Pilotkurzusok Debrecenben és Tatán olyan könnyűzenét tanító zenészeknek, akiknek nincs pedagógiai végzettségük. Pedagógiáról, pszichológiáról, módszertanról hallhatnak az első résztvevők, akik a folytatás kialakításában is segíthetnek. Az „Aki ért hozzá, az jól tanítja” kurzusok szervezéséről Bajnai Zsoltot, a Poptanítás munkacsoport vezetőjét kérdeztük.
– Pedagógiai, pszichológiai és módszertani órákat tartanak a Poptanítás munkacsoport debreceni és tatai kurzusain. Mi motiválta ezek meghirdetését?
– A Hangőr Egyesület Poptanítás munkacsoportja által korábban végzett kutatásokból is tudható volt, amit szerintem sokan sejtenek, hogy rengetegen tanítanak könnyűzenét anélkül, hogy bármiféle pedagógiai vagy tanári előképzettségük lenne. Ez természetesen nem zárja ki, hogy egy kiváló zenész jó pedagógus legyen. Ám az elmúlt évek tapasztalatai, és olykor a média ingerküszöbét is elérő esetek azt mutatják, vannak hiányosságok a pszichológia, a gyermeklélektan vagy éppen a módszertan területén. Az utolsó lökést a képzés megszervezéséhez éppen az adta, hogy meguntuk csak a hiányosságokról meg a hibákról beszélni, és úgy döntöttünk, inkább próbálunk valamit tenni. Például a könnyűzenét tanító, de pedagógiai képesítéssel nem rendelkező zenetanárokért. A magunk módján.
– Mennyire kiforrott ennek a két napnak a programja?
– Semennyire. Pedagógusvégzetséggel rendelkezőkkel, könnyűzenét tanítókkal, illetve a pedagógusképzés különböző intézményeiben oktatókkal konzultálva igyekeztünk összeállítani egy olyan képzési napot, aminek nem több a célja, mint megmutatni ezeket a diszciplínákat, esetleg felkelteni irántuk az érdeklődést, hátha lesznek, akik majd úgy érzik, érdemes lenne a pedagógiáról, a gyermeklélektanról, a tanítás módszereiről vagy éppen az oktatás során alkalmazható pszichológiáról kicsit többet is tudni és tanulni. Ha csak egy zenetanár emiatt jobban fog tanítani, és ezáltal csak néhány gyerek jobb képzést kap nemcsak zeneileg, de pedagógiailag is, akkor már megérte. A mi vállalásunk az, hogy december 12-én Debrecenben és 15-én Tatán csinálunk egy-egy pilotkurzust.
– És lesz folytatás?
– Ez majd a két „kísérleti” nap után kiderül. A résztvevőktől és az oktatóktól is azt fogjuk kérni, hogy nagyon kritikusan és őszintén értékeljék az előadásokat, illetve az egyes napokat. Azt szeretnénk, ha 2024-ben tavasszal és ősszel is rendezhetnénk más-más városokban hasonló képzési napokat, de már olyanokat, amelyek az első tapasztalatai alapján fejlődtek. A magam részéről hiszek benne, hogy szükség van ezekre, hiszen ma Magyarországon még nincs könnyűzenei tanárképzés. Mivel azonban van igény a könnyűzenei oktatásra, tanári végzettség nélkül oktatnak sokan. A szakmának, a könnyűzeneiparnak pedig valahol az is a dolga, hogy az ilyen hiányosságokon segítsen. Az NKA Hangfoglaló Program támogatásának köszönhetően a Hangőr Egyesület erre tehet egy kísérletet, hát megpróbáljuk.
– A konkrét képzési napok előtt látszik-e már valamiféle nehézség?
– A mozgósítás. Mivel viszonylag kevés könnyűzenei képzőhely van az országban, kevés helyen összpontosulnak olyan tanárok, akik nyíltan vállalják, hogy mivel foglalkoznak. A szakmában senki előtt sem titok, hogy azok, akik nem valamelyik intézmény keretei között tanítanak könnyűzenét, olykor a szürkezónában mozognak, tehát nem szívesen hirdetik magukat, így csak ismeretség útján tudjuk őket elérni. Reméljük, egy-két kurzussal a hátunk mögött már nem nekünk kell a „hallgatókat” vadászni, hanem mindazok megtalálnak bennünket, akiknek egy pici segítséget nyújthatnánk a zenetanári munkájukhoz.
– És látszik-e bármiféle pozitívum?
– Nagyon könnyű volt oktatókat találni, mert kiderült, sok olyan, ezekkel a tudományterületekkel foglalkozó fiatal szakember van, akik maguk is zenélnek, tehát duplán elkötelezettek. Nem kellett a Debreceni Rocksulit és a tatai Peron Tehetségközpontot sem győzködnünk arról, hogy szükség van erre a fajta képzésre. És eddig bárhol, bárkinek beszéltünk róla, mindenki nagyon lelkes volt. De hát a koncertről is csak akkor tudjuk, hogy milyen volt, ha már túl vagyunk rajta.
K. B.
