Az „Aki ért hozzá, az jól tanítja” című könnyűzenét tanító, de pedagógusi képzettséggel nem feltétlenül rendelkező zenetanároknak szánt sorozat 2023 őszén indult, és azóta hat helyszínen, nagyjából száz oktató vett részt rajta. A folytatás tekintetében azonban lehetnek kérdőjelek, leginkább a budapesti képzési nap kudarca miatt, de azért ősszel folytatódik a sorozat.
A pedagógiai, módszertani, gyermeklélektani és pszichológiai, illetve most már konfliktuskezelésről szóló foglalkozásból is álló képzési napot annak idején egy ismert könnyűzenész és egyben zenetanár körül a halála után kirobbant polémia miatt indította el a Hangőr Egyesület Poptanítás munkacsoportja. A sajtóban és a közösségi oldalakon viszonylag nagy teret kapó, sok évvel vagy évtizeddel korábbi esetek kapcsán ugyanis vagy gondolkodás nélkül pálcát törtek az illető feje felett, vagy zenei nagysága miatt, szőnyeg alá söpörve a tanári viselkedését, elvtelenül védték. A legelkeserítőbbek azok a megnyilvánulások voltak, amelyekben zenészek és zenetanárok azzal próbálták elintézni a kellemetlen, zaklatást vagy fiatalkorú veszélyeztetését is súroló eseteket, hogy „tudtunk róla”, illetve egy „backstage-ben sokkal durvább dolgok is történnek”. Egyetlen dologról nem esett szó: ha a szakma tudott a problémákról, próbált-e segíteni a köztiszteletben álló kollégának, az intézményének, vagy tett-e bármit azért, hogy hasonló esetek ne forduljanak elő.
Akkor azt gondoltuk, hogy a magyar könnyűzenei oktatás fejlesztéséért is tevékenykedő Hangőr Egyesületnek feladata lehet, hogy segítsen a hasonló esetek megelőzésében. Illetve, mivel egy korábbi kutatásunk arra is rávilágított, hogy sokan úgy tanítanak könnyűzenét, úgy foglalkoznak gyerekekkel és fiatalokkal, hogy pedagógiáról, módszertanról, gyermeklélektanról soha sem hallottak – miközben természetesen kiváló zenészek és tanárok is lehetnek –, érdemes a két dolgot összekapcsolni. Azaz csináljunk olyan képzési programot, amely a pedagógiai végzettséggel nem rendelkező, de könnyűzenét tanítóknak alapismereteket ad, illetve kapaszkodókat nyújt a problémás esetek megelőzéséhez. Személyes véleményem, hogy a könnyűzenét oktatók többsége – akik egyben természetes módon exhibicionista, sikerre, rajongásra is vágyó zenészek – nincs tisztában azzal, micsoda veszélyeket rejthet, amikor 30-40 percre egy kiskamasz, esetleg ellenkező nemű tinédzser és egy viszonylag fiatal tanár kettesben bezárkózik egy tanterembe zenét tanítani és tanulni.
Az indulásnál, 2023 végén azt gondoltuk, hogy az NKA Hangfoglaló Program támogatásának köszönhetően évente két-három képzési napot szervezhetünk az ország különböző városaiban. Lelkes helyi segítőben, szervezőben soha nem is volt hiány. A képzőhelyek – legyen szó zeneiskolákról, közművelődési intézményekről vagy könnyűzenével is foglalkozó egyesületekről – vezetői maguk is érzik ugyanis az oktatóik pedagógiai felkészültségének hiányát. Illetve mindenütt látszott, hogy egyfajta lehetőségként tekintenek az ingyenes képzési napra, amivel saját tanáraiknak vagy tagjaiknak valamiféle plusz „szolgáltatást” nyújthatnak. A helyi zenetanárokat, zenészeket ismerő segítők nélkül bele se mertünk volna vágni az egyes képzési napokba.
Ugyanakkor két év és hat alkalom után, nem kevés tapasztalat birtokában vannak olyan kérdések, amiket szinte lehetetlen feloldani.
Mikor szervezzük a képzési napot? Hétvégén, hétközben, egész nap esetleg csak délelőtt vagy délután? Mindegyik mellett és ellen is vannak érvek. A hétvégék ellen a könnyűzenét tanítók többségének zenész státusza szólt, hiszen olyankor fellépéseik vannak. A hétköznapokkal pedig az volt a baj, hogy sok zenetanárnak „civil foglalkozása is” van, vagy ha nincs, akkor a zeneiskolai órák nem teszik lehetővé, hogy egy egész napot kihagyjanak a munkahelyükön. Feloldhatatlan ellentétek. Amit már csak a tanéven belüli időpont kiválasztása tetéz, hiszen sem a tanév indulásának környéke, sem a tanévzárás időszaka, sem a szünetek, sőt a vizsgaidőszakok sem jöhetnek szóba. Azaz nagyjából október, november és február-április lehet alkalmas egy-egy képzési nap megszervezésére.
Nem kisebb fejtörést okozott, hogy fizetős vagy ingyenes legyen-e a program? A fizetős ellen érvelők általában azt mondták, a nem túl jól fizetett tanárok nem fognak egy ilyen, sehol sem elszámolható képzésért saját zsebből fizetni, az intézményeknek meg főleg nincs pénze ilyesmire. Ugyanakkor az ingyenes képzés ellen meg az szólt, hogy így nincs tétje a jelentkezésnek. Nem egyszer szembesültünk is azzal, hogy néhányan csak jelentkeztek, de a foglalkozásokon, vagy azok többségén már nem jelentek meg. A Hangőr Egyesület más rendezvényei is egyre inkább azt mutatják, ha valami ingyen van, akkor az hiába értékes és fontos, a célközönség szemében kisebb jelentőséggel bír.
Egy dologgal nem volt probléma sehol: a tartalommal. Akik végül megoldották, hogy egy napot vagy akár csak néhány órát szánjanak saját továbbképzésükre, fejlesztésükre, azoktól mindig pozitív visszajelzést kaptunk a témák és az előadók tekintetében. Sőt, már-már határtalan lelkesedést, hogy végre valahol hallhatnak ezekről a témákról és találkozhatnak hasonló cipőben járó kollégákkal. És ez utóbbi lett ezeknek a képzési napoknak a legfontosabb mozgatórugója. Azt érezzük, hogy az átadható tudás mellett legalább annyira fontos a kollegák találkozása, a máshol létre nem jövő szakmai beszélgetések.
Úgyhogy a második „tanév” végén is csak azt mondhatjuk, hogy bár nagyon fájt a budapesti kudarc – a csekély érdeklődés miatt le kellett mondanunk a meghirdetett képzési napot – ősszel folytatjuk a sorozatot. Az NKA által biztosított pályázati keretnek köszönhetően októberben és novemberben is lesz egy-egy „Aki ért hozzá, az jól tanítja” program, mert ha csak egyetlen diáknak is jobban felkészült tanár fog zenét oktatni, nekünk már megérte. Persze nem fogjuk bánni, ha ez a szám idővel, jóval magasabb lesz.
Bajnai Zsolt
Poptanítás munkacsoport
