Másfél évtizede szerveződnek helyi könnyűzenei tehetségkutatók Öröm a Zene név alatt, amiből mára egy a fővárost, minden megyét és a határon túli területeket is lefedő, egységes elvek alapján működő hálózat lesz. A 2023-as Öröm a Zene döntője előtt beszélgettünk Andrásik Removal, a tehetségkutató- és gondozó lelkével, elsősorban az Öröm a Zene edukatív hatásáról.
– Visszatekintve erre a tizenöt évre, érződik változás az Öröm a Zene egyes elődöntőire jelentkező zenészek felkészültségében?
– Egyértelműen, aminek sok oka lehet. Ebben a másfél évtizedben hatalmasat változott az internet világa, nemcsak új eszközök jelentek meg és terjedtek el, de elképesztő mennyiségű tartalom lett elérhető. Köztük zenei és zenetanulási is, ami láthatóan inspirálja és sokszor fejleszti is a jelentkezőinket. De, ha eltekintünk az okoseszközök használatától, akkor is érezhető egyfajta változás, ami pedig a Kőbányai Zenesulira vezethető vissza, ahonnan minden évben nagyon sok jó zenész kerül ki, akik közül sokan először az Öröm a Zene valamelyik tehetségkutatóján mérettetik meg magukat. Összeségében pedig akár azt is mondhatnám, hogy, akik ma elénk állnak egy-egy verseny színpadán, sokkal tudatosabbak, mint a tíz-tizenöt évvel ezelőttiek.
– Ebben a tizenöt évben sokan és sokat dolgoztak a könnyűzenei oktatás fejlesztéséért. Észre lehet venni az Öröm a Zene fellépőin a hátteret, hogy milyen típusú iskolába jártak esetleg?
– A komolyzenei és a könnyűzenei oktatásnak teljesen más a logikája. Míg az előbbi a reprodukálásra, a visszajátszásra koncentrál, addig az utóbbi, a könnyűzene a kreatív alkotásra. Az agyunknak nem is ugyanazt a területét használjuk ebben a két esetben. Éppen ezért az Öröm a Zene színpadain talán csak az énekeseknél tűnik fel, hogy esetleg korábban komolyzenei iskolába jártak.
– Miért jelentkeznek a pályájuk elején járó zenészek az Öröm a Zene fordulóira?
– Ennek biztosan sok oka van, de nem lehet véletlen, hogy most már évente nagyjából ezer zenekar és énekes jelentkezik az Öröm a zene fordulóira, és körülbelül 350-400 zenekart élőben is meghallgatnak a különböző helyszínek zsűrijei. Akárhogy is veszem, ez évente több ezer fiatal zenész, ami egyfajta visszaigazolása a munkánknak. Annak, hogy valóban hozzáértők ülnek a zsűrikben, akik használható szakmai tanácsokat adnak, és az első pillanattól kezdve partnernek, kvázi kollégának tekintik a fiatalokat. Sokszor még számomra is hihetetlen, hogy ezek a srácok mennyire hallgatnak a zsűri tanácsaira. Hányszor látom, hogy a visszatérő, az újra és újra próbálkozó formációk megfogadták a javaslatainkat, és elkezdtek fejlődni. Ugyanakkor az Öröm a Zene tehetségkutató-sorozatnak szerintem az is nagy erőssége, hogy a pinceklubtól kezdve, a mozin keresztül, a hatalmas agórákig és szabadtéri színpadokig rengeteg típusú helyen léphetnek színpadra a pályájuk elején járók, amiből elképesztő rutin szerezhető.
– Van edukatív hatása az Öröm a Zenének?
– Egyértelmű, hiszen a tanulásnak egy fontos része a visszacsatolás. Márpedig nálunk minden alkalommal hiteles emberektől kaphatnak véleményt a zenekarok arról, hogy hol tartanak. És nagyon sokszor azt látom, ezért a leghálásabbak a fiatal zenészek.
– Minden megyében, Budapesten és a határon túl is vannak Öröm a Zene tehetségkutatók. Érződik a jelentkezőkön, ha egy adott városban van könnyűzenei iskola?
– Kőbánya hatására már utaltam, az szinte az egész országban észrevehető. A tatai Peronnak még kell pár év, hogy az ott végzettek ugyanígy beépüljenek az induló zenekarokba, de természetesen már van hatása, ahogy például a Debreceni Rocksulinak is. Érdekes, hogy Pécsen még nincs ilyen intézmény, ugyanakkor az ottani zenei közeg letagadhatatlan, és az utóbbi években egyre inkább érezzük a szegedi CityRocks hatását is.
B. Zs.
