A Rocksuli Budapest 2012 eleje óta működik, néhány éve új helyen, Kőbányán, egy Jászberényi úti ipartelep egykori irodaházában. Az előző tanévet 150-160 diákkal zárták, és már várják a jelentkezőket a következő szezonra, amikor reményeik szerint újra visszatérhet a covid előtti létszám. Vajda Péter „Sóder”, a Rockzenéért Egyesület elnöke, a Rocksuli Budapest igazgatója nyilatkozott a Poptanítás blognak.
– Hányadik tanéven van túl a Rocksuli Budapest?
– A tizenharmadik teljes tanévünket zártuk júniusban, illetve mivel az első keresztféléves volt, mert 2012. január-februárjában indultunk, azt is mondhatjuk, hogy tizenhárom és fél tanéven vagyunk túl. Ennyi idő alatt rengetegen jártak hozzánk, és sok olyan diákunk is van, aki 6-8 évet tanult vagy ennyi ideje tanul nálunk. A covid előtti években átlagosan 180-200 diákunk volt, majd utána ez hirtelen megcsappant, amihez biztos, hogy a suli költözése is hozzájárult.
– Hány diákotok volt az elmúlt tanévben, és miket tanultak nálatok?
– Az elmúlt tanévben 150-160 diák szavazott nekünk bizalmat, akikkel kilenc oktató foglalkozott. A pop-rock-könnyűzenéből jól ismert öt alaphangszer közül lehet nálunk választani, azaz dob, gitár, basszusgitár, zongora-billentyűs hangszer és ének tanulható a budapesti Rocksuliban. És vannak „szunnyadó szakok” is, mint a stúdiótechnika vagy a zenekari gyakorlat, amelyek akkor indulnak, ha van elég érdeklődő. Az utóbbi mondjuk, csak félig szunnyadó, hiszen a diákok többségének a félévek végén, illetve az évkezdésnél is van megszabott számú zenekari gyakorlat a félévzáró és évnyitó koncertek miatt.
– Mit lehet tudni a diákjaitok összetételéről?
– A tévedés kockázatával mondom, hogy nagyjából 60-40%-ban a fiúk vannak többen. Az életkori spektrum viszont nagyon széthúzódik, de az általános iskola közepétől az egyetem vége közötti korosztály a legnépesebb. Budapesten kívül Pest megyéből viszonylag sokan járnak hozzánk, és talán egy Jász-Nagykun Szolnok megyéből való lány az, aki a legtávolabbról utazik minden héten a suli miatt. A hangszerek népszerűségét egyébként a dob és a gitár vezeti karöltve az énekkel.
– Egy gyártelepen működik a Rocksuli Budapest. Mennyire elfogadhatók a körülmények?
– Egy korábbi ipari területen működünk, egy néhai irodaépületben. A két kezünknek köszönhető minden terem kialakítása, szigetelése, kiépítése. Eleinte csak annyi volt, hogy el tudjunk indulni, és aztán amikor volt időnk, kapacitásunk, megcsináltuk a többi termet, a pihenőt és minden egyebet is. Folyamatosan fejlesztjük az eszközeinket, a hangszer parkot. Második éve vagyunk jogosultak a személyi jövedelemadó 1%-ának a befogadására, amit kizárólag hangszerekre fordítunk.
– Mennyire vannak „órán” kívüli programjaitok?
– Állandó résztvevői vagyunk a Nagy Sportág- és Hangszerválasztó rendezvénynek, illetve szoktunk tanévközben néhány alkalommal klubot szervezni, ahol kötetlenül cseveghetnek, ismerkedhetnek a tanárok és a diákok, sőt olykor csocsóbajnokság is kialakul. Táborunk hat éven keresztül volt, de a költözés után átmenetileg le kellett mondanunk róla, de úgy tűnik, hamarosan visszatérhet a Rocktábor. Addig viszont lehet élvezni a Rocksuli Debrecen nagyszabású kékedi táborát a Zemplén csodálatos hegyei között.
– Budapesten sokan tanítanak zenét magánúton is, több zeneiskola is működik. Ezek mennyire jelentenek konkurenciát?
– Konkurencia mindig van, akkor is, ha magánúton oktatsz és akkor is, ha intézményes keretek között. Az igazság az, hogy soha nem az foglalkoztat minket, ki a konkurencia, vagy van-e egyáltalán. Inkább azzal, hogy amit elképzelünk a Rocksuli vonzerejének, missziójának, azt tökéletesre csiszoljuk, amit vállalunk, azt tartsuk, és mindezek mellett folyamatosan fejlődjünk. Az állami zeneiskolák sem konkurenseink, és remélhetőleg, mi sem nekik, hiszen ez két külön terep, még ha vannak is közös metszetek. A klasszikus zeneoktatás szerintünk nagyon fontos. Folyamatosan vannak olyan tanulóink is, akik párhuzamosan járnak mindkét intézménybe, bár az is igaz, hogy volt olyan diákunk is, aki végül elhagyta az állami intézményt.
– Mennyire jellemző, hogy Kőbányára vagy akár már a debreceni, a miskolci egyetemek könnyűzenei képzéseire készítetek fel diákokat?
– Több ilyen volt már, és sikeres felvételi lett a vége. De a Rocksuli nem felkészítő, hozzánk 90%-ban azért járnak a diákok, mert szeretnék magukat kipróbálni, akár több hangszeren is, társaságot, közösséget keresnek – és találnak –, érezni akarják, milyen színpadon állni. És ez általában éveken át tart, sőt folyamatosan alakulnak rocksulis zenekarok is. Hálásak vagyunk a diákjainknak, hogy évről évre bizalmat szavaznak nekünk.
– Milyen tanév elé néztek? Lesz-e bármilyen változás? Mikor indul a beiratkozás?
– Normál tanévre készülünk. A tandíj még képlékeny, mert szeretnénk, ha legalább még idén a jelenlegi szinten maradhatna, de meglátjuk. Egyelőre a nyári kurzust koordináljuk nagy erőkkel. Ennek a végén – ami egybeesik a nyílt nappal és az évnyitóval – lesz egy amolyan nyárzáró, évindító koncertünk, ahol a diákok és rocksulis zenekarok mellett a tanáraink is fellépnek. A beiratkozás nálunk mondhatni folyamatos, tehát akár most is be lehet iratkozni, de a nagy roham augusztus közepétől várható. Azt gondolom, ha minden jól alakul, 180-200 fővel indulunk szeptemberben, akiknek a nagy része visszatérő diák lesz.
- bazs -
