A Popular Music Education oldalon Gareth Dylan Smith, a londoni Institute of Contemporary Music Performance tanára még 2018-ban idézte fel munkájával kapcsolatos kétségeit, és az egykori diákjai által nyújtott, a folytatásra is ösztönző inspirációkat.
Nyolc éven át tanítottam egyetemistákat az Institute of Contemporary Music Performance-ben (ICMP), Londonban. Olyanokat, akik a zeneiparban szerettek volna elhelyezkedni, miközben a kurzusom végén kritikai esszét kellett írniuk a fiataloknak. Szerettem ezt csinálni, de egyre többször elgondolkodtam azon, milyen értéket képvisel ez a tudás a zenésznek készülő tanítványaim körében. A projekt sokaknak púp volt a hátán, és úgy látták, elvonja a figyelmüket attól, amit igazán csinálni akarnak - a zenéléstől. Egyre inkább elbizonytalanodtam az iskola és általában a zenei felsőoktatás szerepét illetően. Vajon tényleg hasznára válik a hallgatóknak, ha éveket töltenek a főiskolán, készségeiket csiszolgatva? Hiszen a zenei piac egyre telítettebb, és egyre nehezebb betörni, sikereket elérni.
Időről-időre kapcsolatba lép velem egy-egy volt tanítványom, és elmondja, hogy alakult a sora. Néha olyan inspiráló történeteket mesélnek, hogy elhiszem: nem volt teljesen hiábavaló a munkám. Örömmel tölt el, hogy csodálatos embereket ismerhetek, és a sikereikről hírt adhatok.
Egyik volt tanítványom Chloe Boleti, 2015-ben szerzett BA diplomát dalszerzésből az ICMP-n. Későbbi pályája remekül példázza, hogy a sikerhez nem feltétlenül kell a szeszélyes és celebközpontú modern zeneipar. Chloe munkássága megmutatja, hogyan fonódik össze a zene és az együttérzés a mainstream média reflektorfényén kívül is.
Chloe még 2016 végén mesélte, hogy többször is ellátogatott néhány hétre a „Calais-i dzsungel” nevű menekülttáborba, az észak-franciaországi partvidéken. Ennek a menekülttábornak foltot kellett volna ejtenie a brit kormány imázsán, sőt egész Nagy-Britanniának szégyellenie kellene magát miatta. Ehelyett a tábort és lakóit a sajtó becsmérelte, a közvélemény nagy része pedig figyelemre se méltatta. Én sem voltam kivétel. Továbbra is teljes munkaidőben dolgoztam, mentoráltam a könnyűzenei hallgatókat, megpróbáltam annyit dobolni, amennyit csak tudtam és könyveket írtam a zeneoktatás szociológiájáról, amelyeket – legyünk őszinték – senki sem olvasott.
A legtöbb zenész számára a zenélés a lényük magja, olyan létfontosságú, mint a légzés. Chloe számára a zenélés sok éven át teljes mértékben kielégítő volt, teljesnek érezte az életét. A későbbiekben azonban a menekültekkel való önkéntes munka ugyanolyan jelentőségteljes lett számára, mint a zene. Miután a francia hatóságok lerombolták a „Calais-i dzsungelt”, Chloe önkéntesnek ment az athéni City Plaza menekültszállásra, ahol Aphty Khéa művésznéven folytatta a zenélést. Készített egy rövid zenei videót is, amely az athéni menekült gyerekekkel tartott zeneórákon felvett filmekből állított össze. Erről így beszélt nekem: „Hatalmas örömöm volt és van abban, hogy egy nagyon különleges közösség része lehetek, amely a szolidaritáson alapul, és amelynek célja a diszkrimináció elleni küzdelem. A City Plaza-i menekültszálló a remény jelzőfénye a mai világban. A City Plaza egy civilek által szervezett lakhatási projekt hajléktalan menekültek számára Athén központjában, amely 350 embernek, köztük 150 gyermeknek ad otthont. Teljesen önkéntes munkával működik, fizetett személyzet és állami finanszírozás nélkül. A „You Can’t Evict a Movement” (Egy mozgalmat nem lehet kilakoltatni) című számot a közösség néhány legfiatalabb tagjának szavai ihlették, amelyeket 2017 nyarán, a zeneóráinkon rögzítettünk. Ez a szám egy óda azokhoz a csodálatos emberekhez, akik a mi hatalmas és sokszínű családunkat alkotják, továbbá minden valaha ott dolgozó résztvevő közös erőfeszítéséhez.”
A zene és a zeneoktatás mindig politikai jellegű, akár így éljük meg, akár nem. A zene lehet demokratikus, imperialista, gyarmati, közösségközpontú, anarchista, punk, konzervatív, liberális, káros vagy felemelő - gyakran ezek közül több is egyszerre. A zenészek pedig megváltoztathatják a világot. Megtiszteltetés számomra, hogy megoszthatom Chloe zenéjét.
Gareth Dylan Smith
(Fordította: Ifj. Rozsonits Tamás)
Aphty Khéa: You Can’t Evict a Movement
https://www.youtube.com/watch?v=EE2iWXHqdcQ&t=2s&ab_channel=AphtyKh%C3%A9a
