Alapfokon még nem kellene műfajt és hangszert választani, egy életre elköteleződni. Fontosabb lenne a zene, a zenélés megszerettetése, vagy legalább meg nem utáltatása. Többek között ezenről is beszélt Pap Tibor, a Peron Music Alapítvány elnöke a Hangadó fórumon a Pop, Zene, Iskola című előadásában.
A Hangőr Egyesület Poptanítás munkacsoportja által szervezett Hangadó fórum második panelje – a múlt és a jelen helyzet felvázolása után – „Itt állunk a kapui előtt?” címmel a magyar könnyűzene-oktatás lehetséges jövőképeit próbálta felvázolni. A panelbeszélgetést indító gondolatébresztő előadás megtartására Pap Tibort, a Tatán évek óta sikeresen működő Peron Music Alapítvány elnökét kérték fel a szervezők, aki már előzetesen is jelezte: elsősorban a könnyűzene művészeti oktatás területére történő beemeléséről, illetve ezzel összefüggésben az ilyen képzőhelyek versenyképességét növelő állami támogatásról fog beszélni. Ennek megfelelően a Rockmúzeumban tartott előadását azzal kezdte, hogy az alapfokú könnyűzene-oktatás megteremtése a legfontosabb feladat. Ezen a szinten ugyanis nem korrekt a klasszikus, a népzenei és a könnyűzenei megközelítés, hiszen sokkal fontosabb lenne, hogy mindenki azt csinálja, amihez ért, és mindenki azt tanulhassa, amiben örömét leli.
– Alapfokon még nem lehet az a cél, hogy valaki egy életre eldöntse, milyen hangszert tanul, meddig akar ezzel foglalkozni, a tudatos választás ráér közép- vagy felsőfokon. Már az eredmény lenne, ha az, aki alapfokon elkezd tanulni, ne utálja meg a zenélést – mondta Pap Tibor. – Az alapokat bármilyen zenével le lehet tenni. Nem igaz, hogy klasszikus zenei alaptudás nélkül nem lehet zenét tanulni, amit a Peron Tehetségközpont 6 éves működésé is bizonyít.
Az előadó óhatatlanul érintette a jelenlegi helyzetet is, mint mondta: fordítva ülünk a lovon azzal, hogy Magyarországon előbb teremtődött meg a könnyűzenei felsőoktatás – ami nem lenne rossz, sőt fontos –, mint az alapfok. Visszafelé építgetjük a struktúrát, hiszen nincsenek meg az alapok, miközben már létezik az egyetemi képzés. Pap Tibor hozzátette, a könnyűzene-oktatással foglalkozók évtizedek óta abban élnek, hogy különböző politikusok mindent megígérnek, elmondják, minden lesz, de aztán nem történik semmi. A szakma négy évvel ezelőtt is elhitte, hogy lesz pénz a könnyűzene-oktatásra, de nem lett, így a maga részéről inkább már nem hisz az állami forrásokban.
– Az oktatás minden ágával és szereplőjével együttműködve magunknak kell megteremteni a könnyűzene-oktatás alapjait – tette hozzá a Peron Music Alapítvány elnöke.
Pap Tibor beszélt arról is, hogy jelenleg három formában lehet alapfokon könnyűzenét tanulni Magyarországon. Egyrészt néhány klasszikus zeneiskolában, ahol a legjobb szándék ellenére is elavult módszerekkel, nem biztos, hogy a műfaj iránt elkötelezett tanárokkal találkoznak először a gyerekek, ráadásul évekig hiányzik a motivációt jelentó élményfaktor. Másrészt magántanároknál, akiknek szakmai tudása olykor bizonytalan, nem egy esetben a „orosztanárból átképzett angoltanárokhoz hasonlóan, egy-két leckével járnak a tanítványaik előtt”. Ráadásul náluk a legtöbb esetben hiányzik a közösség, a közös zenélés, a zenekarozás lehetősége. Miközben létezik a harmadik út, a szabályozatlan környezetben, forprofit alapon működő popsuliké, ahol általában van megfelelő infrastruktúra, közösségi élet, viszont sokszor nincs megfelelő diplomával rendelkező, módszertanilag felkészült tanár. Sikerüket azonban leginkább az befolyásolja, hogy szinte kizárólag csak a tandíjakból működnek, így más iskolán kívüli tevékenységekhez képest drágán tudják kínálni szolgáltatásaikat.
– Éppen ezért a legkézenfekvőbb lenne, ha popsulik is lehetnének alapfokú művészeti iskolák – vonta le előadása legfontosabb következtetését Pap Tibor. – Jelenleg klasszikus zenei, népzenei, jazz és elektroakkusztukis AMI-k jöhetnek létre, tehát azért kellene dolgoznunk és lobbiznunk, hogy a jogszabályok egy ötödik műfajú, azaz populáris zenei intézményeket is engedélyezzenek.
Pap Tibor mindehhez hozzátette: természetesen tisztában van azzal, hogy a könnyűzenei alapfokú művészeti iskolák létrehozása, illetve a létező popsulik ilyenné alakítása nemcsak a jogszabályi környezet megváltoztatásán múlik. Mint fogalmazott, az egy dolog, hogy esetleg a fórum résztvevői nekiállnak a szükséges dokumentumok összeállításának, majd lobbiznak a jogszabályok módosításáért, a popsulik létrehozásához megfelelő épületek, infrastruktúra, diplomás tanárok és az intézmények irányításához értő vezetők is kellenek.
– Ugyanakkor nincs más lehetőségünk, mint összefogni és tágítani azt a kört, aki egyetért az elképzeléseinkkel, aminek egy nagyon fontos sarokköve, hogy a könnyűzenei alapfokú művészeti iskoláknak nem az lenne az elsődleges célja, hogy zenészeket képezzünk – hiszen a komolyzenei iskolák tanulóinak mindegyikéből sem lesz az –, hanem hogy a hozzánk járókkal megszerettessük a zenét, a zenélést.
