Az Accademia Nazionale di Santa Cecilia a világ egyik legrégebbi zenei intézménye. Hivatalosan 1585-ben alapították egy pápai bulla előírása nyomán. Az elmúlt évszázadok alatt a kezdetben nagyrészt „helyi” zenészekből álló szervezetből egy modern, nemzetközi hírű akadémiává fejlődött.
Fennállásának első évszázadában az Accademia Nazionale di Santa Cecilia a kor számos kiemelkedő zenészének és zeneszerzőjének, köztük Giovanni Pierluigi da Palestrinának volt a műhelye. Az intézmény ebben az időszakban gyakran rivalizált a korabeli pápai Róma másik fontos zenei szervezetével, a Sixtus-kórussal. Vetélkedésük középpontjában a zenei szakmához való hozzáférés ellenőrzésére, a zenészek képzésére és a zenei kiadványok kiadására vonatkozó jogok álltak. Ellentétük valójában soha nem ért véget, és elmondható, hogy a Pápai Állam egész fennállása alatt, vagyis 1870-ig tartott, amikor is az új olasz nemzetállam katonai akciója véget vetett az egyház világi hatalmának.
A 18. század elejét az Accademia Nazionale di Santa Cecilia különösen dicsőséges időszakának tartják. A szervezethez ebben az időszakban olyan nevek kapcsolódtak, mint Arcangelo Corelli, Alessandro és Domenico Scarlatti, valamint Niccolò Jommelli. XI. Kelemen pápa 1716-ban elrendelte, hogy minden Rómában hivatását gyakorló zenésznek kötelezően az intézet tagjává kell válnia. A napóleoni háborúk forradalmi időszakában az Accademia felfüggesztette működését, de néhány évvel a bécsi kongresszus által elindított restauráció után, 1822-ben ismét megnyitotta kapuit.
Az újranyitás és a Pápai Állam megszűnése közötti évek komoly változásokat hoztak az intézmény éltében. A szervezet megnyitotta kapuit az addig kizárt kategóriák, például a táncosok, költők, zenetörténészek, hangszerkészítők és zeneműkiadók előtt. A Santa Cecilia Kongregációt 1838-ban hivatalosan is akadémiává, majd pápai akadémiává nyilvánították. Az Accademia Nazionale di Santa Cecilia aktív és tiszteletbeli tagjainak listája ebben az időszakban egészen elképesztő nevekből áll, például Cherubini, Mercadante, Donizetti, Rossini, Paganini, Auber, Liszt, Mendelssohn, Berlioz, Gounod és Meyerbeer. De érdekesség, hogy Európa koronázott fejedelmei közül tiszteletbeli tag volt Viktória királynő is. Olaszország egyesülése után az Accademia Nazionale di Santa Cecilia részeként állandó szimfonikus zenekar és kórus alakult.
A legutóbbi újítás az évszázados zenei dokumentumok digitalizálása és katalogizálása volt – beleértve a népzenei archívumban található jelentős hagyományos zenei gyűjteményt –, valamint megőrzésük és végső soron az Accademia multimédiás könyvtárában és archívumában való bemutatásuk, amely a nagyközönség számára online is elérhető. Az Accademia Nazionale di Santa Cecilia egyébként egy hangszermúzeumot is fenntart. Napjainkban az Accademia az egyik legpatinásabb zeneoktatási intézmény az egész világon. Kurzusaikra – például a zeneszerzésre, elektronikus zenére, barokk énekre, kamarazenére stb. – a világ minden pontjáról jelentkeznek érdeklődők. Itt végzett többek között Farkas Ferenc magyar zeneszerző és Peskó Zoltán magyar zeneszerző-karmester is.
ifj. Rozsonits Tamás
Források
https://santacecilia.it/en/about/our-history/
https://en.wikipedia.org/wiki/Accademia_Nazionale_di_Santa_Cecilia
