Bár százötven diákot is tudnának fogadni, ugyanúgy száz-száztíz beiratkozóra számít szeptemberig Pap Tibor, a tatai Peron Tehetségpontot működtető alapítvány vezetője, mint ahányan a nem rég véget ért tanévben is jártak hozzájuk. Beszélgetésünkben egy kísérletről illetve a Peron első generációváltásáról is szó esett.
– Ez volt a hatodik lezárt tanéve a Peron Tehetségpontnak. Mit mutat a tavalyi év statisztikája?
– Nagyságrendileg száztíz-százhúsz diákkal zártuk az előző tanévet, de mivel nálunk úgy működik, hogy évközben is folyamatosan lehet jönni vagy elmenni, ez egy körülbelüli évközbeni létszám. Nagyjából ugyanennyi volt szeptemberben is a diákunk, de azóta volt némi mozgás. A beiratkozók körülbelül negyven százaléka visszatérő. Jelenleg tizenhárom fős tanári karral dolgozunk, akik közül ketten az intézmény operatív működtetésben is részt vesznek, plusz van egy irodavezetőnk. És a statisztikához tartozik az is, hogy a tanáraink nagyjából fele nem tatai, hanem Budapestről ingázik, ami természetesen nem baj, csak ezzel is számolnunk kell a szervezésnél.
– Rátok is jellemző, hogy minden évben van valami újítás, újdonság. Az előző tanévben ez mi volt?
– Kísérleti jelleggel elindítottuk a zeneovi projektet egy zenepedagógussal. Így a tanév végén azt mondom, hogy inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel. Évközben folyamatos volt a program, minden kedden két csoporttal, csakhogy a végére eléggé lemorzsolódott a létszám. Nyilván átgondoljuk és levonjuk a konzekvenciát, és miután elmegy az eddigi tanárunk, kicsit változtatni, frissíteni vagy inkább azt mondanám, modernizálni fogunk. Nem feltétlenül rockosabb zeneovit akarunk, inkább összetettebbet, és olyan brandet kialakítani, amire a szülők azt mondják, megéri érte fizetni. Szerencsére már van jelöltünk, aki tovább vinné ezt a kísérletünket. Ettől eltekintve normál tanév van mögöttünk.
– Mit lehet tudni a hozzátok járókról?
– A tanév lezárásával kiment az első olyan csapat, nagyjából tíz-tizenöt gyerek, akik régóta jártak hozzánk, meghatározók voltak a közönség szempontjából is, de „felnőttek”, elmennek egyetemre, főiskolára, és egy új generáció lép a helyükre. Ez egy komoly változás volt az életünkben, a közösség életében. Az előző tanévben az idősebbek már máshogy voltak jelen a Peron életében, sokan az érettségire készülve kicsit visszahúzódtak, úgyhogy az utánuk jövő generáció új szerepet kapott. Szerencsére minden évben rengeteg fiatal jön hozzánk, de a Peron életében ez volt az első generációváltás, amiből egy külső szemlélő talán csak annyit vett észre, hogy kevesebb érett zenei produkciója volt a diákjainknak.
– Mit éreztek jelenleg a legkomolyabb konkurenciának?
– Azt hiszem, eljutottunk egy bizonyos végpontig. A komolyzenei iskolát, a focit vagy bármilyen szakkört már nem érzem konkurenciának, hiszen ugyanazon a pályán játszunk. Szerintem mindenkinél a pénz hiánya a legnagyobb korlát. Nagyon jól sikerült az idei nyílt napunk, rengeteg érdeklődő volt, ugyanakkor a nyári táborainkba való jelentkezés elképesztően alacsony. Valahol megértem, mert emelni kellett az árakat, miközben az embereknek elfogyott a pénze. Július utolsó hetében lesz a Zenemánia táborunk, amire tavaly 20-25 fő jelentkezett előzetesen, idén tizenöt. De ezt hallom más táborszervezőktől is. Ez már a pénzről szól. Nálunk az 5 napos, ott alvós tábor 90 ezer forint, ami már sok, de nem tudunk mit tenni, hiszen nincsenek pályázatok, vagy csak mi nem nyerünk, mint az NKA esetében.
– Mi a helyzet az évközbeni programkínálattal, ami eddig jellemezte a Peront?
– Próbáltuk megtartani őket, voltak Peron After-ek, szabadtéri évzárók, és mindenféle más közösségi programok. Ezek esetében inkább az előbb említett generációváltás érezteti a hatását, amihez nekünk kell megtanulni jól alkalmazkodni.
– Hogyan készültök az új tanévre?
– Szokás szerint augusztus második hetében hirdetjük meg, először ismét azoknak, akik már jártak hozzánk, aztán az újaknak. Szeptember első két hete még a beiratkozásról fog szólni, de aztán indul a tanév. Szerintem ismét olyan száz-száztíz diákkal, bár akár százötvenet is tudnánk fogadni. És azt hiszem, igény is lenne rá, csak most már sokan azért nem jönnek, mert elfogyott a pénzük. Pedig nagyon árat se szeretnénk emelni, legfeljebb valami inflációkövetés lesz, hogy két-három év múlva ne kelljen drasztikusat lépni. A tanári karunk stabil, sőt Járnika Erik személyében már olyan oktatónk is van, aki egykor a diákunk volt. Idén egy-egy új gitár-, basszusgitár- és zongoratanár kezdett nálunk dolgozni, az új tanévben pedig az énektanárunk lesz majd új. Nagy újdonságokat, megfejtéseket nem tervezünk, egy jól működő stabil iskola szeretnénk lenni. Ez azonban az új tanévben már jórészt Ruska Péter kollégámon múlik, én ugyanis kicsit hátrébb lépek, az alapítvány elnökeként csak a fenntartó leszek. Eddig is Péter volt a Peron szakmai vezetője, ő felelt a tanárokért, a diákokért, a suli működéséért, de most a titulusát is átszabjuk intézményvezetőre. Úgyhogy az újabb változások már Petin múlnak.
- bazs -
