Évtizedes álom, hogy a könnyűzene tanítása legalább olyan elterjedt legyen Magyarországon, mint a komolyzenéé. Azaz például az ehhez szükséges intézmények hasonló módon fedjék le az országot, és mondjuk, minden járásban és fővárosi kerületben legyen egy könnyűzenei iskola, ahol legalább az alaphangszereket tanítják. Hány tanár kellene ehhez?
(Véleménycikk, ami akár vitaindító is lehet.)
Aki ma könnyűzenét akar tanulni – avagy ilyesmire akarja taníttatni a gyermekét – Magyarországon, és fontosnak tartja a közös muzsikálást is, az nagyjából hét-nyolc iskola közül választhat. Ám ezek egy része nem foglalkozik kezdőkkel, általános iskolásokkal, így ha egy kiskamasz például rockgitáros szeretne lenni, akkor az ország legtöbb pontján legfeljebb magántanártól vehet órákat. Olyan magántanároktól, akiknek a többsége bár kiváló zenész, több éves vagy évtizedes zenetanítási gyakorlattal rendelkezik, a jelenlegi jogszabályok szerint semmilyen zeneiskolában, alapfokú művészeti iskolában nem taníthatna. Mert nincs ilyen felsőfokú képesítése.
Hiszen nem is lehetne. Jelenleg Magyarországon ugyanis nem képeznek könnyűzenei tanárokat vagy könnyűzenei hangszereket – például basszusgitárt – tanítani tudó, diplomás pedagógusokat. A Kőbányai Zenei Stúdió „csak” OKJ-s képesítést nyújt, a nagy reményekkel elindult felsőfokú könnyűzenei képzések (Debrecen és Miskolc) pedig jelen állás szerint nem fognak tanári diplomát adni. Természetesen nem zárható ki, hogy néhány éven belül ezeken a helyeken alapvető változás következik be, és például az ELTE bölcsészszakjaihoz hasonlóan az alapképzés után, a mesterszak mellett a pedagógusképzés is megszerezhető lesz, azaz lényegében két diplomát kap kézhez a fiatal. Miként az sem lehetetlen, hogy a több helyen zajló ének-zene tanárképzés irányítói végre észreveszik azt a „piaci rést”, ami nemcsak az ének-zene tanítás presztízsét, de az esetleg könnyűzenei tanári képesítéssel kiegészülő diplomák keresettségét is látványosan növelhetné.
Ahhoz ugyanis, hogy az évtizedek óta dédelgetett könnyűzene-oktatás valóban országos lefedettségű legyen, azaz bármely település tehetséges vagy tanulni vágyó diákja értelmezhető távolságon belül találjon, akár teljesen kezdőkkel is foglalkozó zeneiskolát, rengeteg, könnyűzene oktatására kiképzett és/vagy jogosított tanárra lenne szükség. A rengeteg szó ebben az esetben különösen akkor kiemelendő, ha nemcsak a ténylegesen elhelyezkedő, hanem a diplomások számára gondolunk. Hogy mennyi a rengeteg? Nagyjából tízezer. Nem vagyok normális? Számoljunk!
Induljunk ki abból, hogy Magyarország 174 járása és 23 kerülete nagyjából úgy fedi le az országot, hogy ezek központjai mindenhonnan ugyanolyan eséllyel érhetők el. Tehát a könnyűzenei alapoktatás országos lefedettségéhez 197 darab intézményre, mondjuk alapfokú művészeti iskolára, vagy a Rocksulikhoz hasonló helyre lenne szükség. Számoljunk azzal is – vagy inkább ne legyünk nagyravágyók –, hogy minden populáris zeneiskolában legalább az alaphangszereket – gitár, basszusgitár, ütősök, billentyűs, ének – oktatják, és esetleg valami pluszként elektronikus zenét, hangtechnikát vagy valamilyen különleges hangszert, esetleg fúvóst is lehet tanulni. Az „üzembiztonság” azt kívánná, hogy minden hangszerből legalább két oktató álljon rendelkezésre a szakszerű helyettesítés minimális esélye érdekében. Azaz a 197 intézménynek egyenkét 12 diplomás, könnyűzenét oktató pedagógusra lenne szükség, ami 2364 főt jelent. Tehát, ha valami csoda folytán holnap minden járási székhelyen és kerületben nyílna egy-egy popzeneiskola, akkor ennyi tanárnak kellene lepottyannia az égből.
Nyilvánvaló, hogy egyik napról a másikra nem lesz mindenhol könnyűzenét is oktató zeneiskola, és nemcsak a pedagógushiány miatt. Miként az is világos, hogy ilyen mennyiségű popzene-tanárt egyik évről a másikra nem lehet kiképezni. És azt hiszem, a hazai felsőoktatás tendenciáit ismerők azzal is tisztában vannak, hogy közel két és félezer szakember munkába állítása nagyjából kétszer, de inkább három-négyszer ennyi hallgató diplomaszerzését feltételezi. Egyszerűen azért, mert természetes, hogy sokan nem a szakmájuknak megfelelően helyezkednek el, elhagyják az országot, vagy ha a szakmájuknál maradnak, kutatók, oktatók, vezetők lesznek. Magyarul, a hazai könnyűzene-oktatás új pályára állításához szükséges tanári létszámhoz minimum 5-8 ezer diplomát szerző kellene, ami nagyjából 12-15 ezer felvett és beiratkozott hallgató esetén lehetséges.
Hány felsőoktatási intézmény, hány év alatt lenne képes biztosítani ennyi diplomás könnyűzen-tanárt? Ez azért fontos kérdés, mert nagyjából ennyi időnk van a könnyűzenét oktató iskolahálózat kiépítésére. Ha csak a jelenleg egy évben felvehető ének-zene szakos helyek számából indulunk ki, akkor bizony három emberöltőnk van (nekünk és az utódainknak). Ha a meglévő felsőoktatási helyeknek a felét kellene az új képzéshez igazítani, akkor meg annyi ideig fog tartani a könnyűzenei iskolahálózat teljes kiépítése, amennyi ideig a törökök nálunk voltak. Mivel azonban a könnyűzenésznél optimistább, vidámabb és mindent megoldó figura kevés van, biztos, hogy találunk más megoldást.
Bajnai Zsolt, Poptanítás munkacsoport
