Roosevelt Griffin, az amerikai Illinois államban lévő Gwendolyn Brooks általános iskola zenekarának karmestere. Egy, a NAfME honlapjának adott interjúban osztotta meg a jazzoktatással kapcsolatos tapasztalatait.
„Elsődleges feladatom, hogy közösséget teremtsek, és biztosítsam, hogy a diákok tudják, milyen szerepet kell betölteniük a zenekarban. Már az általános- és középiskolában is képesnek kell lenniük arra, hogy tudatosan alakítsák a zenekar céljait. A harsonás nem fontosabb vagy kevésbé fontos, mint a karmester. Az osztályomban mindenki felváltva vezet és követ. Ez a megközelítés segít a diákoknak levetkőzni az improvizációtól való félelmüket. Az improvizáció ugyanis a jazz szerves része. Emellett a tanároknak magabiztosan kell improvizálniuk, ha jazzt akarnak oktatni. Akinek nincs tapasztalata a rögtönzés tanításában, annak ez elsőre nagyon nehéznek tűnhet.
Az improvizációs gyakorlatot mindig egy egyszerű dallam megtanításával kezdem. Aztán amikor készen állnak a diákjaim arra, hogy improvizációval próbálkozzanak, megtanítom nekik, hogyan távolodjanak el az alap dallamtól úgy, hogy az harmonikus összhangzatot hozzon létre. Ehhez persze szükség van egy minimális szolfézstudásra. Bármit is csinálnak, a dallamnak kell inspirálnia őket. Ez biztosítja, hogy a tanuló a megfelelő akkordváltásokon keresztül mozogjon. A legsikeresebb jazz-zenészek egyetértenek abban, hogy a rögtönzést mindig az alap dallam ihleti.
A jazz stílusainak megértése eleinte nehézkes, de minél többet hallgatják a diákok, annál jobban megértik. Az egyik stratégiám, hogy különböző jazzstílusokat játszom háttérzeneként az osztályteremben. Mikor idegen nyelvet tanulsz, és rendszeresen nyelvi környezetben vagy, az segít felismeri az árnyalatokat és dialektusokat. Ugyanez a helyzet a jazz esetében is. Csak be kell mutatni a különböző stílusokat a diákoknak, így megtanulják, milyen keretek között mozoghatnak.
Hiszek abban is, hogy a zenekarosoknak is tudniuk kell együtt énekelni. Ha képesek elénekelni egy darabot együtt, akkor el is tudják majd játszani azt. Az éneklés nagyon hasznos fejlesztő módszer a zenekari próbákon, mégis sok zenekari tanár kihagyja. Amellett, hogy megkönnyíti a kotta későbbi hangszeres olvasását, az éneklés még a relatív hallást is fejleszti.
Végül pedig a kedvenc tippem: szabaduljunk meg a kottáktól. Tudom, elsőre talán vad ötletnek tűnik, de nem az: a kotta nélküli játék elősegíti a függetlenedést és a belső motivációt. Persze megvan annak is a módja, hogy a gyerekeket leszoktassuk a kotta használatáról. Először is, sokat kell gyakorolni a hallás utáni kottaírást. Ilyenkor a tanulók egy dallam akkordmenetének átírásával kezdik az órát. A folyamat zenekaronként változik, de mindig a kijavított progresszió közös elemzésével zárjuk. A relatív hallás fejlődésén túl a tanulók elkezdik hallani a harmonikus összefüggéseket. Az anyag megtartása is jelentősen javul, és hatékonyabban átvihető más dallamokra. De ez csak a jéghegy csúcsa. Amikor megfosztjuk magunkat egy érzékszervünktől, a többi érzékszervünk természetes módon bővül, hogy kompenzálja a hiányzót. Gondoljunk csak a vakokra, akik olyan hangérzékenységet fejlesztenek ki, amely messze meghaladja azt, amit a legtöbbünk tapasztal. Azzal, hogy megszakítjuk tanítványaink vizuális kapcsolatát a zenével és a velejáró zavaró tényezőkkel, lehetővé tesszük számukra, hogy mélyebben hozzáférjenek a hallási környezetükhöz. Ez a zenével való mélyebb kapcsolathoz vezet. Ezen a fokozott tudatosságon belül a tanulók képesek a stílus olyan árnyalatait utánozni, amelyek messze túlmutatnak azon, amit egyébként el tudnának érni.
A tanulók így magasabb szintű kommunikációt létesítenek az együttesükben. Ez olyan spontaneitáshoz és igazi közös zenéléshez vezet, ami egyébként megfoghatatlan. Ez kifizetődőbb a diákjaid számára, lebilincselőbb a közönségük számára, és ösztönzőbb a tanár számára is. Megerősíti az együttműködés értékét, mint a zenélés alapvető összetevőjét, ami a laptopos digitális audio munkaállomások és a hálószobai stúdiók világában egyre inkább elhalványuló készség.
A kotta nélküli előadás megszabadítja a tanulókat egy plusz zavaró tényezőtől, és segít nekik jelen lenni – ha úgy tetszik, a zenei tudatosságban. Itt születik meg az igazi zene és az élethosszig tartó zenélés iránti szenvedély.”
A National Association for Music Education riportja
(Fordította: Ifj. Rozsonits Tamás)
Forrás: https://nafme.org/blog/jazz-teaching-tips-for-classrooms-and-ensembles/
