A könnyűzene és színház kapcsolata volt a kiemelt témája idén a Betakorszak Projektnek, amely december 11-én a Magyar Zene Háza könyvtárában tartotta évzáró konferenciáját. A Rock és színház című fórumon két határon túli és két hazai zenés színházi produkción keresztül igyekeztek megvilágítani a két művészeti ág kapcsolatát 1989 előtt.
Valuch Tibor egyetemi tanár Aczél-kor (?) című előadásával kezdődött a Hangőr Egyesület Beatkorszak Projektjének idei konferenciája a Magyar Zene Háza könyvtárában. Az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem professzora az 1960-as évek eleje és a rendszerváltás közötti szűk három évtized magyarországi kulturális történéseit, fontosabb eseményeit és háttereit igyekezet megvilágítani felvezető előadásában. Többek között beszélt arról is, hogy a Kádár-kort nem lehet egyetlen történelmi időszakként kezelni, illetve a korszak kultúrpolitikáját leginkább meghatározó Acél György működését is érdemes differenciáltan megvilágítani. Szó esett továbbá az „öncenzúra” működéséről, az értelmiség „megvásárlásáról”, a második nyilvánosság szerepéről, és természetesen a színházi és könnyűzenei életben, főleg a hetvenes években bekövetkezett változásokról.
Az NKA Hangfoglaló Program által támogatott konferencia ezúttal rendhagyó módon nem előadásokkal, hanem úgynevezett forrásértékű beszélgetésekkel folytatódott. Időrendben haladva az első beszélgetés egy 1973 és 1978 közötti időszakot fogta át, az anyaországban kevéssé ismert, a nagyváradi Szigligeti Színházban bemutatott Az ifjú W. szenvedései című darab kapcsán. Az előadáshoz az akkor már öt éve működő helyi Metropol Group írt zenét, sőt, fél évtizeden át Erdély sok városában, a színpadon játszva kísérte a nagysikerű darabot, aminek három betétdala kislemezen is megjelent. Az ifjú W, a Szigligeti és a Metropol című beszélgetést Vass Norbert, a beatkorszak.blog szerkesztőjének rövid felvezető előadása indította, majd az előadó Virányi Attilával, a Metropol Group vezetőjével beszélgettek a darab megszületéséről és bemutatásának körülményeiről. Ennek során kiderült például, hogy a produkció színpadra állításához tizenkét különböző bizottság jóváhagyására volt szükség, illetve a fiatalok körében meghatározó darab milyen fontos volt a nagyváradi színház költségvetése szempontjából is. Kérdésre válaszolva Virányi Attila elmondta, hogy akkor nem látták, csak lemezről ismerték a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című budapesti darabot, amely ugyanúgy nem jutott el Nagyváradra, ahogy az Ifjú W. sem jöhetett át Romániából Magyarországra.
A Rock és színház fórum második előadása is határon túli produkcióval foglalkozott István a király előtt megjelent egy zöldhajú lány címmel. A beszélgetést Csorba Zoltán vajdasági származású újságíró, egykori zenész, a Beatkorszak Projekt szerzője vezette, aki felvezető előadásában részletezte A zöld hajú lány című, a szabadkai népszínházban 1982-ben bemutatott első, vajdasági rockopera történetét. Gobby Fehér Gyula vajdasági drámaíró szövegkönyvéhez Lengyel Gábor, szabadkai születésű zeneszerző írt zenét, amit aztán viszonylag nagy költségvetéssel és sok statisztával Vicsek Ferenc, újvidéki filmrendező állított színpadra. A produkció sikerét talán jól mutatja, hogy A zöld hajú lány című rockoperát nemcsak a Vajdaságban láthatta a közönség, hanem az akkori Jugoszlávia több városába is eljutott, és mindenütt nagy sikert aratott, sőt lemezfelvétel is készült róla. Csorba Zoltán a Magyar Zene Háza könyvtárában Lengyel Gábor zeneszerzővel és Nomád Földi László főszereplővel beszélgetett a Magyarországon szinte ismeretlen magyar rockoperáról, ami kultikus előadás lett a vajdasági magyarok körében.
A fórum az első magyar rockopera, az 1981 nyarán Győrben bemutatott Sztárcsinálók és az azt színpadra állító Rock színház megszületéséről és működéséről szóló beszélgetéssel folytatódott. Ezt Csatári Bence történész előadása vezette fel, amiben nemcsak Várkonyi Mátyást, a Sztárcsinálók zeneszerzőjét és a Rock színház egyik „motorját” mutatta be, de az állandó otthon nélküli társult történeté és fontosabb előadásait is felvázolta. A Várkonyi Mátyással folytatott beszélgetésen szó esett többek között arról, hogy a zeneszerző miként dolgozott Miklós Tibor szövegíróval, illetve későbbi szerzőtársaival, a Sztárcsinálók és a Rock színház többi produkciójának hangszereléséről, illetve külföldi előadásairól. Csatári Bence és Várkonyi Mátyás beszélgettek arról is, hogy miért éppen Néró korát és személyét állították az első magyar rockopera középpontjába, illetve ez mennyire volt akkor áthallásos akkoriban Kádárra és korára. Ugyanakkor szó esett a Sztárcsinálók album megjelenéséről, az egy albumnyi és a teljes előadás zenei anyaga közötti, áthidalandó ellentétről, sőt érdekes külföldi fellépéseket is megidéztek.
A Rock és színház fórumot egy kevésbé ismert zenés darabról szóló beszélgetés zárta, amit 1988. április 1-jén a Szolnoki Szigligeti Színházban mutattak be Rákóczi tér címmel. A beszélgetést Bajnai Zsolt, a Beatkorszak Projekt vezetőjének a Rock és színház konferencia szervezőjének előadása vezette fel, amelyben a zeneszerző Döme Zsolt mellett Schwajda György szövegíró színházi munkásságáról, illetve a Schwajda igazgatósága alatt Szolnokon lezajlott színházépítésről is beszélt. Szó volt többek között arról is, hogy a Döme-Schwajda szerzőpáros által írt Rákóczi tér lehet az első színpadi mű, ami a „felszabadító” szovjet hadsereg nők elleni erőszakjairól nyíltan beszél, illetve, hogy a még el nem dőlt rendszerváltást megelőző évében mi minden kellhetett ahhoz, hogy a Gellért-hegyi Szabadság-szobor nő alakja az akkor még rossz hírű Rákóczi téren kössön ki. Az előadás után Döme Zsolttal idézték meg a darab születésének körülményeit, megemlékezve a koreográfus Imre Zoltánról éppúgy, mint a dramaturg Morcsányi Gézáról, vagy éppen a darab zenéjét feljátszó kiváló zenészekről. Döme Zsolt felidézte a budapesti hangfelvétel körülményeit, a kezdetben Csizmadia Tibor majd Fodor Tamás által irányított próbákat, és ezekben Schwajda György szerzőtárs, egyben színházigazgató szerepét is. Arra ugyanakkor nem sikerült választ találni, hogy az egyébként nagyszerű darab 1988 után miért nem került többé színpadra.
A Hangőr Egyesület Beatkorszak Projektje által rendezett Rock és színház című rocktörténeti fórum előadásait és beszélgetéseit nemcsak élőben lehetett követni a Volt egyszer egy beatkorszak Facebook oldalán keresztül, de rögzítve is lettek, így hamarosan elérhetővé válnak a Beatkorszak.blog Podcast rovatában, illetve visszanézhetővé válnak a Hangőr Egyesület Youtube-csatornáján.
