A hagyományos főiskolai zeneoktatás hajlamos elhanyagolni a vállalkozói készségek fejlesztését – véli José Valentino Ruiz a Floridai Zeneművészeti Főiskola adjunktusa és a Zenei Üzleti és Vállalkozási Tanszék vezetője. Az amerikai zenetanárok egyesületének honlapján közölt írásában ehhez hozzáteszi: a tantervkészítőknek át kell gondolniuk, vajon a leadott tananyag tényleg segíti-e a hallgatók karrierjét.
A hagyományos főiskolai zeneoktatás hajlamos elhanyagolni a karriermenedzsment és a vállalkozói készségek fejlesztését, pedig a zeneiparban manapság erre nagyon nagy szükség van. Talán ezért is van az, hogy az elmúlt évtizedben a hagyományos zeneoktatási modellt igen sok kritika éri. Egyre több friss diplomás érzi magát felkészületlennek, miután kilép a zenei piacra. Ennek fényében a főiskolai zeneoktatóknak az „életképességet” és a „legitimitást” is figyelembe kell venniük, amikor a tantervet elkészítik: át kell gondolniuk, vajon a leadott tananyag tényleg segíti-e a hallgatók karrierjét. Mindezekkel kapcsolatban José Valentino Ruiz a Floridai Zeneművészeti Főiskola adjunktusa és a Zenei Üzleti és Vállalkozási Tanszék vezetője, továbbá a zene és média, televízió, globális kapcsolatépítés, közösségfejlesztés és az oktatási iparágak szakértője a következőket írja a National Association for Music Education honlapján:
„A zenei felsőoktatásban a tanterv ’legitimitását’ az határozza meg, hogy képes-e hatékonyan közvetíteni a tananyagot, megfelelő személyzettel, erőforrásokkal és infrastruktúrával támogatva. Ez magában foglalja a tanári kar alkalmasságát és minőségét, a korszerű létesítmények rendelkezésre állását, valamint a zeneipar realitásait megfelelően tükröző forrásokhoz való hozzáférést. A legitimitás megmutatja, hogy a tanterv hitelesen tükrözi-e a valós helyzeteket és átfogó oktatási tapasztalatot nyújt-e.
Egy ’legitim’ zenei menedzsment program például olyan oktatókat alkalmaz, akik nemcsak tudományos képzettséggel rendelkeznek, hanem aktívan részt vesznek a zeneiparban is. Ez a közvetlen iparági kapcsolat a tananyagot kortárs gyakorlatokkal és meglátásokkal gazdagítja.
Az ’életképesség’ a tudományág relevanciájára és piaci keresletére utal. Azzal foglalkozik, hogy az ilyen képzést folytató hallgatóknak a diploma megszerzése után lesz-e esélye munkavállalásra, vagy arra, hogy vállalkozást indítsanak. Egy életképes zenei üzleti tanterv például olyan, amely nem csupán az élő zene létrehozására és előadására tanítja meg a hallgatókat. Azt is megmutatja nekik, hogyan tudják készségeiket pénzzé tenni, vagy a zeneipar bonyolult világában eligazodni és követni a folyamatos változásokat. Az életképességnek ez a szempontja a piaci kereslet által vezérelt gazdasági fenntarthatóságot hangsúlyozza, biztosítva, hogy az oktatás jövedelmező munkához és hosszú távú karrierhez vezessen.
Az életképes tanterv tehát az iparág jelenlegi igényeinek felel meg, amelyek például a zenészek digitális marketingkészségei vagy az üzleti menedzsment. Az ilyen programok életképességét gyakran azon mérik le, hogy a végzettek mennyire sikeresen tudnak elhelyezkedni, hogyan indítják el vállalkozásaikat, és hogyan alkalmazkodnak a zenei ökoszisztémán belüli különböző szerepekhez.
A zeneoktatási intézmények számára kihívást jelent a tanterveik legitimitásának és életképességének kiegyensúlyozása. Bár egy program lehet legitim az infrastruktúra és a megvalósítás szempontjából, mégis nem feltétlenül életképes, ha nem igazodik a jelenlegi ipari trendekhez és a munkaerő-piaci igényekhez. Ezzel szemben egy program nagymértékben összpontosíthat a jelenlegi piaci trendekre, de nem rendelkezik a legitim tudományos tartalom és infrastruktúra megfelelő mélységével ahhoz, hogy a hallgatókat megfelelően felkészítse a szakma összetettségére. Egy intézmény például beruházhat a legmodernebb hangfelvevő berendezésekbe (legitimitás), de nem nyújt megfelelő betekintést a zenei streaming analitikájába vagy az online márkaépítésbe, amelyek a digitális korban kritikus fontosságú készségek (életképesség). Hasonlóképpen, egy program összpontosíthat a klasszikus zenei előadásra anélkül, hogy a zenei technológia vagy az üzleti érzék elemeit beépítené, ezáltal korlátozva a végzettek elhelyezkedési esélyeit a digitálisan vezérelt piacon.
A zeneipar fejlődése megköveteli a jelenlegi felsőoktatási zenei tantervek újraértékelését a legitimitás és az életképesség biztosítása érdekében. A zeneoktatás gyakran elhanyagolja az olyan kulcsfontosságú gyakorlati szempontokat, mint a karriermenedzsment vagy a technológiai jártasság, amelyek egyre fontosabbak a zeneiparban. Ennek a hiányosságnak a kiküszöbölése érdekében elengedhetetlen, hogy a tantervek valós forgatókönyveket építsenek be tanterveikbe, ezáltal növelve azok alkalmazhatóságát. Ez nemcsak a tanítási módszerek korszerűsítését jelenti, hanem annak biztosítását is, hogy a tanterv összhangban legyen az iparági igényekkel. A tudományos szempontból megalapozott és a piaci igényekhez igazodó tanterv kialakításával a zeneoktatási intézmények jobban fel tudják készíteni a végzetteket a zeneiparban való sikeres és alkalmazkodó karrierre.
A ’legitimitás’ és az ’életképesség’ közötti egyensúly kulcsfontosságú az olyan tantervek kidolgozásához, amelyek nemcsak az oktatási szabványoknak felelnek meg, hanem lehetővé teszik, hogy a friss diplomások a gyorsan változó szakmai környezetben is boldoguljanak.”
José Valentino Ruiz
(Fordította: Ifj. Rozsonits Tamás)
Forrás: https://nafme.org/blog/ensuring-legitimacy-and-viability-in-music-industry-education/
