azt mutatják, hogy az említett képzési forma a hozzájuk jelentkezőknek hozzávetőleg a 60%-át veheti fel. A többieket egyesületi formában lehetséges képezni továbbra is, vagyis azt sem adhatják fel teljesen.
A Rocksulik országszerte fontos feladatot látnak el, és amellett, hogy jelentős közösségszervező potenciáljuk van, komoly szaktudás is koncentrálódik náluk. Emiatt is lényeges, hogy tovább működhessenek, ám ez jelenleg csak tanévről tanévre adott. Balogh Miklós Péter azt húzta alá az előadása konklúziójaként, hogy számukra az jelentené az igazán átütő változást, ha tervezhetővé tudnák valamiképpen tenni a jövőt.
V. N.
