A lengyel dzsesszélet, amellyel a sorozat első részében foglalkoztunk, mintát jelentett a magyar dzsessz számára. A hetvenes-nyolcvanas évek lengyel pop-rock zenekarai viszont más utat jártak, nem véletlen, hogy a magyar bandák szinte hazajártak Lengyelországba.
A hetvenes évek elején a lengyel rockszíntér rohamosan fejlődött. A legnépszerűbb műfajok a progresszív rock és a blues rock voltak. A korszak egyik legfontosabb alakja a számos hangszeren játszó Józef Skrzek, aki először zongoristaként dolgozott együtt a Breakouttal, majd Jerzy Piotrowskival és Apostolis Anthimosszal megalakította saját zenekarát, az SBB-t (Silesian Blues Band, más források szerint a lengyel Szukaj, Burz, Buduj, angolul Search, Break up, Build, magyarul: Keresd meg, zúzd szét, építsd fel! rövidítése). Az SBB, miután egy rövid ideig Czesław Niemen kísérője volt, önállóan is nagyon sikeres prog-rock zenekarrá vált. (A 2000-es években, egy időszakban hazánk egyik legkiválóbb ütőse, Németh Gábor volt az SBB dobosa.) A Breakout népszerűsége eközben rohamosan nőtt, és hamarosan Lengyelország legsikeresebb blues-rock zenekarává vált. Czesław Niemen hátat fordított korábbi soul-slágergyáros imázsának, és több szempontból is úttörő művész lett: először, mint progresszív rocker, aki virtuóz zenészek folyamatosan változó felállásával vette körül magát (az 1970-es Enigmatic című albuma a korszak prog-rock remekműveként maradt fenn a köztudatban), később pedig, mint elektronikus zeneszerző, aki sosem félt a kísérletezéstől, gyakran pedig költészetet épített be munkáiba (leginkább Cyprian Kamil Norwid verseit). Művészetének kísérleti jellege miatt bár a mainstream siker elkerülte, az underground szcénában legendaként tartják számon. További figyelemre méltó prog-rock zenekarok voltak a rövid életű, de ambiciózus Klan és a Budka Suflera, akik a hetvenes évek közepén-végén kiadtak néhány kritikusok által elismert albumot, mielőtt a következő évtizedben inkább a pop-rock irányába mozdultak volna el.
Rövid ideig a jazz-rock is népszerű volt. Ezt a műfajt olyan zenekarok képviselték, mint a Nurt, a Dżamble és az Anawa, az utóbbi kettő banda énekese egyaránt Andrzej Zaucha volt. Az Anawa talán jobban ismert arról, hogy mielőtt Zaucha csatlakozott volna, a híres lengyel költő-énekest, Marek Grechutát kísérte karrierje korai szakaszában. Grechuta, akit minden idők egyik legjobb lengyel dalszerzőjeként tartanak számon, a pop, a jazz és a szimfonikus hangszerelés elemeit ötvözte egyedülálló módon, ami megkülönböztette őt a többi előadótól.
A lengyel popzene legfontosabb platformja az opolei fesztivál volt, amely akkoriban többnyire a rendszer számára „biztonságos”, de zeneileg mégis kompetens, gyakran a mainstream jazz határán mozgó művészeket népszerűsített. Az évtized fő popelőadói közé tartoztak a 2+1 (Dwa Plus Jeden), Halina Frąckowiak, Krzysztof Krawczyk, Anna Jantar, Tadeusz Woźniak, Zdzisława Sośnicka, Ewa Bem és Zbigniew Wodecki. Lengyelország legnagyobb női szupersztárja azonban Maryla Rodowicz volt, aki 1973-ban a Małgośka című dallal tört be a köztudatba, és azóta is népszerű. Korai slágerei közül többnek Agnieszka Osiecka költő írta a szövegét.
A hetvenes évek vége rossz időszak a lengyel rock számára. Az évtized nagy nevei többnyire eltűntek vagy a mainstream-en kívüli, szűk csoportra koncentráltak. A rockot pedig egyáltalán nem népszerűsítették a helyi médiában. Amikor a punk és az újhullám beütött Európában, elkezdett fújni a változás szele, a lengyel fiataloknak azonban még néhány évet várniuk kellett az új műfajok megismerésére. A változás magvait a Gdańsk, Gdynia és Sopot köré szerveződött új független szcéna vetette el, amelyet Muzyka Młodej Generacji (A fiatal generáció zenéje) néven emlegettek. A fő fellépők – Kombi, Exodus és Krzak – a hetvenes évek elején népszerű zenékből építkeztek. Bár zenéjük emiatt némileg korszerűtlen volt, mégis ez volt a kezdete annak a rockinváziónak, amely a következő évtized elején egész Lengyelországban elterjedt.
A nyolcvanas évek eleje új rockzenekarok és stílusok sokaságát hozta el Lengyelországnak. Mindez annak ellenére történt, hogy a piacon általában kevés lemez volt kapható, nehézségek merültek fel a lemezkiadással és a professzionális hangszerek beszerzésével kapcsolatban, és mindenekelőtt általános politikai zűrzavar jellemezte az időszakot (1981. december 13-án statáriumot hirdettek, ami 1983-ig súlyos korlátozásokat eredményezett a mindennapi életben). A rockhoz való hozzáállás javulni kezdett, az opolei fesztivál 1980-tól kezdve engedélyezte a valódi rockelőadók fellépését, és létrejött az évtized legfontosabb lengyel rockfesztiválja, a Jarocin. Az először 1980-ban megrendezett fesztivál a Woodstock lengyel megfelelője volt, számos csúcszenekar debütált itt. Valójában a Jarocin egyfajta hitelességi mutató volt a lengyelországi rockzenészek számára, az együttesek népszerűségének egyik kulcsa lett, hogy milyen fogadtatásban részesültek a fesztiválon.
Az első punk/new wave zenekarok Lengyelországban a Kryzys és a Deadlock voltak. Mindkettő underground zenekar, amelyek rövid életük ellenére rengeteg fiatalt inspiráltak, hogy hangszert ragadjanak. A korszak úttörője a Walesből származó John Porter, aki egy rövid, Maanamban eltöltött időszak után saját zenekart alapított. A Porter Band első, angol szöveggel rögzített LP-jét (Helicopters, 1980) széles körben az egyik első lengyelországi újhullámos albumnak tartják. A nyolcvanas évek elején a lengyel újhullám legjelentősebb előadói közé tartozott a Brygada Kryzys (a Kryzys hamvaiból alakult), a korai Maanam, a Republika, a Klaus Mitffoch és az experimentálisabb Aya RL. A lengyel punk rock mindenekelőtt a Dezerterben, a KSU-ban és a Siekierában találta meg képviselőit. Az utóbbi, amelyet „Lengyelország legextrémebb zenekarának” tituláltak, később felállást váltott, és inkább a cold wave irányába indult el.
Az évtized későbbi szakaszában új zenekarok és szólóművészek törtek színre, mint a Madame, a T.Love, a Tilt, a Lech Janerka (korábban Klaus Mitffoch), a Kult, az 1984, a Variete, a One Million Bulgarians, a Rendez-Vous, a Moskwa, az Armia és a Bielizna. Mindegyiknek egyedi stílusa volt, amelyek a new wave-ben és a punkban gyökereztek. A kezdeti sikerek ellenére a felsoroltak közül több zenekarnak (például az Armianak) a kilencvenes évekig kellett várnia, hogy igazi népszerűségnek örvendjen.
A mainstream rock és a pop rock is fejlődésnek indult ebben az időszakban. A legnagyobb sztárok a Perfect, a Lady Pank, a Budka Suflera, a Rezerwat, a Lombard, a Bajm, a Banda i Wanda, az Oddział Zamknięt, az évtized későbbi részében pedig a Sztywny Pal Azji, az Obywatel G.C. (Grzegorz Ciechowski, a Republika egykori vezetőjének álneve), a Róże Europy és a Kobranocka voltak. A pop elektronikusabb megközelítését a Kombi, a Klincz, a Kapitan Nemo, a táncorientáltabb Papa Dance, valamint Urszula és Izabela Trojanowska énekesnők képviselték, akik a nyolcvanas évek elején a Budka Suflerával dolgoztak együtt.
A nyolcvanas években népszerű műfaj volt a blues rock és a southern rock (Dżem, Krzak, Kasa Chorych), a reggae (Izrael, Daab), a hard rock és a metal (Azyl P, Fatum, Hammer, Kat, TSA, Turbo, Wolf Spider), a progresszív rock (Exodus, RSC) és az elektronikus instrumentális zene (Marek Biliński, Władysław Komendarek).
A nyolcvanas évek hihetetlenül kreatív időszak volt a lengyel könnyűzenében. Az évtized végén Lengyelország demokratikus országgá vált, és bár ez a változás nem hozta magával a lengyel zene minőségének javulását, azonban új fejlődési lehetőségeket nyitott meg a művészek és a zenei piac számára.
ifj. Rozsonits Tamás
Források
https://www.europopmusic.eu/Poland_pages/Poland_seventies.html
https://www.europopmusic.eu/Poland_pages/Poland_eighties.html
