„Elsősorban nem zenét tanítunk, hanem életet.” Hangzott el az Aki ért hozzá, az jól tanítja című kurzuson-Pécsen, amit a Hangőr Egyesület szervezett olyan könnyűzenei tanároknak, akik nyitottak a pedagógiai és módszertani ismeretek szerzésére. Itt is kiderült, hogy az ismeretszerzés mellett a szakmai beszélgetések lehetősége is mennyire hiányzik a zenetanároknak.
Pécsen is Klem Dénes Módszertani kérdések a könnyűzene tanításában című órájával kezdődött a Hangőr Egyesület Aki ért hozzá, az jól tanítja kurzusa, amit immár harmadik alkalommal szerveztek meg elsősorban olyan könnyűzenét oktatóknak, akiknek nincs pedagógiai végzettsége. A növendékek oktatásánál használható módszertani szempontokról szóló előadás ezúttal is gyorsan szakmai beszélgetéssé alakult, mert Pécsen is kiderült, mennyi kérdés, kétely merül fel a gyakorló zenetanárok körében. Ahogy tavaly Debrecenben és Tatán, Pécsen is elhangzott a résztvevők motivációi között, hogy elsősorban azért szántak egy napot erre a képzésre, mert fontosnak tartják, hogy a lehető legjobbat nyújtsák tanítványaiknak. Volt, aki úgy fogalmazott, nemcsak a tudását szeretné ennek érdekében felfrissíteni, de újfajta látásmódokat is keres a sikeresebb oktatáshoz.
A Hangőr Egyesület harmadik pedagógiai-módszertani képzésének február 20-án a pécsi Eck Imre Alapfokú Művészeti Iskola adott otthont, ahol zenét is tanulhatnak a diákok. Az intézmény pedagógusaitól hangzott el az a felvetés, hogy a „mai gyerekek már nem nagyon fogadják el Mozartot, kellene valami, ami az egész kicsiket is megmozgatja, amit maguktól is hallgatnak, ami motiválná őket a zenetanulásra”. Talán nem meglepő, hogy a résztvevők egyetértettek abban, ez a „valami” a könnyűzene lehetne. Ugyanakkor az akár több éve is a pályán lévő zenetanároknak szükségük lenne olyan szakmai iránymutatásokra, hogy mit lenne érdemes tanítani vagy használni a könnyűzenéből, szakkönyvek, módszertani anyagok kellenének. Tegyük hozzá, akár több korosztályra lebontva. Mert, mint Irinyi Tünde pszichológus A fejlődésünk mérföldkövei című előadása kapcsán is kiderült, a legtöbb zenetanár egész kicsi gyerekektől kezdve, nemcsak fiatal felnőtteket, de egyre idősebb korosztályt is tanít.
A nyolcórás képzési nap egyik fontos tanulsága volt, hogy miközben a gyakorló zenetanárok között – függetlenül attól, hogy milyen hangszeren, milyen stílust tanítanak – óriási az igény az elérhető továbbképzésekre, mindenkinek rettenetesen hiányzik a szakmai párbeszéd lehetősége. Nem véletlen, hogy a képzési nap utolsó két foglalkozása – Hodossi Nóra „Magadnak tanulsz, nem nekem” és Benkő Zsolt Amikor egy tananyag „önmagát” tanítja című órái – szinte azonnal workshop-szerű beszélgetéssé alakultak, ahol a résztvevők nemcsak az előadókra, de az ugyanazzal foglalkozó kollégáik tapasztalataira és véleményére is kíváncsiak voltak. Szinte mindenki elmondta, hogy képezni akarja magát, hogy a könnyűzenei ismeretek mellett pedagógiai ismeretekre is szüksége lenne, de mindennél fontosabb a gyakorlati tapasztalatok átvétele. És úgy tűnt, ezek között a legfontosabbak a pedagógiai, lélektani, módszertani tapasztalatok, mert, ahogy az egyik résztvevő fogalmazott: „egyikünk sem zenét tanít elsősorban, hanem életet”. Illetve, a zenetanítás is akkor lehet sikeres, ha a diákok – kortól függetlenül – részt akarnak benne venni, szeretik csinálni, amihez minden oktatónak folyamatosan fejlődnie kell.
Az Aki ért hozzá, az jól tanítja kurzus pécsi állomása is megerősítette a szervezőket abban, hogy hatalmas szükség van nemcsak a pedagógiai és módszertani képzésekre, de az ehhez hasonló szakmai összejövetelekre is. Éppen ezért, a tervek szerint, ebben az évben további hasonló kurzusokat szervez a Hangőr Egyesület további városokban, illetve egy módszertani füzet megjelentetésével is segíteni szeretné azokat, akik naponta „nemcsak zenét, de életet is tanítanak”.
