Hét év után bezár a Marosvásárhelyi Rocksuli, amely az első ilyen határon túli intézmény volt. A támogatás hiányában megszűnő oktatás nyolcvan, többségében magyar diákot és tizenegy oktatót érint, továbbá számtalan, az iskola falain kívüli rendezvényt. A megszűnés okairól Hints Zoltán, alapító-intézményvezetőt kérdeztük.
– Hónapok óta lehetett tudni, hogy a fennmaradásért küzd a Marosvásárhelyi Rocksuli. A múlt héten aztán megjelent a közlemény, hogy február 3-án bezár az intézmény. Min múlott?
– Egyrészt a sikertelen, azaz nem támogatott pályázatainkon, másrészt, hogy azoktól, akiktől segítséget reméltünk, semmiféle pozitív visszajelzést vagy bíztatást nem kaptunk. Helyben, Romániában ezt részben indokolja, hogy az év végén a kormány komoly pénzügyi megszorító intézkedéseket vezetett be, aminek kihirdetése után több, addig még a támogatásunkon gondolkodó szervezett visszalépett. Magyarországon több lehetséges támogatóval is próbáltuk felvenni a kapcsolatot, de tulajdonképpen semmiféle visszajelzést nem kaptunk.
– Csak a tandíjból nem lett volna működőképes a Marosvásárhelyi Rocksuli?
– A fő bevételi forrásunk természetesen a tandíj volt, csakhogy az indulás óta arra törekedtünk, hogy a pénz egyetlen tehetségnek se jelentsen akadályt. Éppen ezért a bevételeinket pályázatokból egészítettük ki, már csak azért is, mert a diákjaink egy jelentős részének soha nem volt lehetősége a teljes tandíjat kifizetni. Az elmúlt hétévben nagyon sok olyan tehetséget találtunk és bontakoztathattunk ki, akiknek egyébként esélye se lett volna zenét tanulni. Másrészt nekünk az is mindig fontos volt, hogy a Marosvásárhelyi Rocksuli ne csak az egyéni oktatásról szóljon, hanem közösség- és közönségépítésről is, amihez nélkülözhetetlen az együttzenélés lehetőségének a megteremtése, illetve fellépési lehetőségeket biztosító programok szervezése. És ezeknek is komoly költségeik vannak vagy lettek volna.
– Tanév közben áll le a Marosvásárhelyi Rocksuli. Ez hány tanulót és oktatót érint?
– Mivel már a tanév elején is éreztük, hogy pénzügyi nehézségeink lehetnek, szeptemberben már megváltunk három oktatótól, illetve megpróbáltunk ötven főben limitálni a felvehető diákok számát, miközben a korábbi években 100-120 beiratkozott tanulónk volt. Ez utóbbit nem sikerült keresztülvinni, mert hiába utasítottunk el negyven jelentkezőt, így is nyolcvan diákunk volt ebben a félévben, akiktől most a tizenegy oktatóval együtt búcsút kell vennünk.
– Mi tudtok mondani a diákoknak?
– Nem sokat. Marosvásárhelyen nyílt rendszerű, integrált könnyűzenei oktatás nincs, de a környéken se nagyon, nem véletlen, hogy volt olyan diákunk, aki két órát utazott hozzánk egy-egy óráért. Szentegyházán nemrégi indult egy Rocksuli, de nekik a mi diákjaink nélkül is éppen elég jelentkezőjük van. Nincs más, mint magántanárt keresni, ami ugye eleve drágább, nem is tudja mindenki megfizetni, és abban a formában nincs lehetőség a közösségi zenélésre, a közös programokra sem
– A Marosvásárhelyi Rocksuli elmúlt hét éve az elképesztő programokról is szólt. Ezeknek mi lesz a sorsa?
– Azzal, hogy az oktatási tevékenységről lemondunk, a legtöbb emiatt kitalált és kapcsolódó programunk szervezéséről is le kellett mondjunk. Rocksuli nélkül nem tudjuk megrendezni az Öröm a Zene egyik erdélyi elődöntőjének számító Marosvásárhelyi Peron Music tehetségkutatót, nem lesz „Vágtass velem” program, Kortárs zene napja fesztivál, Magyar Dal Napja, Made In Marosvásárhely, de több környékbeli falu- és városnap se számíthat a fellépéseinkre. Ugyancsak veszteség, hogy a jövőben nem tudjuk támogatni a kiemelkedően tehetséges diákokat, így több megvalósulófélben lévő projektet – stúdiómunkákat, videoklip-forgatást – is le kellett állítanunk. Az idei év legnagyobb és legmerészebb dobása lett volna egy rockopera bemutatása, ami teljes egészében marosvásárhelyi produkció lett volna. Mindez pedig azt is jelenti, hogy a rocksuli bezárása nemcsak a diákokat és a tanárokat érinti, de a marosvásárhelyi magyar könnyűzenei közösséget, zenészeket, technikusokat is.
– Van esély, hogy esetleg szeptembertől mégis kinyisson a Marosvásárhelyi Rocksuli?
– Mivel a legfőbb reményünk az anyaországi támogatás lett volna – nem csak anyagi, hanem morális is –, de semmilyen pozitív visszajelzést nem kaptunk, a reményeink szertefoszlottak. Pedig több éve veszünk részt olyan rendezvényeken, ahol rendszeresen elhangzott, hogy szükség van egy alapfokú, határon túlnyúló könnyűzenei oktatási hálózatra, és egy módszertani központra Budapesten. Ezidáig semmi sem történt, nem valósult meg a tervekből semmi, a források pedig fokozatosan elapadtak. Ha ez így marad, akkor nemcsak idén, de később se lesz semmi esély a folytatásra, holott elsősorban magyar diákokat oktattunk.
B. Zs.
