John Storyk építész tervezte annak idején Jimi Hendrix ikonikus stúdióját, amelyet azóta is sokan előszeretettel használnak. A később másoknak is stúdiókat tervező Storykkal John Mirisola készített interjút a Berklee Today számára.
Az Electric Lady „A” stúdiójának mennyezete egy repülő csészealjra emlékeztet, ami – nem mellékesen –, magába szívja az emberi hangokat. A stúdió 55 éves működése alatt a mennyezet porózus vakolata elnyelte minden idők leghíresebb lemezeinek hanghullámait. Számtalan tehetséges művész dolgozott benne Jimi Hendrix, a stúdió eredeti tulajdonosán kívül is, például a Rolling Stones, Patti Smith és Taylor Swift. John Storyk, a stúdiót 1969-ben tervező építész elmondása szerint a mennyezet alacsony frekvenciákat elnyelő akusztikai tulajdonságai részben a véletlenek voltak köszönhetők.
„Nagy rajongója voltam Antonio Gaudínak, a Sagrada Família építészének. Elvarázsolt a boltíves stílusa” – mondja. Azért alkotta meg a „repülő csészealjat”, hogy ott lebegjen az ívelt felületekkel teli stúdió mennyezetén. „Mivel a vakolatot vékonyra simítottuk, akaratlanul is egy membránelnyelőt készítettünk. A mennyezet rendkívül jól elnyeli az alacsony frekvenciákat” – magyarázza Storyk, aki húsz éve tanít stúdiótervezést és akusztikát.
Storyk gyermekkora óta szenvedélyesen szereti a zenét és az építészetet is, középiskolásként klarinétozni tanult, az építészdiploma megszerzése után pedig egy feltörekvő New York-i zenekarban játszott. Zenész szeretett volna lenni. Aztán egy forró nyári délutánon közbejött a „szerencsés véletlen”.
„Épp fagylaltért álltam sorban, közben újságot olvastam, és megláttam egy hirdetést, amelyben ácsokat kerestek, akik ingyen dolgoznának egy éjszakai klubban” – emlékszik vissza. „Gondoltam, ez jó móka lenne.” Így hát felhívta a számot, és jelentkezett, hogy segít a projektben, „azzal a feltétellel, hogy áttervezhetem”. A Cerebrum nevű klub mindössze kilenc hónapig működött, de a város művészeti színterén nyomot hagyott, Storyk tervezésének köszönhetően. Hendrix ezt a klubot látva bízta meg Storykot, hogy tervezzen egy hasonló klubot Greenwich Village-ben. Ám Hendrix producere, Eddie Kramer meggyőzte a zenészt, hogy inkább egy stúdióra lenne szüksége. Ezzel vette kezdetét Storyk pályafutása, és így sikerült megterveznie a világ egyik leghíresebb stúdióját.
Mi volt az, ami az Electric Lady-t azonnali és tartós sikerré tette? Storyknak van néhány válasza erre. Az egyik, amelyet fentebb már említettünk, a stúdió különleges akusztikája. A másik, a stúdió elrendezése, ami mindig is vonzóvá tette a művészek számára. „Nem kereskedelmi, hanem privát stúdiónak terveztük” – magyarázza Storyk, ezért úgy lett kialakítva, hogy a művészek a vezérlőteremben is dolgozhassanak. „Ez volt az első stúdió, amelyiknek nagyon nagy vezérlőterme volt. Ezáltal az alkotók producerekké is váltak. Sokkal nagyobb kreatív szabadságuk volt az Electric Lady-ben, mint bármely más stúdióban. Ha megnézzük az 50-es évek stúdióit, a vezérlőszobák kicsik voltak, amelyekben a zenészek nem hangszerelhették a számaikat.” Pedig a hatvanas évektől a művészek egyre nagyobb szerepet vállaltak zenéjük technikai kivitelezésében.
„Jimi egy igazán nagy vezérlőtermet akart” – mondja Storyk. És Hendrix azt is szerette volna, ha a tér a saját személyiségével egészül ki: „Azt akarta, hogy olyan legyen, mint a nappalija.” Storyk szerint a stúdió még mindig meghitt hangulatot áraszt. „Belépsz az ajtón, és biztonságban vagy. Szerintem ezért szeretik még ma is olyan sokan.”
Az Electric Lady után Storyk világszerte több ezer hangfelvételi és előadói létesítményt tervezett. Ezek közé tartoznak Bob Marley, Whitney Houston, Bruce Springsteen és Jay-Z személyes stúdiói. Cége, a Walters-Storyk Design Group (WSDG) – amelyet 1987-ben alapított feleségével, a belsőépítész Beth Walters-zel – tervezte a Berklee College of Music saját stúdióépületét is.
John Mirisola
(Fordította: Ifj. Rozsonits Tamás)
