„A nemzetközi siker a K-popot könnyen elérhetővé tette a nyugati piacokon – turnék, albumok, különböző zenekari termékek–, és úgy tűnik, további kereslet is van bőven. Azonban mindig van valaki, aki megkérdezi, nincs-e leáldozóban a K-pop csillaga?” Chyenne Tatum, EnVi Media kulturális szerkesztőjének írása.
Chyenne Tatum a popkultúra lelkes rajongója, a Kent State University-n szerzett diplomát PR és kommunikáció szakon. Jelenleg az EnVi Media vezető kulturális szerkesztője, ahol sokat foglalkozik a legújabb K-pop kiadványokkal, illetve interjúkat készít az ázsiai és a nyugati zenei piac szakembereivel. Alábbi írása a TeenVouge.com oldalán látott napvilágot.
„Ez egy érdekes kérdés. Ha jóhiszeműen teszik fel, csupán kíváncsiak arra, hogyan változik a K-pop ipar globálisan. Mivel a BTS-nek sikerült az iparág arcává válnia egy sor népszerű dallal, sokan kíváncsiak voltak, hogyan fog az iparág helytállni, ha feloszlik az együttes (a BTS több tagja is bevonult a dél-koreai hadseregbe). Vajon a K-pop veszít lendületéből a nemzetközi piacon, vagy minden marad a régiben? Ez utóbbi történt. Persze a veterán K-pop-rajongók tudták, hogy így lesz, hiszen a K-pop ipar egyszerre több művészt is képes sikeressé tenni.
A rövid válasz tehát nem. Bár az iparág jelenleg több nehézséggel küzd, a K-pop még távolról sem közelít a visszaeséshez. Ha így lenne, nem az ATEEZ fellépése lett volna az idei Coachella egyik legemlékezetesebb pillanata. A Stray Kids nem működött volna együtt Hugh Jackmannel és Ryan Reynoldssal. A műfaj köszöni, jól van. A különböző együttesek és szólisták továbbra is minőségi zenét adnak ki, a K-pop pedig továbbra is nagy hatással van globális zeneiparra.
Nézzünk egy példát! Rosé, a BLACKPINK volt énekese októberben óriási sikert aratott az első szóló projektjével, miután leszerződött az Atlantic Recordshoz. Az APT című, Bruno Mars közreműködésével készült szám nagy felhajtás nélkül érkezett meg október 17-én. Nem volt se marketing kampány, se nagy bejelentés, csak egy-egy Instagram-poszt Rosé-tól és Bruno Marstól, arról az estéről, amikor együtt lógtak, hogy egy koreai ivós játékot játsszanak. Az APT a megjelenését követő egy héten belül átlépte a 100 millió meghallgatást a Spotify-on. Az APT bizonyíték arra, hogy a K-pop nem csak a megrögzött rajongói körökben népszerű: még mindig virágzik, és évről évre fejlődik.
Az évek során a rajongói kultúra a K-popon belül olyan kérdésekre redukálódott, mint a Ki adja el a legtöbb albumot?, Kinek vannak a legnagyobb streaming számai?, Kinek van több No. 1 slágere a Billboard-on? Valamiért azt hisszük, ez alapján kell eldöntenünk, hogy ’jó’ éve volt-e a K-popnak vagy sem. A valóságban azonban azt kell megkérdezni: ki az, aki kreatívan feszegeti a határokat? Ki fejlődött művészleg? Ki csinál minőségi zenét?
Ez a fajta ’statisztikai’ versengés a cégek érdeke. Amióta a K-pop berobbant az Egyesült Államokban, a lemezkiadók az amerikai sikert helyezik előtérbe. Ez azonban gyakran a zene rovására megy. A kiadók ’felhígítják’ a K-popban található koreai kultúrát (ami a műfajt eredetileg különlegessé tette), csak hogy az amerikai közönség körében is sikeres legyen.
Mindenki annyira el van foglalva a ’következő BTS’ keresésével, hogy elfelejtik, a BTS-nek is eltartott egy darabig mire befutott. A műfaj elmúlt évekbeli csúcsra járatása miatt a K-pop megítélése és státusza az Egyesült Államokban megváltozott. Az együtteseket ma már lehetetlen mércével mérik, állandóan összehasonlítják elődeikkel, társaikkal, sőt néha még utódaikkal is, hogy mennyire tudnak ’globálisak’ lenni.
Az elvárások és az azonnali siker iránti vágy ambiciózus és stratégiailag megalapozott, de így nem nézhetjük végig, ahogy a kedvenc művészeink fejlődnek, tanulnak, és fokozatosan haladnak felfelé a ranglétrán, amíg el nem érik a céljukat. Ezt látjuk a nyugati popzenében is, ahol a zeneiparban a szerződések gyakran lehetetlen elvárásokat támasztanak a feltörekvő művészekkel szemben. Egy fiatal művész akár évekig sínylődhet egy rosszul megfogalmazott szerződés miatt, mielőtt végül egy kiadótól kirúgják, ha nem tud időben elég nagy közönséget szerezni. Amikor ezek a K-pop együttesek akár csak egy hajszállal is alulmaradnak, a művészi teljesítményüket azonnal minimalizálják, mintha nem is lenne bennük semmi érték.
Ha rajongóként az egyetlen elvárásod a műfajjal szemben, hogy szeretnél minőségi koreai popzenét hallgatni, akkor remekül fogsz szórakozni. De tegyük fel, hogy versengő gondolkodásmóddal vágsz bele: máris korlátozod magadat a végtelen lehetőségekben, hogy milyen lehet a K-pop-élményed, hiszen csak az ’elit’ művészekre koncentrálsz.
Azt nem lehet befolyásolni, hogy egy előadóra hogyan tekintenek Nyugaton, vagy egyáltalán figyelik-e őket. A K-pop kezdeti időszakában a nyugati rajongók csak örültek, hogy figyelemmel kísérhetik kedvenc művészeik munkásságát, függetlenül attól, hogy értek-e el sikereket a tengerentúlon vagy sem (legtöbbször nem). Vajon egy nyugati átlagember ismeri a Block B-t, a B.A.P.-t vagy a Fiestart? Valószínűleg nem. Számít-e ez a harmadik generációs K-pop rajongóknak, amikor 2024-ben látják, hogy ezek a csapatok több évnyi szünet után újra összeállnak? Szintén nem.
Ez a műfaj hihetetlenül sokszínű, és csak azért, mert figyelmen kívül hagytad azt a tucatnyi slágert, amit 2024-ben kiadtak, nem jelenti azt, hogy nem léteznek. Engedd meg magadnak, hogy a K-pop elitjének (egyébként figyelemre méltó) teljesítményén túlra tekints, és lásd a műfajt annak, ami: zenének. Még néhány tippet is adok, hol érdemes kezdeni. Amennyiben koreai rockzenekarok iránt érdeklődsz, a ONEWE, a LUCY és a Rolling Quartz mind fantasztikus zenét játszanak. Ha R&B-t hallgatnál, ajánlom a Jaehyun debütáló albumát, a J-t, és Baekhyun Hello Worldjét. A house zene a kedvenced? A LE SSERAFIM biztosan nagyon fog tetszeni. Végül pedig, a reggaetontól kezdve a dancehallon és a hip-hopon át az elektropopig mindenre specializálódott koedukált együttest, a KARD-ot mindenkinek hallgatnia kellene.
A K-pophoz hozzá tartozik, hogy vizuálisan, esztétikailag és hangzásilag is feszegeti a határokat, és a koreai kultúrán kívül még számtalan ország művészetéből és zenéjéből merít inspirációt. K-pop rajongónak lenni azért jó, mert élvezhetjük ezt az összművészeti játszóteret, ahol a fantázia és a valóság egy és ugyanaz – tekerd fel a hangerőt és halkítsd le a szűklátókörűséget!”
Chyenne Tatum
(Fordította: Ifj. Rozsonits Tamás)
Forrás: https://www.teenvogue.com/story/is-k-pop-falling-off-or-are-we-just-too-obsessed-with-charts-op-ed
