Gyakran előfordul, hogy olyan zenepedagógusokat bíznak meg egy osztálynyi speciális igényű tanuló oktatásával, akik még soha nem találkoztak ilyen gyerekekkel. Mallory Merkel, amerikai zenepedagógus néhány éve dolgozott ki egy zenei tantervet, amely kifejezetten a szellemi fogyatékkal élő diákok igényeinek felel meg. A tanterv azóta is sikeresen működik. Íme, néhány hasznos tipp speciális igényű diákok tanításához Merkel tantervéből.
Igazítsuk a már meglévő módszereket a diákok igényeihez!
Zenekar vezetőként a hangszeres zenetanítás az, amihez a legjobban értek, és amiben a legjobban érzem magam. A ritmus és a kottaolvasás alapjait ütős hangszerekkel szoktam tanítani. Ilyenkor a boomwhacker mindig nagy sikert arat. Egyes tanulók fogékonyabbak a zenére, mint mások, ezért a legfontosabb, hogy olyan hangszert találjunk, amely mindenki számára lehetővé teszi a részvételt. Erre a csörgő vagy tamburin a legjobb eszköz, ezekkel ugyanis általában mindenki tudja tartani az ütemet. A hangszereken lévő színkódolt jegyzetek segíthetnek a diákoknak játszani. Egy ilyen színkódolt szoprán furulya például nagyszerűen alkalmazható a finommotoros készségek fejlesztésénél.
Legyünk kiszámíthatóak!
A speciális igényű tanulóknak nagyon fontos a rutin. A menetrend legkisebb módosulása akár az egész napjukat elronthatja. A tanórán belüli rutin kialakítása és a zavaró tényezőktől mentes tér megkönnyíti számukra a koncentrálást. Ha vizuális eszközökkel jelezzük, hogy mi következik, az segít a tanulóknak feldolgozni a tananyagot. Sajnos sosem lehet előre tudni, hogy a kitalált lecke működni fog-e egy adott csoportnál. Lehet, hogy valamilyen hang felzaklatja őket, vagy a napi tananyag egyszerűen csak nem köti le a figyelmüket. Néha igen hosszas próbálkozás után jövünk rá, mi az a módszer, ami hatékonyan működik az adott osztályban. Ha megtaláltuk azokat a gyakorlatokat, amelyek jól működnek egy csoportban, akkor mindig lesz egy „B” tervünk arra az esetre, ha az utolsó pillanatban meg kell változtatni az órai anyagot.
Tervezzünk zeneórát mindenkinek!
Speciális nevelési igényű osztálynak zenét oktatni nem ugyanaz, mint egy haladó szintű zenekarnak tartani órát. Ezeknek a tanulóknak sokszor nehézségeik lehetnek a finommotoros, vagy szociális készségeikkel, illetve a szem-kéz koordinációval. A zene eszköz lehet a tanulók számára az egyéni fejlődési célok eléréséhez. Ha rugalmasan kezeljük azt, hogy milyen módon játszunk a hangszereken, ha el merünk szakadni a hagyományos módszerektől, az segíthet a tanulónak abban, hogy jobban részt tudjanak venni a tanórán. Az alapvető ritmikai műveltséget a Kodály-módszer használatával lehet elérni. Az együttműködést és koordinációt elősegítő zenei játékok remekül meg tudják mozgatni a diákokat. A tanuláshoz általában több időre és ismétlésekre is szükségük van, ezért lassan, sok-sok türelemmel kell haladni. Mindennél fontosabb, hogy a zene gazdagítsa a speciális igényű tanulók életét, illetve lehetőséget adjon nekik, hogy alkossanak és fejlődjenek.
Az ilyen diákok tanítása tanári pályafutásom leginkább szívmelengető alkalmai. Óriási örömöt jelent, hogy olyan lehetőséget adhatok nekik, amelyet máshol semmilyen fejlesztő pedagógustól nem kaphatnak meg. Az apró pillanatok hatalmas élményt nyújtanak számukra. Először az jelenti a legnagyobb izgalmat, hogy hangszereken játszhatnak, de végül akár odáig is eljuthatnak, hogy a csoport, amelyik kezdetben nehezen tudott együttműködni, vállalja, hogy felnőtt irányítás nélkül eljátszik egy Orff-összeállítást.
A speciális igényű tanulók gyakran kívánják, bárcsak olyanok lehetnének, mint a címkék nélküli társaik – bárcsak megbélyegzés nélkül élhetnének. Nekünk, zenepedagógusoknak az a feladatunk, hogy a lehető legjobb zenei élményt nyújtsuk számukra. A zene lehetőséget kínál arra, hogy olyan módon hozzuk össze a diákjainkat, ahogyan egyetlen más tudományág sem képes – mert a zene mindenkié.
Mallory Merkel
(Fordította Ifj. Rozsonits Tamás)
