Mi a közös Michael Jacksonban, Oprah Winfreyben és Jacob Collierben? Mindannyijuk pályafutásában jelentős szerepet játszott Quincy Jones, miként számtalan más művész karrierjében is. Élete olyan, mint egy montázs, amely a zenetörténelem számos fontos pillanatában jelen volt. Bryan Parys írása a Berklee oktatási oldalán.
Képzeljük csak el: 14 évesen bemutatkozik 16 éves iskolatársának, Ray Charlesnak a Seattle-i Black Elks Clubban! Ösztöndíjat kap, és átköltözik az ország másik végére, hogy zeneművészetet tanulhasson a Schillinger House-ban. (Ebből az intézményből növi ki magát évekkel később a Berklee College of Music). Lionel Hampton zenekarához 20 évesen csatlakozik. és ott van, amikor Monks Montgomery megkapja - személyesen Leo Fendertől - a világ egyik első elektromos basszusgitárját.
Elvis Presley első hat televíziós fellépését a Heartbreak Hotel-ben trombitán kíséri 1956-ban. Egy évvel később Párizsba költözik, hogy Nadia Boulangertől, a legendás zeneszerzőtől tanulhasson. És mindezek még azelőtt történnek vele, hogy betöltötte volna a 30. életévét. Arról nem is beszélve, hogy páratlan zenei, filmes, televíziós és filantróp karriert fut be. Rengeteg elismerést kap, többek között 28 Grammy-díjat.
Ha Jones a 91 éve alatt kitaposott számtalan alkotói útja közül csak egyetlenegyhez ragaszkodott volna, akkor is legenda lenne. Kíváncsisága és ambíciói végtelenek voltak. Műfaji kötöttségek nélkül. Jones úgy tekintett a karrierjére, mint a folyamatos fejlődés útjára. Terri Lyne Carrington, a Berklee Institute of Jazz alapítója szerint „Zseniálisan értett a műfajok ötvözéséhez. A zene iránti tiszta szenvedélye miatt, illetve mert számos zenei műfajban évtizedeken át releváns maradt, mindig is a példakép lesz”.
Mindemellett Quincy Jones a fekete kultúra úttörője is volt. Az első afroamerikai volt, aki vezetőpozíciót kapott egy zenei kiadónál és aki nagyjátékfilmek zenéjét szerezhette (pl. A zálogos). Nagyban hozzájárult Michael Jackson hírnevéhez és tevékenységéhez: részt vett a Thriller című album megkomponálásában és hangszerelésében, amely máig Jackson legnépszerűbb albuma. Jones kiemelkedő szerepet játszott a Gyökerek című tévésorozat, a The Wiz (1978) című musical és a Bíborszín (1985) című film készítésében is, amelyek mind mérföldkőnek számítottak az afroamerikaiak történelmében és az amerikai vizuális médiában.
A big bandtől a bebopig, az R&B-től a hip-hopig, a klasszikustól a popig, Jones korai alkalmazó és újító volt, miközben sokan akkoriban ezeket a műfajokat egymástól függetlennek tekintették. „Nem kell mindig mindent bekategorizálni” - nyilatkozta 1995-ben. „Az afroamerikaiak zenéje mindenki zenéje. Az egész nép hangja, mindig tükrözi a korszellemet. Ezért időről-időre műfajt változtat – a bluesról a jazzre, a rock n’rollról a hip-hopra... Mindig a történelem fontos része fog maradni.”
A Berklee díszdoktorává avatták 1983-ban, és az évek során számtalanszor el is látogatott az intézménybe. „Quincy szeretett a nagyvilágról beszélni. Mindig biztatott, hogy értsünk meg más kultúrákat, és hidaljuk át a szakadékokat, amelyek megosztanak minket. A zenéje olyan volt, mint az élete: tükrözte a kíváncsiságát, a kreativitását és az életigenlését” – emlékezett Roger Brown, a Berklee volt igazgatója.
„Semmiért sem cserélném el azt az időt, amit a Földön töltöttem. Egyszerűen csodálatos volt” – nyilatkozta a Berklee Today-nek. „Hálás vagyok minden percért.”
Bryan Parys
(Fordította Ifj. Rozsonits Tamás)
Az alábbi lejátszási lista egy kis ízelítő Jones fantasztikus alkotásaiból: https://open.spotify.com/playlist/4XwIC3uy9BtP15QqdN5rVu?go=1&sp_cid=8ea5cc1fb231de7d42506f15c78a69ab&utm_source=embed_player_p&utm_medium=desktop&nd=1&dlsi=3d53eb506ae14d96
Forrás: https://www.berklee.edu/berklee-now/news/remembering-quincy-jones
