A digitális átalakulás a teljes zenei világot átformálta, természetesen új lehetőségeket nyitva a zeneoktatásban is. A jó minőségű online zeneoktatás is hibrid pedagógiai ökoszisztémaként érdemes megközelíteni.
A zenetanítás online útjairól rendezett Oly távol vagy tőlem (?) című fórumot stílszerűen egy a világhálón keresztült közvetített előadás nyitotta március 27-én. Dr. Fenyvesi Kristóf egyetemi kutató, a Jyväskyläi Egyetemhez tartozó Finn Oktatáskutató Intézet és számos más kutatócsoport tagja finnországi irodájából jelentkezett be a Budapest Music Center könyvtárába. A Hangőr Egyesület Poptanítás munkacsoportja által rendezett fórumon Zeneoktatás digitális környezetben – Hibrid modellek és pedagógiai stratégiák címmel tartott előadást, aminek felvételét hamarosan közzéteszik a szervezők, alábbiakban pedig rövid és kivonatolt összefoglalója olvasható.
Dr. Fenyvesi Kristóf előadása elején kijelentette: poszt digitális korban élünk, amikor egy olyan digitális forradalom zajlik, ami elválaszthatatlan a társadalom egészétől, és érinti a művészeti gyakorlatokat is. A zenével kapcsolatos gyakorlatok jó része áthelyeződött az online térbe, ahol korábbi sztárok elérései megsokszorozódhatnak, vagy elveszhetnek, de kezdő, ismeretlen alkotók is szerezhetnek milliós rajongótáborokat, miközben tehetséges zenészek maradhatnak az ismeretlenség homályában. A digitális átalakulás a teljes zenei világot átformálta, természetesen új lehetőségeket nyitva a zeneoktatásban is. Kifejtette: a jó minőségű online oktatást egy olyan hibrid pedagógiai ökoszisztémaként érdemes megközelíteni, amely előtérbe helyezi és tudatosítja a fizikai-virtuális és az analóg-digitális integrációt, ösztönzi a kreativitást és a problémamegoldást. Mindezek érdekében azonban a tanároknak frissíteniük kell ismereteiket és módszertanukat, digitális tájékozottságot kell szerezniük, integrálva az új technológiákat.
A Finnországban élő magyar kutató beszélt a digitális technológiák zeneoktatásban való alkalmazásának lehetőségeiről, az ezekből adódó kihívásokról, kiemelve a hozzáférés, a fenntarthatóság és a techno-stressz kérdését, amikkel szerinte már a zenetanárok képzése során foglalkozni kellene. Dr. Fenyvesi Kristóf szerint fontos ugyanis, hogy mik azok az értékek, amiket a zenei képzésekkel erősíteni kívánunk. Feltette azt a kérdést is, milyen következményekkel jár a zene meghódítása a net által, és ezzel összefüggésben mire kell vigyázni, mire kell felkészíteni a diákjainkat. Hozzátette, szükséglet alapú megfontolásokra kellene törekedni, azaz a digitalizáció korában is fontos tudnunk, mit akarunk, és mit kell megtanítani a diákjainknak, miközben válaszolnunk kell arra is, mire van szüksége a tanulóknak. A fiatal kutató nem rejtette véka alá álláspontját, miszerint több tapasztalat és kutatás kellene még ezen a téren, hiszen sok a homályos folt a digitális oktatásban. Miközben nem feledkezhetünk meg a technológia használatával kapcsolatos ellenérzésekről sem.
Az Oly távol vagy tőlem (?) fórum nyitó előadásán szó esett a zenetanárképzések kihívásairól is, amiket állami szabályozások is befolyásolnak. A hagyományos hangszerközpontú szabályozások és zenei értékek gyakran korlátozzák a digitális technológia alkalmazását. Nem meglepő, hogy az ilyen technológiákkal alkotó és előadó művészeket ma is kívülállónak tekintik, fenntartva azt a nézetet, hogy az „igazi” zenei érték elsősorban a hagyományos gyakorlatokban rejlik. Miközben pedig folyamatosan új digitális technológiák jelennek meg, és a már meglévők is állandóan fejlődnek, az eszközök használata pedig meghatároz bennünket egyéni és közösségi szinten is. Dr. Fenyvesi Kristóf hangot adott annak a véleményének, hogy bár elismerjük, mindez megváltoztatja a társadalmat, egyelőre hiányzik a mélyreható és átfogó, holisztikus tudás arról, hogy ezeknek az eszközöknek a használata hogyan hat az emberi lét, az emberi interakciók, alkotási, befogadási és tanulási folyamatainak minőségére. Szerinte nemcsak az életünket megkönnyítő digitális eszközöknek kell prioritást adnunk, hanem azoknak a technológiáknak is, amelyek jobb minőségűvé teszik az életünket.
Az előadáson elhangzott, hogy világszerte növekszik a távoktatás népszerűsége, ami alól a zenei képzések sem jelentenek kivételt. A világháló használatával megvalósuló zeneoktatás nagy előnye, hogy tulajdonképpen a világ bármely pontjáról bejelentkezhet a tanuló, aki sokszor a saját tempójában haladhat, és az oktatási anyagok hozzáférhetősége is jóval szélesebb, mint a hagyományos képzési formákban. Ugyanakkor Dr. Fenyvesi Kristóf felhívta a figyelmet arra, hogy a digitális oktatásra nem lehet szükségmegoldásként tekinteni. Sokkal inkább a szükségletek felől érdemes megközelíteni, kiegészítő megoldásként, a rugalmas oktatás és a személyre szabhatóság eszközeként kell kezelni, azaz a hibrid tanulást érdemes előtérbe helyezni. Ugyanakkor egyik módszer sem önmagáért való, mindent érdemes célirányosan alkalmazni, a pedagógiai jelentőségét, hasznát megfogalmazni és szem előtt tartani. Teljesen világos, hogy a zenelméleti képzésben a távoktatás sokkal sikeresebb lehet, mint a hangszeres képzésben, ahol még komoly kérdések, hiányosságok merülhetnek fel, például a testtartás, a „tapintás” területén.
Dr. Fenyvesi Kristóf figyelmeztette hallgatóságát, hogy a digitális zeneoktatás alkalmazása során óhatatlanul lesznek kudarcok, de sikerek is, és folyamatosan születnek jó gyakorlatok. Produktívan kell hozzáállni, tanulni kell ezekből. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy a digitális távoktatásban komoly jelentősége van a technikai eszközöknek és az ezek sikeres használatához nélkülözhetetlen felkészültségnek. Ráadásul a megfelelő kamerák, mikrofonok és ezek használata egészül ki a zenetanítás sajátos eszközparkjával, majd mindezekhez illesztendő a megfelelően végiggondolt pedagógia, módszertan és tanítási gyakorlat. Ezek pedig nem kevés energiába és pénzbe kerülnek. És arról sem szabad megfeledkezni, hogy a digitális tanulás terén a diákoktól is megfelelő technikai színvonalat várunk el, miközben nekik egy teljesen új tanulási módszert is el kell sajátítaniuk, ami nem hasonlít a hagyományos, tantermi tanuláshoz. Azaz nemcsak a tanároknak kell elsajátítaniuk digitális tanítást, de a diákoknak is meg kell tanulnia ezt az új fajta tanulást.
A Finnországból bejelentkező egyetemi kutató előadása végén arról beszélt, hogy a digitális oktatás még mindig gyerekcipőben jár. Éppen ezért óriási szükség lenne az Oly távol vagy tőlem (?) fórumhoz hasonló eseményekre. Tulajdonképpen megkerülhetetlen, hogy minden tanár egy kicsit oktatáskutató is legyen, ám az lenne a jó, ha a tapasztalataikat át is tudnák adni, illetve mások módszereit ki lehetne próbálni. Éppen ezért fontos az oktatók képzése, mert ezen a téren különösen igaz az élethosszig tanulás szükségessége.
R. T. – B. Zs.
