Közel húszévnyi zeneipari tapasztalattal a háta mögött Nuno Oliveira dobot oktat az ICMP-n (Institute for Contemporary Music Production), miközben rendszeresen koncertezik is. Sokoldalú művész, aki karrierje során igyekezett a lehető legjobban kiaknázni megnyíló lehetőségeket. Az ICMP blogjának adott interjújában mesél a popzene szakon eltöltött éveiről, az előadóművészekkel való együttműködéséről, valamint ad néhány jó tanácsot azoknak a dobosoknak, akik szeretnének felvételt nyerni az Institute for Contemporary Music Production-ba.
– Hogyan kezdtél el dobolni? Kik inspiráltak?
– Igazából már gyerekkorom óta dobolok, én is edényeken, serpenyőkön kezdtem. Őszintén szólva, nem tudom, honnan vagy kitől jött ez a szenvedély. Első zenész voltam a családomban, talán soha nem is fogom megtudni, mi indította el nálam ezt a megszállottságot. De örülök, hogy nem szűnt meg. Emlékszem, még nagyon kicsi voltam, amikor egy dobos, anyám egyik barátja, felhívott a színpadra, hogy megnézzem a felszerelését. Azt hiszem, ez döntötte el a sorsomat.
– Miért döntöttél úgy, hogy az ICMP-n fogsz tanulni?
– Kerestem azokat, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én. Nehéz volt olyan zenészeket találni, akik elég komolyan vették a dolgot. Még évekkel ezelőtt egy jó barátom az ICMP-re járt egy tanfolyamra, és meghívott egy nyílt órára. Azonnal beleszerettem abba a hangulatba, tetszett a felszereltséget. Amikor eldöntöttem, hogy zenét fogok tanulni, megnéztem néhány másik helyet is, de egyértelműen az ICMP tetszett a legjobban.
– Hogyan telt itt az időd?
– Nagyon élveztem az ICMP minden percét. A hasonló célokkal és szenvedéllyel rendelkező emberek között jelentősen tágult a látóköröm, ami izgalmas volt. Számomra fontos volt, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki az ICMP-ből. Bár az eredeti célom a kapcsolatteremtés volt, végül rengeteget tanultam és fejlődtem.
– Hogyan boldogultál a szakmában a tanulmányaid után?
– Szerencsém volt, mert röviddel a diploma megszerzése után több meghallgatásra is eljutottam. A koronavírus nyilván hátráltatott ebben. De a járvány után – furcsa módon – remek időpont volt belevágni, és megbízható helyettesítőként beugrani azok helyett, akik a karantén miatt nem tudtak fellépni. Ez indította be a dolgaimat. Hamarosan elég elfoglalt lettem, gyakran koncerteztem. Elkezdtem zenei rendezőként irányítani egy rendezvény zenekart, emellett felléptem, tanítottam, így élőben nagyon sok művésszel és zenekarral dolgozhattam. A karantén idején építettem egy dob gyakorló termet is, amelyet azóta egyfajta vállalkozássá tudtam fejleszteni.
– Kikkel zenélhettél eddig?
– Kiemelném George Marios-t, aki egy fantasztikus alternatív rock előadó és gitáros. Már néhány éve dolgozunk együtt, de még mindig imádom azt a kihívást, amit a vele való fellépések és felvételek jelentenek. Néhány évvel ezelőtt turnéztam egy remek indie zenekarral, az L.A. Peach-csel, akik azóta is a kedvenceim közé tartozik. On Man, aki remek elektronikus zenei producer, nagyon sokat segített mind a koncertkoncepció kidolgozásában, mind az új dalok felvételében. A stúdióban szerencsém volt többek között NEPTUNE-nal és April Jai-jal is együtt dolgozni, amik szintén nagy élményt jelentettek.
– Hogyan formáltak ezek a tapasztalatok?
– Mindenki másképp dolgozik. Különböző tempóban, eltérő hangsúlyokkal, célokkal és megközelítésekkel, pont úgy, ahogyan mindenki személyisége és zenéje is egyedi. Úgy érzem, ezért rendkívül fontos, hogy képes legyek egy lépést hátra lépni, és megpróbálni megérteni egy művész vagy producer elképzeléseit, és ha kell, akkor egyszerűen csak hallgassak.
– Részese vagy az ICMP meghallgatásainak. Hogyan kerültél ebbe bele, és mit jelentenek ezek szerinted a zenészek számára?
– Szerencsém volt, hogy röviddel a diploma megszerzése után felkértek erre. Az ICMP-re jelentkezők különböző szakaszoknál tartanak a zenei életükben és karrierjükben, amikor meghallgatásra jönnek. Az ICMP-nél betöltött dobos meghallgatási munkámat igyekszem úgy végezni, hogy mindenkinek a megfelelő tanfolyamot jelöljük ki mind a típus, mind a szint tekintetében. Néhány jelölt úgy érkezik, hogy nem tudja, mire számíthat, és a meghallgatás egyfajta iránymutatásként is szolgál számukra, hogy hol tartanak.
– Mire figyelsz ezeken a meghallgatásokon?
– Több dologra. Mindig átbeszéljük a gyakorlati és hangszeres tapasztalatokat, valamint megvizsgáljuk a jelölt játéktechnikáját, stílusérzékét és az előadás általános hangulatát. Átnézzük a kottaolvasást és a zeneelméleti ismereteket is. De néha észrevehető különbség van azok között, akiknek van tapasztalatuk a tanításban és a visszajelzések fogadásában, vagy éppen nincs, netán a fejlődés iránti elkötelezettség és lelkesedés különböző szintjein állnak.
– Van valami tanácsod a kezdő dobosoknak, akik hamarosan meghallgatásra készülnek?
– Én szeretek alaposan felkészülni. Azt tanácsolnám, hogy olvassák át újra a meghallgatási felhívást, és győződjetek meg róla, hogy megfelelően felkészültek-e. Gyakran előfordul, hogy egy egyszerű követelményt figyelmen kívül hagynak, ami miatt alacsonyabb a pontszám, mint amit a jelentkező tapasztalata vagy képességei megérdemelnének.
– Milyen projekten dolgozol mostanság?
– Szerencsére rengeteg feladatom van, személyes és távmunkákat is vállalok. Remélhetőleg idén is sok fantasztikus zene kerülhet ki a kezeim közül, és a koncertnaptár is elég jól alakul erre az évre. Mindig szívesen dolgozom együtt feltörekvő művészekkel, de néhány fesztiválra is különösen izgatottan készülök. A tanítás is lefoglal, amit imádok. Mindezek mellett újra többet írok és producerkedek, és folyamatosan tanulok, jelenleg a már ismert és használt lejátszási lehetőségek mellett újakat is próbálok elsajátítani.
(Fordította: Ifj. Rozsonits Tamás)
