Húsz évet élt meg a legendás TAZ-Mánia. Hivatalosan a tatabányai amatőr zenekarok rövidítése volt a TAZ, de gyorsan magával ragadta Komárom-Esztergom megye legtöbb zenekarát a kezdeményezés. Első nekifutásra a zenekarok koncertigényeit támogatta a mozgalom. Megszületett a TAZ-Mánia név alatt a fesztivál sorozat, és a CD albumok. Tazos zenekarnak lenni jelentős nimbuszt adott egy csapatnak. A 20 éves fejlesztő program erejét az összefogás és együttműködés adta, szakmai hátterét a tatabányai Peron Music Alapítvány biztosította. Számos zenekar emelkedett fel a programban való munkájával. Többek között nagyszerű sikereket könyvelt el az Ideas, az Esőtükör, a Nemtom, az Avion, az Agregator, a Cross Borns, vagy a Vain Us. 1995 és 2015 között 5 válogatás CD album jelent meg, számtalan nagyfesztiválra jutottak el az előadók határon belül és határon kívül. Videoklipek, színházi szereplések, díjak tömege igazolta a közösségi kezdeményezés sikerét. A TAZ-Mánia zenei mozgalom 2002-ben Arany Titán díjat kapott munkája elismeréseként az ISM-től.
Műfajok tekintetében nagyon széles kínálatot nyújtottak a mozgalomban résztvevő zenekarok. Az alternatív vonulatok mellet a metal, a punk, a progresszív zene is megjelent.
Megkérdeztünk néhány zenészt, hogyan emlékeznek vissza erre a korszakra. Preil Tibor, az Ideas gitárosa így foglalta össze ezeket az éveket:
„Peron Music Alapítvány segítséget adott a feltörekvő zenészeknek azzal, hogy támogatta a TAZ-Mánia (Tatabányai Amatőr Zenekarok) létrejöttét. Mindez autonóm kezdeményezésként született a Lavender és az Ideas zenekar kezdeményezésére. Nagyon izgalmas korszak következett, amelyben álmaink gyorsan valósulhattak meg. Ettől kezdve, a Peron Music-kal a hátunk mögött, sokkal könnyebb volt a kisebb fesztiválok szervezése, ami akkoriban nagyon sokunknak nyújtott fellépési lehetőségeket. Én személy szerint, mindig nagyon vártam az összejöveteleket, ahol a zenészek, zenekarok találkozhattak.
A koncerteknek helyet adó KPVDSZ, Puskin Művelődési Ház, később A Közművelődés Háza mindig tömve voltak fiatalokkal. A jó hangulat állandóan garantált volt. A fiatalok nem voltak lusták. Eljöttek megnézni egy-egy kedvenc zenekaruk fellépését. Ez az összetartozás példaértékű lehetne sok mai tizenéves számára. Persze azért az anyagi feltételek is kedvezőbbek voltak akkoriban, mint most. Én valószínűleg soha nem felejtem el azt az érzést, amit annyi éven keresztül átélhettünk a Peron Music Alapítvány segítsége által, és persze nem felejtjük el azt a hatalmas segítséget sem, ami nélkül talán első debütáló - Maze (The portrait of ourrace) - című 1998-as albumunk sem jelenhetett volna meg.”
A Black Nail Cabaret producere, zenésze Árvai Krisztián Devon így gondol vissza azokra az évekre:
“ Mindig jólesik visszagondolni a Taz-Mániás időszakra. Nemcsak aktív résztvevői voltunk az akkori zenekarunkkal (Esőtükör) a sorozatnak, de rendszeres látogatói is, mert ez nem csak a koncertezésről szólt. Nemcsak egy fellépési lehetőséget jelentett nekünk, illetve zenésztársainknak, hanem bizony egy közösségi forma is volt. Barátok időzítették a hétvégi programot a Taz-Mániás időpontokhoz, a kötetlen beszélgetések és sörözgetések alkalmával. Egyre csak gyarapodott, növekedett a baráti társaság függetlenül attól, hogy ki melyik zenekarral érkezett, ki melyik műfajú zenekar koncertjére érkezett. Metálosok haverkodtak alter arcokkal, fordítva.
Ennyi idő elteltével ébred rá az ember, hogy mennyi mindent adott nekünk ez a zenei rendezvény, hosszú éveken keresztül.
Feltörekvő zenekarként hatalmas elismerésnek, és sikernek könyvelhettük el, hogy a 2000-es színházi évadban a mi zenekarunkkal együttműködve kerülhetett színpadra és indulhatott országjáró turnéra a “Képzelt Riport egy amerikai popfesztiválról” című musical, amelyben majdnem 3 színházi évadon keresztül játszott az Esőtükör zenekar a tatabányai Jászai Mari Színházban.
Akkor is, és most is azt gondolom, hogy mindez nem jöhetett volna létre, vagy meg sem történt volna, ha akkor nem minket ajánlott volna a Peron Music Alapítvány a rendezőnek, vagy éppen nem láttak/hallottak volna minket játszani valamelyik Taz-Mánián. A Taz-Mánia révén kezdhettük el igazán zenésznek érezni magunkat, közös sikereinkkel pedig kezdhettük elhinni, hogy van jövője a zenész pályánknak. Kezdhettünk nagyokat álmodni.
Sajnálatos módon, sok idő elteltével azzal is szembesülnünk kell, hogy mekkora szüksége lenne az utánunk érkező generációnak egy hasonló rendezvénysorozatra.
Azt gondolom, hogy egy Taz-Mánia jellegű sorozat éppen annyit, vagy még inkább többet adhat az új generációnak a zenei fejlődéséhez éppúgy, mint a társadalmi szocializációjához.
Ma már (tisztelet a kevés kivételnek) nem ülünk be a dohos, lomtalanításból mentett szőnyeggel kibélelt próbatermekbe, hogy ellessünk egy-két fortélyt a rutinosabbaktól, vagy rákérdezzünk a saját hiányosságainkra. Ma már ezt (is!) beírjuk a böngészőbe és jön a válasz. Valamilyen válasz: hasznos vagy haszontalan mindegy, nem kellett beszélgetnünk cserébe az információért. Ma a barátságok nehezebben jönnek, a beszélgetéseink érzelem mentesek, a zenei fejlődésünk lelassult.
Nekünk még a Taz-Mánia volt a böngészőnk.”
Kovács Ákos András többek között a Vain Us és a Marionette ID zenekar zenésze volt abban a korban, ma a Képzelt város zenekar énekese:
„Tehetségesnek kikiáltott, bár inkább csak lelkesnek mondható kamaszként kerülni az akkor már évek óta sikeresen, olykor kihívásokkal küszködően működő Peron kötelékeibe sok szempontból meghatározó volt egy fiatal számára a kilencvenes évek közepén. Az alapítvány ugyanis olyasvalamit hozott vissza a közösségi életébe helyi szinten, ami országosan is egyedülállónak számított, és ami talán a legjobban hiányzott az akkor tízes évei második felében járó fiatalok életéből: egy olyan kulturális, emberi és szakmai közösséget, ami éppen kiveszőben volt e generáció szocializációs és önképkereső folyamataiból. A Peron akkor lendítette fel sok szempontból válságon átesett város fiataljainak (illetve legalábbis ezek egy részének) kulturális életét, mégpedig a mai napig példaértékű módon, amikor arra talán a legnagyobb szükség volt. Ez bárhol a világon nagy feladat lett volna, nem csupán a rendszerváltás utáni Magyarország egy sok változást megélt bányászvárosában. Az alapítvány missziója és annak sikere ebből a szempontból (is) egyedülálló.
Valóban sikerről beszélhetünk, hiszen a Peron projektjeinek részese lenni amatőr „művészként”, ifjúsági táborlakóként, egyszerű barátként nem csupán azért volt inspiratív, mert azok különleges helyen, különleges időben jöttek létre. Emellett ugyanis figyelmeztettek arra, hogy egymás munkájára, személyiségére barátként is adott esetben kritikusan, de építően kell reflektálni, valamint arra, hogy identitásunk, örökségünk leginkább az egymással kicserélt tapasztalatok, valamint nyitottság segítségével nyerheti el áhított formáját. Mindezt úgy, hogy a legkevésbé sem kellett az akkor oly sokunk által megkérdőjelezett, esetleg indokolatlanul megbélyegzett „mainstream” kulturális irányokat követni.
Utólag is világos tehát, hogy egy kivételes jelenség részese lehettem. A Peronhoz köthető élmények a mai napig meghatározó értékek számomra, remélhetőleg azok lesznek a következő generáció tagjai számára is, és a legkevésbé sem csupán a „játék és muzsika” szempontjából.”
A TAZ-Mánia összességében mi is volt? Zenei mozgalom? Kiugrási kísérlet a sikerbe? Nyilván minden benne érintett más választ ad a kérdésre. A fejlesztési program 20 éve sok fiatal aranykora volt. Alkotó emberként vehetett részt egy folyamatosan bővülő közösségben, amelyben az alkotás mellett felértékelődött az emberi kapcsolatok minősége. Tanultak együttműködést, egymás iránti figyelmet, kommunikációt, szereplést színpadon, tv-ben, rádióban, alázatot, barátságot, szerelmet és sok minden mást. Élete tartalmát alapozta meg sok ember egy gazdag közösségfejlesztő program keretében.- foglalta össze Cserteg István, a TAZ-Mánia 20 évének fejlesztője.
