Arianna Ranieri amerikai brácsaművész és zeneoktató, az Edinburgh Napier University School of Arts and Creative Industries doktorandusza. Kutatási területe a zeneoktatás, a pedagógia és a közösségi zene, az APME-nak írt cikkében beszámol a doktori kutatási tervéről.
„Bárcsak nekem is lett volna lehetőségem hangszert tanulni! – Sajnos sokszor hallottam ezt a mondatot. Mind az Eastern Neuk-i általános iskola tanári szobájában, ahol a haladó brácsásokat tanítottam, mind az elmúlt években Skócia vidéki településein, ahol felléptem. Szerencsésnek érzem magam: én lehetek az, aki a helyi önkormányzat zenei szolgálatának részeként elviszi a zenét az iskolákba és faluházakba. A fellépéseim után a közönség tagjai megköszönik, hogy Glasgow-ból elutaztam a falujukba. Erről mindig eszembe jut, hányan szerettek volna hangszert tanulni, de soha nem volt rá lehetőségük. Azért, mert a környéken hiány volt zeneiskolákból és zenetanárokból is. Így a legtöbben kénytelenek voltak beletörődni: Skóciában vidéken a zeneoktatás nem mindenki számára elérhető.
A skót fiataloknak szerencsére ma már van hozzáférésük az iskolai zeneoktatáshoz. Ez nagyrészt a Skót Nemzeti Párt érdeme, ugyanis 2021-tól kezdve évi 18 millió fontot fordít a kormány az ingyenes zeneoktatásra. A fiatalokra való összpontosítás kétségtelenül fontos: a zenetanulás számos előnnyel jár: fokozza az önbecsülést és javítja a finommotoros készségeket. De vajon a felnőttek is profitálnának ebből?
Rövid válasz: igen. Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a zenetanulás felnőtteknél, különösen időseknél is hasonló előnyökkel jár. A városi vagy külvárosi területeken a felnőttek számára rengeteg lehetőség van a zenében való részvételre, ezért a hangsúlyt azokra kell helyezni, akik nehezen jutnak hozzá: a fiatalokra vagy a hátrányos helyzetű területeken élőkre. Skócia vidéki területein azonban nem ez a helyzet. A közösségi együtteshez való eljutás kihívást jelent (például kompra kell szállni), vagy a környéken szinte lehetetlen tanárt találni. Ez azt jelenti, hogy a vidéki felnőtt közösség nagy része nehezen fér hozzá a zenetanuláshoz.
Véleményem szerint a zenét mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni. A doktori kutatási projektem keretében három skót vidéki közösségben oktatok majd brácsát és hegedűt ingyenesen, 2024 őszétől kezdődően. Ez a program arra összpontosít, hogy az oktatás elérhetőbbé váljon azon felnőttek számára, akik földrajzi okok miatt kirekesztettek a zeneoktatásból. Nagyon érdekel, hogyan hat a program a résztvevőkre, hasonló előnyöket biztosít-e nekik, mint a gyerekek számára az iskolai zeneoktatás.
A projekt másik célja, hogy olyan zeneoktatási programot hozzon létre, amely a kutatás befejeztével is fenntartható. Ez megteremthetné a feltételeket az iskolából kikerülő fiatalok számára a zenetanulás folytatásához, és a vidéki lakosok számára a zeneoktatáshoz való hozzáféréshez. Ha több ember vesz részt a zeneoktatásban, az megerősíti a zeneoktatás további finanszírozása mellett szóló érveket.
Remélem, hogy a projektem rávilágít majd arra, hogy a skóciai vidéki közösségek számára elérhető zeneoktatás hogyan javíthatja a résztvevők jólétét és életminőségét, ahogyan az iskolába járó fiatalok esetében is teszi. Azt is remélem, hogy felfedezhetem, hogy a felnőttekkel való tanuló-tanár együttműködésen alapuló tanulás milyen hatást gyakorol a zenélés megalapozására ezeken a területeken. Nagyon remélem, hogy a kutatásom segít létrehozni egy olyan rendszert, amely a vidéki Skóciában élő felnőttek számára biztosít zeneoktatást, beleértve a földrajzi akadályok által kirekesztetteket is.”
Arianna Ranieri
(Fordította: Ifj. Rozsonits Tamás)
