A könnyűzene az alapfokú művészeti iskolák oktatási programjába integrálhatóságáról rendeztek tanácskozást a Debreceni Egyetem Learning Centerében, 2025. szeptember 12-én. Az AMI könnyű is legyen című konferencián Ruska Péter az elmúlt kilenc hónap munkáját foglalta össze.
Amint az AMI könnyű is legyen című konferencián több ízben is elhangzott: különböző szakmai fórumokon, valamint informális keretek között évek óta zajlik egy közös gondolkozás arról, hogy milyen jó lenne, ha könnyűzenét is lehetne oktatni állami zeneiskolákban, alapfokon. Az ügyben kétségkívül áttörést hozott a 2024 decemberében tartott, Hangadó című tanácskozás, amelynek gondolatébresztő beszélgetései alapján a résztvevők elkezdték kidolgozni a populáris zene az alapfokú művészeti iskolák oktatási palettáján való elhelyezésének előkészítő anyagait. A 2025-ös év első felét rendszeres találkozók követték, és a nyár végéig a közös munka is jó ütemben folyt.
Ennek szeptember elejei állásáról számolt be előadásában a Peron Pop Zeneiskola szakmai vezetője, illetve a szóban forgó projekt koordinátora, Ruska Péter. Az előadó nem a levegőbe beszélt, elvégre 2012 óta foglalkozik gitártanítással, 2019-től pedig a Peron Pop Zeneiskolában dolgozik, ahol zeneelméletet és zenekari gyakorlatot is tanít.
Referátumában Ruska Péter ismertette azokat az indokokat, amelyek arra indították őket, hogy a könnyűzene oktatásának szervezeti és így finanszírozási módján változtatni szükséges.
A meglévő, állami intézményekben zenét tanulók, illetve a szülők felől gyakori visszajelzés, hogy nem feltétlenül a legkorszerűbbek az ottani tanítási módszerek, illetve nem azt kapják a diákok, amit várnak vagy szeretnének. Az alapfokú állami zeneiskolákban tanítók pedig arról számoltak be a projekten dolgozóknak, hogy fogynak a gyerekek, így próbálják valahogy becsempészni a tananyagba a modernebb műveket. A felsőfokú könnyűzenei oktatási intézmények szemszögéből pedig az a probléma, hogy hiányos a jelentkezők elméleti tudása. Ebből az következik, hogy az első évben a különböző szinten álló hallgatók korrepetíciója zajlik, értékes órákat emésztve fel. A civil szférában könnyűzenét oktató intézmények pedig azt jelezték, hogy mivel nincs állami normatíva, egyre kevesebben tudják vállalni, hogy fizetik a tandíjakat, ez pedig – ahogy arról Balogh Miklós Péter előadásában is szó esett – kiszámíthatatlanná válik a könnyűzenei oktatási intézmények működése.
Ruska Péter bemutatta a projektben 2024 év vége óta dolgozókat is: a Debreceni Egyetem, a Rocksulik, a Peron Pop Zeneiskola, valamint a Kőbányai Zenei Stúdió képviselőiről van szó, akiknek magántanárok is segítették a munkáját – összesen több mint 20 szakember működik tehát együtt.
Az első fázisban kutatómunkát végeztek, aztán az anyagok elemzése következett, majd pedig a az alapfokú művészeti iskolába integráláshoz szüksége tananyagok megírására tértek rá. Mostanra hét tárggyal – ének, basszusgitár, billentyűs hangszerek, zeneismeret, zenekari gyakorlat, dob és gitár – készültek el a debreceni Rocksuli és a Peron Pop Zeneiskola tanárai. Ezen szövegek mintegy 80%-a esetében a szakmai lektorálás is lezárult, és Ruska Péter reményei szerint egy újabb szakmai lektorációs kört követően az alapfokú populáris zeneoktatás programját átadhatják az Oktatási Hivatal illetékeseinek. Reményeik szerint még idén.
Azonban addig sem lassítanak, hiszen, amint Bajnai Zsolt, a Hangőr Egyesület Poptanítás munkacsoport vezetőjének zárszavából kiderült, a projektben részt vevő szakemberek ősszel, a fővárosban tartanak majd újabb tanácskozást.
V. N.
