Valószínű, hogy nem a könnyűzene az egyetlen olyan művészeti ág, amelyet sokan úgy tanítanak, hogy nincs semmiféle pedagógiai képzettségük. Vagy, ha mégis van, akkor azt sok esetben nem az adott művészeti ág felsőoktatási intézményében szerezték. Főleg, hogy könnyűzenei pedagógusképzés jelenleg nincs is Magyarországon.
A Hangőr Egyesület Poptanítás munkacsoportja által korábban ebben a témában végzett kutatások a tavaly év végén néhány friss adattal egészültek ki. Az ezekből kinyerhető információk természetesen nem tekinthetők egy reprezentatív felmérés eredményeinek, azonban jól rávilágítanak a könnyűzenét oktatók pedagógiai előképzettségének tendenciáira. Illetve igazolják, hogy ezt a kutatást minél szélesebb körben folytatni kellene, hogy az elérhető legnagyobb válaszmennyiség alapján lehessen felhívni a figyelmet a könnyűzenei pedagógusképzés, vagy legalább szervezett továbbképzések szükségességére.
A Poptanítás munkacsoport rendelkezésére álló legfrissebb adatok azt mutatják, hogy a könnyűzenét oktatók legalább egyharmadának semmiféle pedagógiai előképzettsége nincs. Amit tovább finomít, hogy azok, akik könnyűzenét tanítanak és rendelkeznek valamilyen pedagógiai képzettséggel, azok többségében – a hazai helyzetből kifolyólag: természetesen – nem zenei felsőoktatási intézményben szereztek ilyen tudást. Mindebből az rajzolódik ki, hogy a könnyűzenét tanítók legalább fele vagy semmiféle pedagógiai ismerettel nem rendelkezik, vagy ha mégis, akkor azt nem zenei ismeretekkel összekapcsolva szerezte. Mivel egyre több komolyzenét oktató tanár vállal könnyűzenei képzést is, ők azok, akik a könnyűzenei oktatás helyzetén, ebből a szempontból javítanak.
A Poptanítás munkacsoport eseményein folytatott személyes beszélgetésekből – természetesen nem objektív módon – az is leszűrhető, hogy az elsősorban szervezett keretek között, illetve kifejezetten iskolásokkal foglalkozó magántanárok körében lenne a legnagyobb igény pszichológiai, gyermeklélektani, fejlődéslélektani alapismeretekre. A Tatán és Debrecenben szervezett ilyen jellegű kurzusok szüneteiben pedig az is kiderült, hogy az előképzettséggel nem rendelkezők néhány év gyakorlat után ugyan sok mindenre maguk is rájöttek, viszont főleg a tanítással töltött első évek lehettek volna könnyebbek bizonyos alapismeretek birtokában. Valaki ezzel kapcsolatban meg is jegyezte: „többnyire formálódó emberkékkel dolgozom, nem mindegy, hogy csak zenélni tanítom meg jól, vagy más tekintetben is a legjobbat kapja tőlem”. Máshol pedig az hangzott el, hogy „mint elefánt a porcelánboltban, úgy okozhatunk károkat egy gyerek lelkében, miközben jószándékkal, a legjobb zenészt akarjuk belőle faragni”.
Pozitív tapasztalat, hogy a legutóbbi adatfelvételek során alig találkoztunk olyan aktív könnyűzenét oktatóval, akinek ne lenne igénye továbbképzésre, illetve megfelelő körülmények között ne vállalkozna pedagógiai végzettség megszerzésére. A válaszokból kiderül azonban, hogy a túlnyomó többség (90% fölött) elsősorban olyan pedagógiai képzésen venne részt, amelyet kifejezetten könnyűzenét tanítóknak hirdetnek meg. Érdekes módon sokan vállalkoznának úgynevezett kiegészítő, egy-két év alatt megszerezhető pedagógus diploma megszerzésére is. És, mint várható volt, a többség (cca. 60%) azonban ingyenes képzéseken venne részt, ami egy kicsit a szakmai szervezetek feladataira is rávilágít.
Az eddigi adatok ismeretében a Hangőr Egyesület Poptanítás munkacsoportja 2024-ben is folyamatosan gyűjti az adatokat a könnyűzenét tanítók pedagógiai előképzettségéről, illetve ilyen irányú továbbtanulási hajlandóságáról.
