Bicskére, Balatonkenesére, Polgárra és Újbudára először jutott el ebben az évadban a Hangszert a kézbe kiállítás, amely túl van a 200 ezredik hangszert kipróbáló látogatón. Andrásik Remo, a programot szervező Öröm a Zene Nonprofit Kft. vezetője arról is beszélt, hogy a 140 hangszerből álló kiállítást csak olyan településre viszik, ahol legalább 1200 látogatót tudnak garantálni.
– Annak ellenére, hogy ez volt a Hangszert a kézbe sorozat kilencedik évada, nemhogy csökkenne, de folyamatosan nő az érdeklődés iránta. A szezon utolsó kiállítását Martonvásáron rendeztük, ahová nemcsak hangszert kipróbálók jöttek el, de olyan iskola- és településvezetők is, akik szeretnék, ha hozzájuk is eljutna a kiállítás. Volt olyan iskolaigazgató, aki azzal kezdte, hogy 1600 gyerek jár hozzájuk, azaz ennyi látogató biztosan lesz, ha hozzájuk is elvisszük a kiállítást. Ha csak rajtunk múlik, a tizedik évadban megyünk.
– Ebben az évadban négy olyan település is bekerült a helyszínek közé, ahová először jutott el a Hangszert a kézbe. Mi szólt mellettük?
– Az NKA Hangfoglaló Program meghívásos pályázatán hét kiállítást vállaltunk erre az évadra, de annyi megkeresést kaptunk, hogy két rövidített programmal és a saját nadrágszíjunk meghúzásával végül tíz helyre vittük el a hangszereket. Egyszerűen azért, mert még mindig vannak az országnak olyan részei, ahol nem jártunk, amit nem tartunk igazságosnak. Másrészt, pontosan látjuk, hogy sokszor már a közeli városba is bonyolult bejutni, így a kisebb települések sem hagyhatók ki a sorból.
– Változott valami az évadban?
– Bárhogy is kell spórolnunk, abból nem engedünk, hogy a lehető legmodernebb eszközöket, a legjobb állapotú hangszereket mutassuk be. Emiatt lecseréltük a dobparkunkat, felújítottunk hangszereket, és igazodtunk a fiatalok elvárásaihoz is. A rendhagyó énekórák programját is átalakítottuk egy kicsit, mert volt olyan helyszín, ahol egyszerre kétszáz gyereknek kellett előadást tartottunk.
– Kilenc év után milyenek a tapasztalatok a helyszíneket vagy kísérőtanárok tekintetében?
– Nekünk mindegy, hogy a modern Kölcsey Központban vagy egy kistelepülés beázó tornatermében rendezhetjük meg a kiállítást. Mindenütt a legnagyobb élményt akarjuk nyújtani, ami 200 ezer látogató után talán elmondható, hogy általában sikerül. Amihez nagyon kellenek azok a pedagógusok, akik a látogatóink többségét, a gyerekeket elhozzák. Nagyon érdekes egyébként, hogy ahol először járunk, kicsit idegenkedve állnak hozzánk az első napon, de aztán minden megváltozik. Ahová pedig újra vissza tudunk menni, ott szinte kollégaként fogadnak bennünket.
– Lesz 10. évad?
– Ígéretet kaptunk rá, hogy folytathatjuk, hiszen mások is érzik: ezt nem lehet abbahagyni. Egyszerűen hiánypótlók vagyunk. És sorban állnak a települések és a különböző intézmények, ahová először vagy újra várnak bennünket. Reménykedem, hogy ősszel folytathatjuk, és ez nemcsak a 10. évadunk lesz, de valahol a 100. Hangszert a kézbe kiállítást is megnyithatjuk.
