Az a meglepő – és itt a meglepődést a hétköznapi tapasztalat körében gondolom el –, hogy a populáris zenei kultúra alig van jelen a tudományos elbeszélésekben, a tudomány intézményi és ezzel együtt legitim terében. Holott arról van szó, hogy van kimunkált narratívája a populáris zenének: viszonylag jól értelmezhető és nyilvános, kanonizált történetisége, előzménytörténete, vagy legalábbis ahhoz kapcsolódó konstrukciók. Bír továbbá társadalmi nyilvánossággal, szereplőit társadalmi ismertség és elismertség övezi. Szervezetei vannak, azaz betagozódik a társadalmi intézményrendszerek világába. Ezen túl kiépült iparszerű működése is, ténylegesen kimutatható hozzájárulása az állami költségvetésekhez, munkahelyeket teremt, széles ipari és szolgáltató bázis épül rá, illetve köré, technikai újítások katalizátora és fejlesztője egyben. Továbbá társadalmi csoportszerveződések, közösségi hálózatok jönnek létre és aktiválódnak éppen a populáris zene által, amiként világról való állítása nem csupán egy zenei-esztétikai horizonton, hanem ideológai mezőben is felismerhető. És sorolhatnám azt a még mindig naiv tapasztalatot, amelynek ellenpontjaként jelenik meg első állításom, miszerint mégis alig foglalkozik a tudomány ezzel a fenoménnal.
A Pécsi Tudományegyetem Zenélő Egyeteme (PTE-ZEN) olyan, egyébként a világban nem egyedülálló, de Magyarországon kivételes kezdeményezés, amely megkísérli az egyetem világában megjeleníteni a populáris zenei kultúrát, illetve annak különböző diskurzus-szintjeit, szegmenseit, fragmentumait. Az előadás erről a megfontolásról, és az ehhez kapcsolódó néhány éves tapasztalatról kíván szólni – önreflexív elemzéssel inkább, mint leíró történetiséggel.
Prezentáció
