A Berklee College of Music karriernapi kerekasztal beszélgetésén az Oscar- és Grammy díjas Finneas O’Connel (Finneas) zenei producer és dalszerző egyik partnere Ashlyn Rae Willson énekes-dalszerző volt (Ashe), aki Berklee-s öregdiák. A harmadik vendég Paul Wachter üzletember volt, a Main Street Advisors vezérigazgatója, akik főleg a szórakoztatóiparban nyújtanak üzleti tanácsokat. A beszélgetés moderátora Jonathan Perkins, a dalszerző tanszék helyettes vezetője volt. Az idén áprilisi eseményről a beszámolót Andrea Recalde, másodéves Berklee-s hallgató készítette.
Az Oscar-díjat Finneas a 2023-ban megjelent Barbie film főcímdaláért, a What Was I Made For? daláért kapta, amelyet húgával, Billie Eilish-sal közösen szerzett. A producer a Berklee karriernapján lépett színpadra, hogy két régi munkatársával beszélgessen. A színpadon csatlakozott hozzá Ashe énekes-dalszerző, akinek Moral of the Story című slágere kiemelt szerepet kapott a Netflix A fiúknak, akiket valaha szeretettem című filmjében, és Paul Wachter üzletember, aki segített fontos kapcsolatok kialakításában. Neki köszönhetően került Finneas a Barbie filmbe.
A panel minden résztvevője elismerte, van mit köszönnie a Berklee-nek. Ashe következetesen a Berklee-n töltött élményeiről beszélt a közönségnek. Elmondta, hogy a big band és a zenekari zeneszerzés órák hogyan befolyásolták a dalszerzéshez való viszonyát. Finneas felidézte, hogy a középiskolában a Berklee YouTube-csatornáján található videók nézegetésével tanulta a zenei technikákat. Wachter pedig, aki a Berklee kuratóriumának tagja és az iskola Wachter Fellowship programjának alapítója, a barátságos légkörről beszélt, amit mindig tapasztal, valahányszor ellátogat a kampuszra.
A beszélgetés során a résztvevők az együttműködésről, a hitelességről, valamint a zeneipar realitásairól beszélgettek. Finneas betekintést nyújtott abba is, hogyan alakult a Billie Eilish-sal való együttműködés dinamikája az évek során. Amikor az első albumát készítették, Finneas egy székben ült a számítógépénél, húga, Eilish pedig az ágyán mikrofonnal. A második album készítésekor Eilish egy kanapén ült, Finneas pedig az íróasztalnál. Végül pedig a készülő harmadik albumon dolgozva az együttműködésük inkább olyan, mintha „kettesben ülnénk az asztalnál, mint két másodpilóta egy repülőgépen”.
„Megtanítottam neki, hogyan kell a hangsávokat megszerkeszteni” – mondta Finneas, és elmondta, hogy a húga rendkívül aprólékosan választja ki a vokál felvételeket a dalaihoz. „Hihetetlenül tehetséges énekesnő, én pedig csak egy bábu vagyok, ha vele zeneszerzősködöm.”
Finneas a továbbiakban arról beszélt, hogy milyen szerepet tölt be producerként és dalszerzőként más művészekkel: „Mindig az adott művész igényeihez alkalmazkodom. Néha alig van rám szükség, mivel a dal kilencvenkilenc százalékban készen van, mire az én segítségemet kéri valaki. Néha pedig – legyen az adott zenész akármilyen tehetséges is – el se tudja kezdeni nélkülem a dal felvételét. A helyzet mindig más, én pedig alkalmazkodom a kollega igényeihez.”
Ashe beszélt a Finneas-szal eltöltött produceri és zeneszerzői éveiről is. „Sokat dolgoztunk együtt” - mondta, majd egy konkrét esetről mesélt: „Az első albumomon dolgoztam, épp írtam a Till Forever Falls Apart című dalomat. Megkérdeztem Finneas-t, hogy szeretné-e a második versszakot énekelni. Erre ő nem csak hogy elénekelte, de át is írta, így szerinte ez lett a legjobb rész.” nevetett Ashe. Ezt választották az album nyitószámának. „A klipet is együtt forgattuk, a promóciót is közösen csináltuk. Annyira jó volt! Időközben össze is barátkoztunk”. Szakmai szempontból az együttműködés elengedhetetlen a zeneiparban, de ahogy a panelbeszélgetésből kiderült, kiváló lehetőség arra is, hogy kapcsolatokat építsünk és időt töltsünk a barátainkkal.
Az együttműködés természetesen sokféle formában jelenik meg az iparágban. Wachter, akinek szakmai ismeretségi körében számos hollywoodi alkotó is megtalálható, elmondta, hogy hallott a Barbie-film zenéjéről, amikor az éppen készült, és eszébe jutott, hogy Billie Eilish és Finneas közös dalai tökéletesen beleillenének a filmbe. „Nekem úgy tűnt, hogy hiányzik egy ilyen dal [What Was I Made For]. Szükségük volt egy komolyabb darabra is, mivel már sok vidám, táncos szerzemény volt a Barbie soundtrackjén. Zenész ugyan nem vagyok, de azt tudom, kinek mi való. És ez az együttműködés” – mondta. „Nem írok dalt, de kint vagyok a világban, és tudok keresni valakit, akihez passzol az adott lehetőség”.
A zeneiparban az önbizalom és a kitartás elengedhetetlen a túléléshez. Ashe beszélt arról, hogy kezdőként igen bizonytalannak érezte magát. Nagyon hálás a Berklee-s énektanárának, Patrice Williamson énekprofesszornak, hogy bátorította őt.
A diploma megszerzése után Ashe Nashville-be költözött, és úgy tervezte, hogy kizárólag más zenészeknek fog dalokat írni. „Aztán Nashville-ben folyamatosan olyan művészekkel találkoztam, akik magukat biztatták. Látva az ő magabiztosságukat, valami bekattant. Ha nekik megy, nekem miért ne sikerülhetne? És működött!” Rájött, hogy bizonyítani akar, és saját dalokat akar énekelni. „Meguntam a bizonytalanságot, és akkor kinyílt a világ.”
Az előadóművészek egy olyan világban élnek, ahol mindenki mindent tudni akar róluk. Nehéz hitelesnek maradni, miközben a közönség elvárásaival is meg kell birkózni. A panelbeszélgetés során Ashe elmondta, hogy most új zenét készül kiadni. Hangsúlyozta, fontos, hogy művészetében hű maradjon saját tapasztalataihoz.
Finneas is beszélt erről a témáról, kifejtve, hogy egy zenésznek lehet egyfajta érzéke ahhoz, hogy mi „illik hozzá”, miközben olyan ötleteket is felfedezhet, amelyeknek talán több értelme lenne, ha másoknak adnák át. Elmesélte Billie Eilish Ocean Eyes című kislemezének történetét, mint egy korai példát erre a felismerésre: „A zenekarom eljátszotta az Ocean Eyes egy borzalmas hangzású verzióját, és emlékszem, hogy szörnyű volt. Hazamentem, és azt mondtam Billie-nek, hogy ezt a dalt neki kell elénekelnie. Milyen igazam lett!”
A személyes „illeszkedés” hatására végleg a zenei pálya mellett döntött. Finneas felidézte, hogy 11 éves korában látta először a Green Day koncertjét, és el volt ájulva tőlük. Majd azt gondolta: „Ez egyértelműen a lehető legjobb munka... most már csak meg kell tanulnom hangszeren játszani”. Ahogy végül egyre jobban belejött, és a hálószobájában a húgával, majd később olyan munkatársakkal, mint Ashe, készített listavezető, díjnyertes zenét, rájött, hogy még a munka nehéz részeit is szívesen csinálja. „A legjobb tanács, amit pályaválasztás előtt állóknak adhatok” – mondta a Berklee hallgatóinak: „Válaszd azt a karriert, ahol még a botladozást is élvezed”.
Andrea Recalde
(Fordította: Ifj. Rozsonits Tamás)
