„Hálás vagyok kollégáimnak, akik egyre több afroamerikai zeneszerzőtől származó zenét akarnak műsorra tűzni, mert ez előrelépés” – fogalmaz a NAfME blogján megjelent írásában Dr. Baruch J. Whitehead, Ithaca College School of Music tanára, aki sok éven keresztül tartott az intézményben kulturálisan elfogadó zeneoktatásról szóló szemináriumokat.
„A ’Black Lives Matter’ mozgalommal számos zenei szervezet és zeneiskola hosszú időn keresztül nem tudott mit kezdeni. A zenei közösségeknek – zenetanárok, főiskolai professzorok, hivatásos zenészek és szimfonikus zenekari tagok – felül kell vizsgálniuk a rendszerszintű rasszizmust, amely még mindig létezik a legtöbb zeneiskolában.
Nemrégiben az Ithaca College-ban, ahol tanítok, összeült az együttesvezetők egy csoportja azért, hogy megvitassa, mi lehetne a megoldás ezen a téren. A megbeszélés legtöbb résztvevője azt szerette volna, ha több fekete zeneszerzőtől származó zenét adunk elő. Valaki megemlítette, hogy számos főiskola azt javasolta, hogy egy teljes félévben csak fekete zenével foglalkozzanak. Bár ezzel a megközelítéssel nincs semmi baj, véleményem szerint nem a gyökerénél ragadja meg a problémát. Túl sokáig hagytuk, hogy a faji igazságtalanság elharapózzon a tantervekben, a felvételi gyakorlatban, a felvételi követelményekben és a zenei programokban.
Amerika számos zeneiskolája átvette a nyugat-európai zeneoktatási modellt. Olyan zenetanárokat vettek fel, akik e szerint tanítanak, ezzel fenntartva a status quo-t: továbbra is a fehér zenét részesítik előnyben. Ezért értékelni kell a nem nyugati zeneszerzők zenéjét és előadási gyakorlatát, és el kell hagynunk az olyan kódolt szavakat, mint a ’hagyományos’, ’nem hagyományos’, amikor zenei együtteseinkre utalunk. Ezek a kifejezések ugyanis olyan rendszert hoznak létre, amely rasszista gyakorlatokat táplál, és a fehér európai zenét és a zenei együttesek repertoárját bővíti. Úgy gondolom, hogy a fekete zenének mindig fontosnak kell lennie, nem csak akkor, amikor a társadalomnak éppen faji megvilágosodása van.
Sok éven át tanítottam afrikai dobolást és táncot, valamint tartottam kulturálisan elfogadó zeneoktatásról szóló szemináriumokat, és én voltam a felelős az Ithaca College School of Music sokszínű programjaiért. Az Ithaca College-ba való belépésem után nem sokkal én hoztam létre a középiskolai Gospel Zenei Fesztivált és az éves Fekete Történelem Hónapja ünnepségeket. Hálás vagyok, hogy találtam egy barátot és munkatársat, aki segítségemre volt, Dr. Janet Galvan, a kórustevékenységek igazgatóját. Ennek ellenére ez igen nehéz feladat volt. A fehér kollégáim ezt a munkát az iskola egyetlen fekete tantestületi tagjára bízták, és nem jutott eszükbe, hogy megünnepelni a Fekete Történelem Hónapját, vagy erre ösztönözni kollégáikat. Talán mert úgy gondolják, hogy mivel nem színesbőrűek, nem lenne helyénvaló, ha egy Fekete Történelem Hónapja koncertet vezetnének, vagy ha a fekete zenét népszerűsítenék. Szerintem ez is a probléma része, hiszen soha senki sem javasolta, hogy csak adott etnikai csoporthoz tartozó emberek adják elő az adott csoport zenéjét. Minden ének szakos hallgatótól megköveteljük, hogy francia, német vagy olasz nyelvű meghallgatáson vegyen részt, ami nyilvánvalóan az európai zenét részesíti előnyben.
Több olyan zenei konferencián adtam elő, ahol kevés volt a színes bőrű résztvevő, és ahol a zenék többsége eurocentrikus volt. Amikor a nyugat-európai paradigmán kívüli zenét adtak elő, azt általában kiegészítésként vagy egzotikus darabként kezelték. Volt olyan kórusvezető, aki azt mondta nekem, hogy gospel számot majd a koncert végén fog csak előadni, hogy ne vegye el az időt a koncert fő zenéjének előkészítésétől, ami általában fehér, európai zeneszerzők zenéje volt. Egy gospel-darab előkészítését nem vették annyira komolyan, mint az általuk választott eurocentrikus darabokét.
Amíg a zeneiskolákba való bejutás követelményei az elavult rendszeren alapulnak, addig a rendszerszintű rasszizmust tartjuk fent. Fel kell hagynunk a faji igazságtalanságot támogató politika bármely formájával, és el kell kezdenünk kiásni a rasszizmus gyökereit, nem pedig csak az ágakat metszegetni. Hálás vagyok kollégáimnak, akik egyre több afroamerikai zeneszerzőtől származó zenét akarnak műsorra tűzni, mert ez előrelépés. Változtatnunk kell, és ez azzal kezdődik, hogy elismerjük, hogy korábban részt vettünk rasszista eljárásokban, és így mi is a probléma részei vagyunk.
Dr. Baruch J. Whitehead
(Fordította: Ifj. Rozsonits Tamás)
