Grace Kao, a Yale Egyetem szociológusa a K-pop kulturális hatásait tanulmányozza, amiről Yale Newsnak adott interjújában bővebben is beszélt, miközben a globális zenei szociológiai kurzusáról is szó esett. Napjaink zenéjének tudományos megközelítése miatt tartottuk fontosnak ennek a tavaly nyáron készült beszélgetésnek a lefordítását és közlését.
Az 1990-es években Dél-Koreában látott napvilágot és lett népszerű az a zenei szubkultúra, amit koreai pop vagy K-pop névvel illetünk, és mára globális kulturális jelenséggé vált. A fülbemászó dallamok, egyedi koreográfiák, grandiózus előadások és kifogástalanul elkészített videóklipek jellemzik a műfajt. A népszerűbb K-pop együttesek dalai ma már gyakran a slágerlisták élén állnak, elkötelezett rajongótáboruk van, és dollármilliárdokat termelnek.
– Azt mondtad, a BTS 2019-es Saturday Night Live-os fellépése megváltoztatta a K-popról alkotott véleményedet. De hogyan lett ebből tudományos érdeklődés?
Grace Kao: Akkor hallottam életemben először K-popot, és nagyon tetszett az a produkció Aztán amikor egy évvel később kitört a COVID, hirtelen sok időm lett arra, hogy K-pop videókat nézzek. Eleinte csak szórakozásból, de aztán elkezdett komolyabban érdekelni a dolog. Jelenlegi kutatótársaim Wonseok Lee etnomuzikológus, és koreai származású hallgatóm, Meera Choi.
– Mire fókuszál a kutatásotok?
Kao: A K-pop és a más zenei műfajok közötti kapcsolatot vizsgálom. A K-pop ugyanis nagymértékben merít az afroamerikai zenékből (R&B, hip-hop), valamint a nyolcvanas évek szintipopjából. Lee-vel nemrég publikáltunk a New Wave szinti-pop és a japán city pop, valamint a city pop koreai változata közötti összefüggések vizsgálatáról. Egy másik projektemben a K-pop rajongótáborának politikai aktivizmusával foglalkozunk, ugyanis miután egy atlantai férfi meggyilkolt nyolc nőt, akik közül hatan ázsiaiak voltak, 2021-ben elindult egy trend a közösségi médiában a #StopAsianHate. A K-pop rajongótábora a lövöldözés után kezdte különböző módokon felhívni a figyelmet az ázsiaiakra irányuló rasszizmusra. Az elemzésünk több millió adatot vizsgál, úgyhogy a publikációra még várni kell.
– Tavaly tartottál egy előadást a K-pop társadalmi és kulturális hatásairól. Melyek a legfontosabbak?
Kao: A BTS említett fellépésének is köszönhetően a nyugati társadalomban elkezdték komolyan venni a műfajt, meglátták benne, milyen komoly művészeti értéket hordoz magában. Ez ahhoz is hozzájárult, hogy nyitottabbak legyünk más kultúrák iránt. Míg a nyugati, különösen az amerikai művészet a világon mindenhova eljutott, mégsem láttunk soha olyan kelet-ázsiai embereket a színpadon, akik nem valamilyen nyugati nyelven énekelnek. Ez kulturális szempontból fontos momentum, függetlenül attól, hogy tetszik-e a zene, vagy sem. Szerintem a koronavírus alatt a K-pop láthatóbbá tette az ázsiai művészeket. A Time magazin is írt a műfajról. Hirtelen mindenhol ott volt, egyre sikeresebbé és népszerűbbé vált. De ezzel együtt az idegengyűlölet is megjelent. Az emberek gúnyolták őket a kinézetük, a nyelvük, a stílusuk miatt. Akkoriban ráadásul ott volt az a plusz teher is, ami az ázsiai származással jár, hiszen a koronavírus „kínai-vírus”. Azonban a K-pop rajongótábora hihetetlenül nagy és elkötelezett, a rajongóik bárkire ráugrottak, aki kritizálta őket. Később az újságok tudósítottak ázsiaiak ellen elkövetett, rasszista bűntényekről, és hirtelen egyre többet beszéltünk arról, hogy nem lehet előítéletekkel viszonyulni az ázsiaiakhoz. Aztán ahogy az élre tör a BTS, tele van vele a média, az internet. Külön BTS tematikájú menüt ad ki a McDonald’s, Joe Biden meghívta őket a Fehér Házba. Ezek mind olyan dolgok, amiket még öt évvel ezelőtt is nehezen tudtam volna elképzelni.
– Globális zenei szociológia kurzust is tartasz. Mit remélsz, milyen ismeretekkel távoznak a hallgatók az óráidról?
Kao: Azt akarom, hogy a diákok komolyan vegyék a popkultúrát. Sokan úgy vélik, hogy a popzene nem komoly, de olyan sokan fogyasztják, hogy jelentős hatással lehet arra, ahogyan a különböző fajú és nemzetiségű embereket látjuk. Emellett azt szerettem volna, ha a hallgatóim minél több zenei műfajjal ismerkednek meg. A Z-generációs diákok egészen másképp fogyasztják a zenét, mint bármely előttük járó generáció. Mi rádiót hallgattunk vagy MTV-t néztünk, tehát egy DJ vagy műsorvezető döntötte el, milyen zenét kapunk. Ma a diákok a Spotify-on vagy a YouTube-on fogyasztják a zenét, amelyek algoritmusok segítségével olyan dalokat ajánlanak, amelyek hasonlítanak a nekik tetsző dalokhoz, de nem feltétlenül ugyanabból a műfajból. A diákoknak változatos és széleskörű tapasztalataik lehetnek a zenével kapcsolatban, de nehezen tudják azonosítani, hogy egy adott dal mely műfajhoz tartozik. Szerintem fontos, hogy a diákok úgy távozzanak, hogy tudjanak valamit ezekről a műfajokról, és fel is ismerjék őket.
Caroline Huber
(Fordította: Ifj. Rozsonits Tamás)
Forrás: https://news.yale.edu/2023/08/21/rise-k-pop-and-what-it-reveals-about-society-and-culture
