Az egykori Berklee-diák indie-pop előadó, Mei Semones dalaiban fürge gitárfutamokat, ritmikai váltásokat és angol–japán nyelvet cserélgető dalszövegeket ötvöz. A cikk a Berklee College of music honlapján jelent meg.
„Try to stay composed” („Próbálj meg higgadt maradni”) – énekeli Mei Semones a 2024-es Wakare No Kotaba című dalában. Ha megnézzük, ahogy Semones ezt a számot – vagy igazából bármelyik darabot az egyre bővülő repertoárjából – előadja, könnyű lehet mantraként tekinteni erre a sorra, tekintettel az összetett és technikás hangszerelésre. Mégis, a jazz és a bossa nova ihlette gitárjáték fürge kombinációjában, a hipnotikus ütemváltásokban, valamint az angol és japán nyelv között mozgó szövegekben az összhatás valahogy mégis erőfeszítés nélkülinek tűnik.
Ez a hangzás nehezen sorolható be, és komoly elismerést kapott a Rolling Stone, a Variety és a Pitchfork részéről. A Paste 2024-ben a „a következő nagydolog legjobbjának” nevezte Semonest. Majd a művész 2025 márciusában az NME címlapján szerepelt elismert debütáló nagylemeze, az Animaru megjelenése előtt. A michigani származású zenész 2022 óta elképesztő tempót diktál: még a diploma megszerzése előtt kiadta első két EP-jét, a Tsukinó-t és a Sukikirai-t. New Yorkba költözött, és teljes állásban kezdett dolgozni egy japán óvodában tanárként, mielőtt 2024-ben megjelent volna áttörést hozó EP-je, a Kabutomushi. Egy évvel később érkezett az Animaru a Bayonet Records gondozásában. Első saját turnéján pedig a teljes, szintén Berklee-n végzett zenészekből álló zenekara kísérte: Noah Leong brácsán, Claudius Agrippa hegedűn, Noam Tanzer basszusgitáron és Ransom McCafferty dobon.
Semones a zenéjét „jazz-hatású indie J-popként” írja le, bár elismeri, hogy a műfajokkal valójában nem foglalkozik túl sokat, különösen írás közben.
– Amikor zenét készítek, nem azon gondolkodom, hogy ezt a műfajt meg azt a műfajt fogom összekeverni – mondja. – Próbálok nem túlságosan tervezni, mert úgy érzem, az valamilyen szinten elvenne a zenéből.
A kétnyelvű dalszövegek is hasonló gondolkodásmódból fakadnak. Bár az angol az anyanyelve, édesanyjával japánul is beszélt.
– Azt mondanám, teljesen természetesnek tűnt. Számomra logikus, hogy a zeném is mindkét nyelven szólal meg.
Van valami könnyedség abban, ahogy Semones a munkafolyamatokról beszél, ami elfedi a létrejövő zene összetettségét. A Wakare No Kotoba-ban például az ujjai úgy cikáznak a fogólapon, mint egy pók a bonyolult hálóján. A szólam széles hangközű arpeggiókat használ, amelyeket először Tim Miller professzor Haladó gitárjáték óráján tanult. A dal ének szólamai pedig egy barátság végét mesélik el meglepően finom melankóliával. Az angolul beszélők számára a fordítás még egy réteget tesz hozzá: a refrén a dal címével kezdődik („Búcsúszavak”), de a következő sor jelentheti azt is, hogy „nincsenek ilyenek”, vagy azt, hogy „nem léteznek”. Az első esetben a beszélő szavak nélkül marad, a másodikban minden elveszett.
Alkotói energiáját mély kíváncsiság és az új kihívások iránti vágy táplálja. Ahogy a Stereogumnak mesélte a Berklee-n töltött idejéről: „Minden, amit tanultam, lelkesített. Mások azt mondhatják, hogy a hallásfejlesztés idegesítő, de én őszintén élveztem.” Semones az általa kedvelt előadók szólóit is elkezdte lejegyezni, ami máig inspirálja a dalszerzésben. Az Animaru Dumb Feeling és Zarigani című számai például John Coltrane, illetve Charlie Parker hatását tükröző futamokat tartalmaznak.
Ezért, bármennyire meglepőnek tűnhet papíron a J-pop és mondjuk a Gilberto-féle hangzásvilág ötvözése, Semones számára ezek a kombinációk teljesen természetesek. „A dalíráshoz a legjobb inspiráció az, ha elmerülsz mások zenéjében” – mondja. „Meg kell tanulnod egy nyelvet és le kell jegyezned dolgokat. Látnod kell, mi volt előtted, és a sajátoddá kell tenned azt.”
Bryan Paris
(Fordította: Ifj. Rozsonits Tamás)
Forrás: https://www.berklee.edu/berklee-now/news/mei-semones-profile
