„Ha a tanítványaim tanulnak, én is tanulok. Ha a tanítványaim boldogok, én is az vagyok.” Fogalmaz a Popular Music Education oldalon megjelent írásában Jordan Smith zenetanár, aki a Kentucky állambeli Elizabethtownban óvodásoktól nyolcadikosokig tanít zenét.
Zeneoktatói pályafutásom során – miközben óvodásoktól általános iskoláig tanítok zenét – magam is megtanultam, hogy igazán hatékonyan úgy érem el a diákjaimat, ha nagyon figyelek rájuk. Nemcsak kérdezek az érdeklődési körükről, de figyelmesen meg is hallgatom a válaszaikat. Az első éveimben azt is észrevettem, hogy a diákjaim küszködnek a tananyag elsajátításával, ezért pár éve úgy döntöttem, elhagyok néhány hagyományos módszert, illetve kitalálom, hogyan használhatnám őket kortárs környezetben.
Úgy kezdtem el visszajelzéseket gyűjteni a diákjaimtól, hogy megfigyeltem a különböző órákon való reakcióikat. Felfedeztem a tanítványaim rejtett tehetségeit, a dobolástól kezdve a zongorán és a vonós hangszereken át az énekig. Rájöttem, a diákok azt szeretik igazán, ha olyan zenét játszanak, aminek jó ritmusa van. Emellett szerették azt is, ha olyan zenét játszhatnak, ami a rádiókban is lehet hallani. Megfigyeltem azt is, hogy a játékuk drasztikusan javulni kezdett, amikor háttérzenével vagy dobossal együtt játszottak.
Azt is megfigyeltem, hogy hagyományos dalokat modern módszerekkel is megtaníthatom nekik. Ha a diákok a „jó ritmusú” zenét preferálták, akkor miért ne használhatnánk a dobfelszerelést? Imádták, amikor együtt doboltam velük. Nem számított, milyen dalt játszottak, a dobok azonnal fellelkesítették őket. Azzal kezdtem, hogy az együttesemmel egyszerű akkordmeneteket játszattam, és a gyerekek nem tudtak betelni vele. A diákok segítettek kitalálni dallamokat az akkordok fölé, és improvizáltak az ütőhangszereken. Az, hogy megtanítottam a diákjaimnak, hogyan találják meg maguk az akkordokat, megváltoztatta a játékukat is.
Ez vezetett ahhoz, hogy elkezdtem írni a saját „háttérzenéimet”, amelyek a gyerekek által kedvelt műfajokat utánozták. Számomra ez volt a siker kulcsa. Elkezdtem a kísérő zeneszámokhoz a kottákat is írni, természetesen az adott osztálynak megfelelő szintre finomítva. Ez abban is segített, hogy bizonyos zenei fogalmakat számukra érthető, sőt érdekes módon taníthatok.
Kollégáimhoz hasonlóan sok energiát fektettem abba, hogy ingyenes vagy olcsó forrásokat találjak, amelyeket az osztályteremben használhatok. Sokat használtam a Garageband nevű zeneszerző alkalmazást, amely az iskolai iPademenre is felkerült. Az osztályteremben lévő hangszórókon hallgatjuk a zeneszámokat, ami lehetővé teszi, hogy körbejárjam a termet, és segítsek a diákoknak, miközben a számok fokozatosan fejlődnek. Használtam az „élő dobos” nevű funkciót is, amellyel végteleníthetem a különböző műfajú dobütéseket. Végül pedig rendszeresen használtam a Smart Instruments nevű alkalmazást, amivel zongoráról vagy vonós hangszerről származó akkordokat lehet felhasználóbarát módon, az akkordmeneteket végtelenítve lejátszani úgy, hogy egyszerűen rákattintunk a kívánt akkordra. Az olcsó hangszerek közül az ukuleléket, a vödröket, a tamburinokat és újabban a cintányérokat találtam nagyszerű lehetőségnek.
Az eredmény? A diákjaim tanulnak, játszanak, saját zenét szereznek, és ami a legfontosabb: jól érzik magukat. Ha adhatnék egy tanácsot a pályakezdők számára, az az, hogy bízzanak önmagukban, mert végső soron többet tudnak a tanítványaik képességeiről és a tanítási módszereikről, mint bárki más. Soha ne felejtsd el, hogy te zenész vagy, és te vagy az egyik legbefolyásosabb ember a tanítványaid életében! Ha a tanítványaim tanulnak, én is tanulok. Ha a tanítványaim boldogok, én is az vagyok. Nincs is ennél jobb érzés.
Jordan Smith
(Fordította: Ifj. Rozsonits Tamás)
Forrás: https://www.popularmusiceducation.org/blog/teaching-standard-methods-with-modern-techniques/
