Huntington Beach High School popzenei programját teljesen áthatja az a filozófia, hogy támogassák a tanulói kezdeményezéseket, segítsenek a tizenéveseknek a saját útjukat járni. Danielle Collins programigazgató ezt egy olyan koncerten át szemlélteti, aminek ötletére először ő maga is azt mondta: „Nem vagytok normálisak!”
A kaliforniai Huntington Beach High School tizenkét popzenekara 2021 tavaszán komoly dilemma elé került: meg akarták tartani az éves koncertjüket, de a koronavírus elleni óvintézkedések miatt egyszerre legfeljebb ötven diák lehetett a színpadon, beleértve a technikusokat is. Egy ilyen koncerten átlagosan hat zenekar szokott fellépni, és egyenként három-négy dalt adnak elő. Danielle Collins programigazgató azt javasolta, hogy filmezzék le a fellépéseiket, és majd levetítik a felvételeket a nézőknek. A diákok azonban élőben akartak fellépni, ezért más javaslattal álltak elő: négy estén át tartanak a koncerteket, minden este huszonhárom fellépővel, ami azt jelentette, hogy minden zenekarnak közel húsz dalt kell megtanulni és előadni.
„Nem vagytok normálisak! Három dalt szoktatok megtanulni, most meg húszat akartok?" – reagált Collins, de a diákok hajthatatlanok voltak. „Megvalósították, és sikerült. Mindenki fantasztikusan teljesített, és igazán magukénak érezték az előadást” – emlékezett vissza a programigazgató. „Ha erre én kértem volna őket, persze nem tették volna meg.”
Mivel a plusz munka a diákok ötlete volt, nem pedig tanár által kiadott feladat, motiváltak voltak. Egy olyan célért dolgoztak, amelyet még a saját tanáruk is őrültségnek tartott, ám ez a cél arra ösztönözte a diákokat, hogy kilépjenek a komfortzónájukból.
A filozófia, hogy támogassák a tanulók kezdeményezéseit, teljes mértékben áthatja a Huntington Beach High School popzenei programját, és segít a tizenéveseknek a saját útjukat járni.
„A diákok, amikor idejönnek, szabad választásuk alapján találják meg a helyüket" – mondja Collins. „Ha a dalszerzés a műfajuk, akkor abba az irányba mennek, mi támogatjuk őket. Ha kizárólag előadóművészek akarnak lenni, akkor biztosítunk nekik fellépési lehetőségeket. Ha próbákat akarnak vezetni, megmutatjuk nekik a módszereinket.”
A popzene az iskola zenei, média- és szórakoztatóipari programjának egyik részlege. Collins felügyeli a programot, valamint a poptanszakot, ami koncerteken, közösségi fellépéseken és más rendezvényeken keresztül valós szakmai tapasztalatokat kínál. A popzene, a rock 'n' roll és más műfajok nagy része azonban más hangszereket (például rézfúvósokat) is igényel. Itt jön a képbe az együttműködés. „Van egy hangszeres vezetőnk az iskolában” – mondja Collins. „Ha vonósokra és kürtökre van szükségem egy fellépéshez, ő mindig segít.”
Onnantól kezdve, hogy egy új dalt kapnak, egészen addig, amíg színpadra lépnek, a diákoknak körülbelül hat hetük van megtanulni és tökéletesíteni a repertoárt. Az első három hétben a dalok megtanulására koncentrálnak, a fennmaradó idő pedig a próbáké. A diákok minden dalukhoz kapnak próba hangsávokat, amelyek hanganyagához metronómot is hozzáadnak. Gyakorlás közben a tanulók fokozatosan eltávolodnak a próbán beállított hangképtől, de ha bármilyen problémába ütköznek, bármikor visszatérhetnek hozzá, hogy újra a megfelelő ritmusba kerüljenek.
A próbafázisban a tanulók a metronóm sávok helyett fülmonitorokat használnak. A legtöbb előadás sötétben kezdődik. Mielőtt a fények kigyulladnak, a diákok sokszor sötétben gyakorolják a dalokat, hogy hozzászokjanak a „vak” előadáshoz. Ezt követik a technikai próbák és a főpróbák, amikor a diákok felkészülnek arra, hogy igazi rocksztárok legyenek a színpadon.
Azoknak az iskoláknak, amelyek popzenei programot szeretnének indítani, Collins néhány dolgot is ajánl. Elsősorban a zeneszámok, illetve a tanulók egyes szólamait elkülönítve tartalmazó zeneszámok megtanulásának fontosságát hangsúlyozza. A popzenei tanszék énekes vezetője például gyakran vezet elő egy új dalt, és az eredeti felvétel fölött énekel magasabb hangerővel, hogy elkülönítse az egyes szólamokat. Ezek a tanulási sávok ezután egy Google Drive mappába kerülnek, amelyhez az egész tanszék hozzáférhet.
Még ha egy iskola nem is rendelkezik annyi munkatárssal, mint a Huntington Beach High School, Collins szerint ezeknek az erőforrásoknak a megteremtése mindenképpen megoldható, amennyiben elég kreatívak és elszántak a program szervezői. Javasolja, keressünk néhány technikához értő tanulót, akik hangmintákból elektronikus zenét tudnak szerezni. „Adjunk nekik tanulási anyagot, amivel dolgozhatnak, például régi fellépéseink felvételeit” – mondja. „Az erőforrások biztosítása a diákoknak a legnagyobb ugródeszka.”
Savy Leiser
(Fordította: Ifj. Rozsonits Tamás)
Forrás: https://hub.yamaha.com/music-educators/learn-peers/case-studies/huntington-beach-high-pop-music/
