A könnyűzenei oktatás helyzetét és lehetséges irányait feszegető Hangadó fórum résztvevői egyértelműen arra szavaztak a december 5-ei rendezvényen, hogy a szakma valamit elért az elmúlt évtizedben, de a folytatásnál csak magára számíthat. Januárban folytatódhat a közös gondolkodás, és talán a szervezetépítés is elindul.
Andrásik Remo, az Öröm a Zene Nonprofit Kft. vezetőjének Sehonnan sehová című vitaindító előadásával kezdődött a Hangőr Egyesület Poptanítás munkacsoportjának könnyűzenét oktatók számára szervezett fóruma a Rockmúzeumban, december 5-én. A Gitármánia táborok, az Öröm a zene tehetségkutatók és a Hangszert a kézbe sorozat ötletgazdája és szervezője 1968-tól kezdődően igyekezett felvázolni a magyar könnyűzene-oktatás történetét és ígéreteit, illetve az elmúlt évek eredményeit. Felhívta a figyelmet, hogy még mindig nem művészeti ágként kezelik a könnyűzenét, a kanonizáció sem történt meg, miközben sokan évtizedek óta dolgoznak azon, hogy újabb és újabb generációknak adják át a tudást. Mindehhez hozzátette: lassan azoknak a „kinevelését” is el kell kezdeni, akik a könnyűzeneoktatás ügyét átveszik azoktól, akik a kilencvenes évek eleje óta viszik.
Az előadáshoz kapcsolódó kerekasztal-beszélgetést Horváth Gergely kulturális kommentátor azzal nyitotta, hogy megszavaztatta a jelenlevőket, mennyire értenek egyet Andrásik Remo azon konklúziójával, miszerint mégsem sehonnan sehová, hanem valahonnan valahová már jutott az elmúlt évtizedekben a könnyűzene-oktatás. Mindenki ez utóbbira voksolt, ami meghatározta a Benkő Zsolt, Kovács Botond, Hints Zoltán, Maróthy Zoltán és Andrásik Remo között zajló moderált beszélgetés irányát is. Egyetértés volt abban, hogy a könnyűzene-oktatással foglalkozóknak egy nyelvet kellene beszélniük legalább a tananyagok tekintetében, miközben fontos lenne az is, hogy ne kallódjanak el tehetségek. Hints Zoltán, a Marosvásárhelyi Rocksuli igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy mindennek van pénzügyi vonzata, amihez Kovács Botond, az Antares énekese pedig azt tette hozzá, hogy az oktatás és a szakmai perspektíva is szorosan összefügg egymással.
A fórum második kerekasztalbeszélgetését Pap Tibor, a Peron Music Alapítvány elnökének előadása vezette fel, rávilágítva arra, hogy fordítva ülünk a lovon, hiszen miközben könnyűzenei felsőfokú képzés már van Magyarországon, az alapfokút még nem teremtettük meg. Beszélt arról is, hogy az alapfokú zeneiskoláknak nem a műfajok közötti döntés, a zenei életpályák kijelölése lenne a feladatuk, de még csak nem is zene megszerettetése, hanem a zene meg nem utáltatása. És erre a könnyűzenei oktatás is alkalmas, amire a Peron 6 éve lehet a bizonyíték, ahonnan már többen folytatták tanulmányaikat közép- illetve felsőfokú zenei képzőhelyeken. Ugyanakkor forprofit alapon nagyon nehéz versenyezni nemcsak az államilag támogatott komolyzenei zeneiskolákkal, de a gyerekeknek kínált sokféle szabadidős tevékenységgel is. Ezért Pap Tibor szerint a könnyűzene-oktatás számára az egyik tovább lépési lehetőség az lenne, ha ilyen irányú alapfokú művészeti iskolákat is létre lehetne hozni.
Az előadást követő kerekasztal-beszélgetés résztvevőit Fülöp Attila moderátor kiváló kérdéseivel provokálta, arra keresve a választ, mi minden kellene az államilag is támogatott könnyűzenei-oktatás megteremtéséhez. Rázsi Botond iskolaigazgatóként az állami finanszírozás mikéntjére és tulajdonképpen az iskolák menedzselésének fontosságára hívta fel a figyelmet. Unger Balázs, a Cimbaliband vezetője, több népzenei oktatási intézmény tanára a műfaj saját zeneiskoláinak megteremtése mögött álló évtizedre és lobbizásra hívta fel a figyelmet. Balogh Miklós Péter, a jelenleg 511 tanulóval működő Debreceni Rocksuli igazgatója a könnyűzene-oktatás területi fehér foltjairól beszélt, miközben a résztvevők az intézményvezetők kiemelkedő szerepéről is többször beszéltek.
A Hangőr Egyesület Poptanítás munkacsoportja által szervezett fórum második részében könnyűzenét-oktatók munkáját segítő workshopok zajlottak. Bacsó Flóra Konfliktuskezelés- és megelőzés a könnyűzenei oktatásban címmel tartott másfélórás kurzust, aminek a végén többen is úgy álltak fel, hogy „újabb házi feladatot” kaptak, hiszen néhány új szabályzatra saját intézményüknek is szüksége lenne, mások pedig a hasonló képzések lehetőségét firtatták. Nem kevésbé volt sikeres Mezei Csaba Leendő zenészek elérése című interaktív beszélgetése sem, amely leginkább a folyamatosan megjelenő új közösségi médiaplatformok optimális használatába vezette be a résztvevőket.
Úgy tűnik, a Hangadó fórum december 5-én nemcsak a könnyűzene-oktatás jelenlegi helyzetének és kihívásainak a felvillantását szolgálta. A résztvevők többsége azzal az igénnyel távozott, hogy a könnyűzene-oktatásban résztvevőknek valamiféle közös szervezetbe kellene tömörülniük, hogy a közösen kidolgozandó, az előrelépést szolgáló anyagok minél komolyabb képviseletet kapjanak. Az igény megfogalmazói azzal távoztak a Rockmúzeumból december 5-én, hogy „januárban folytatjuk”.
(Az két előadás és panelbeszélgetés részletes beszámolóit a következő napokban közöljük.)
