A könnyűzene alapfokú művészeti iskolák (AMI) oktatási programjába integrálhatóságának lehetősége állt az AMI könnyű is legyen című tanácskozás középpontjában. A Debreceni Egyetemen 2025. szeptember 12-én, a Hangőr Egyesület Poptanítás munkacsoportja és a Debreceni Egyetem Könnyűzenei Intézetének összefogásával megtartott konferencia első felében más műfajok sikerei, a másodikban pedig a célegyenesben lévő projekt legitimálásáról, valamint hálózatba ágyazhatóságának lehetőségeiről esett szó.
A házigazdák nevében Tóth Ákos, a Debreceni Egyetem (DE) Könnyűzenei Intézetének igazgatóhelyettese köszöntötte a DE Learning Centerében megjelent szakembereket, hangsúlyozva, hogy fontos ügyről folytatnak majd eszmecserét a résztvevők.
Az első előadó, Bajnai Zsolt a Poptanítás munkacsoport elmúlt tíz évének eredményeit tekintette át. Mint a Hangfoglaló Program elindítója, illetve a Hangőr Egyesület Poptanítás munkacsoportjának vezetője emlékeztetett: a jelenlévők közül sokakkal év eleje óta folyik az intenzív közös gondolkodás, és még 2025-ben elkészülhet ennek eredménye: a populáris zene az alapfokú művészeti intézmények tanrendjébe integrálhatóságát az Oktatási Hivatal szakemberei figyelmébe ajánló anyag. Bajnai Zsolt kiemelte, elengedhetetlen, hogy aktív zenészek töltsenek be a zenei oktatás különböző szintjein meghatározó szerepeket, elvégre ők tudják a leginkább: a zene által mennyi minden nyerhető. „Legyen a könnyűzene is mindenkié!” – zárta előadását. Elsősorban nem azért, hogy sztár legyen mindenkiből, aki gitározni kezd, hanem inkább, hogy a könnyűzenei képzésben részesülők értsék a dalokat, hiszen így nagyobb valószínűséggel válhat belőlük tudatos zenefogyasztó. Az oktatási spektrum kiterjesztésével tehát nyerne a zeneipar is.
A folytatásban Kapusi Kálmán, a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának tanszékvezető docense, a DE Könnyűzenei Intézetének igazgatója a klasszikus zene magyarországi oktatásának történetéről beszélt. A referátum a középkori kezdetektől vázolta fel az utat, amelynek eredményeként ma már hat felsőoktatási intézményben tanítanak Magyarországon komolyzenét. Árendás Péter, a Hagyományok Háza népzenei szakmai vezetője, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének docense a népi hangszeres játék, illetve ének autentikus gyakorlásának tudásátadását tekintette át. Mint hangsúlyozta, Magyarország azért népzenei nagyhatalom, mert az elsők között kezdtük gyűjteni és rendszerezni a népzenét, hozzátéve, hogy milyen fontosan az intézményen kívüli kurzusok, illetve táborok is.
Az első szekció utolsó előadójától Bágyi Balázstól megtudhatták a jelenlévők, ki volt a hazai dzsessz első doktora (a megfejtés: Wolf Péter). A dzsesszdob előadóművész, zeneszerző és zenepedagógus referátumában rávilágított arra is: idehaza hagyományosan úgy alakult – és az anyagiak okán ez sajnos elengedhetetlen –, hogy egy-egy tanár a katedra mellett gyakorló zenész is. Az előadásból kiderült, hogy aki ma dzsesszt szeretne tanulni alapszinten, annak számos vidéki központ mellett a fővárosban közel féltucat lehetősége van, illetve fény derült a VI. kerület és a műfaj szerteágazó közös múltjának és jelenének fejezeteire is.
A második szekciót Tóth Ákos nyitotta, aki a könnyűzene felsőfokú oktatásának történetét tekintette át a tengerentúli kezdetektől a brit, német, illetve hollandiai intézmények említése után jutva el a hazai helyzetig. A DE Könnyűzenei Intézete igazgatóhelyettesének arra is jutott ideje, hogy felvázolja, mik a populáris zene a hazai felsőoktatásban betöltött szerepének erősítéséhez vezető lehetőségek. A Peron Music Alapítvány elnöke, Pap Tibor azzal kezdte, hogy kívülről érkezett, hiszen se nem zenész, se nem tanár, azonban éppen a zeneiskolában szerzett saját, negatív tapasztalata indította arra, hogy egy civil szervezet élén próbálja előbbre lendíteni a populáris zene művészeti oktatásba integrálásának ügyét. Az utóbbi évek munkáját összefoglaló Pop Zene Iskola című referátumából kiderült jól ismeri a zeneoktatás for-profit oldalát.
A debreceni Rocksuli igazgatója, Balogh Miklós Péter elsősorban az évek során összegyűlt lokális tapasztalatai alapján mutatott rá arra, hogy a hazai könnyűzene-oktatás Achilles-sarka a tervezhető jövő. Ennek hiányában voltaképpen napról napra, számos bizonytalansággal kényszerülnek szembenézni a terület intézményei és tanárai. Persze nem elégedett meg a helyzet ismertetésével, megosztotta a tervezhetővé tétellel kapcsolatos vízióját is. Amire kétségkívül szükség mutatkozik, elvégre, amint a Szervezetten szervezetben? című előadásból kiderült, az óvodásoktól a nyugdíjas korhatárt elérőkig vannak, illetve voltak a Rocksuliban diákjaik.
A konferencia zárásaként Ruska Péter, a Peron Pop Zeneiskola szakmai vezetője értekezett arról a munkáról, amely négy könnyűzenét oktató intézmény zenetanárainak összefogásával, valamint magántanárok bevonásával már év eleje óta zajlik. Ennek keretében hét tárgy – ének, basszusgitár, billentyűs hangszerek, dob, gitár, zeneismeret, zenekari gyakorlat – AMI-kompatibilis tervének a megírásával készültek el. A szövegek 80%-ban már a szakmai lektoráláson is túlvannak, így Ruska Péter reményei szerint egy újabb szerkesztési és egységesítési kört követően az alapfokú populáris zeneoktatás programját átadhatják az Oktatási Hivatal illetékeseinek. Mindez – amint fentebb arról esett már szó – megtörténhet még idén. Amint pedig Bajnai Zsolt zárszavából kiderült, a projektben részt vevő szakemberek ősszel, a fővárosban tartanak a témában újabb tanácskozást.
PT
