„A Cortland Modern Band nevű zenei program 2014-ben indult. Eleinte „csak egy” módszertan-könyvre épülő gitáros képzés volt, amiből mára élénk, diákközpontú program lett, amelyben egyszerre tíz-tizenöt zenekar vesz részt. Nagyrészt maguk a diákok jelölik ki az irányt, a tanárok pedig inkább csak segítői szerepet töltenek be. A diákok tanév közben folyamatosan fellépnek az iskoláikban és nagyobb közönséget vonzó rendezvényeken is, így értékes tapasztalatokra tesznek szerezt.” Jen Rafferty zenepedagógus gondolatai.
Jen Rafferty zenepedagógus, író és előadó. Jelenleg középiskolai zenetanárként dolgozik a new york-i Cortlandben, viszont az USA egész területéről működik együtt zenetanárokkal és zenei tanszékekkel, így osztja meg tapasztalatait. Az Association for Popular Music Education-nek írt cikkében a Cortland Modern Band működéséről és filozófiájáról mesél.
„A Cortland küldetése, hogy a diákok minél több zenei területen kipróbálhassák magukat, legyen az szekcióvezető a kórusban vagy basszusgitáros egy gyakorló zenekarban. Minden együttesünk együtt játszik és egymásra épít. Több diák úgy kerül be a koncertzenekarba vagy a kórusba, hogy eredetileg a gyakorló zenekar tagja volt. Mások ezekben a zenekarban találják meg a hangjukat, mert a már működő nagyobb együttesekben más poszton játszanak. A Cortlandon szándékosan megszüntettük a kizárólagosságot, az „ez vagy az” kettősségét a képzésünkben azért, hogy minél több lehetőséget kínálhassunk fel a diákjainknak. A zene nem fekete-fehér, így a zenei programunk sem az.
A Cortland City School District 2018 szeptemberében felkérte a tanárokat, hogy készítsenek tantervet a projektalapú tanulás (Project Based Learning - PBL) segítségével. A PBL fejleszti a problémamegoldó készséget, miközben elősegíti a közösségépítést. Mindezek mellett növeli a diákok önbizalmát. Zenetanárként a PBL alkalmazása nem jelent nagy kihívást, és a populáris zeneoktatáshoz is tökéletes módszer.
A Cortland Modern Band szinte minden együttese alkalmaz informális tanulási gyakorlatokat. Szerintem amennyiben az oktatók hagyományos gyakorlatokkal tanítanak popzenét, azt kockáztatják, hogy elidegenítik azokat a gyerekeket, akik az iskolai zenekarhoz való csatlakozást fontolgatják. Ezt elkerülendő a tanároknak ragaszkodniuk kell a tanulás nem hagyományos módszereihez. Nálunk a gyerekek maguk választják ki, milyen zenét szeretnének tanulni, illetve hallás után írtnak kottát. Ez gyakran egy hosszadalmas „rendetlen fázist” eredményez, ami eleinte stresszes egy ilyesmihez nem szokott pedagógus számára. A „rendetlen fázis” lehetővé tétele azonban kulcsfontosságú a PBL esetében.
Amikor felkértek minket, hogy vegyünk részt a projektalapú tanulás megszervezésében, azonnal észrevettük a hasonlóságokat a PBL és a mi rendhagyó gyakorlataink között. Az általunk naponta használt informális tanulási stratégiák jól illeszkedtek a PBL irányelveihez. A PBL egy lépéssel tovább visz a diákközpontú oktatáshoz, ugyanis konkrét eredményekre összpontosít, amelyeket a „való életben” is fel tudnak használni a fiatalok. A PBL-irányelvek követése rendkívül hasznos volt a diákok számára a legmegfelelőbb módszer megalkotásában. A projektalapú tanulási kísérletünk minden lépésnél szép és elgondolkodtató meglepetéseket hozott. A tervünk merevsége és a valós tanulás közötti határvonal megtalálása folyamatos önreflexióra késztetett bennünket – gyakran napi szinten. Amikor a dolgok összekuszálódtak, alkalmazkodtunk, aztán megint összekuszálódtak, és ismét változtatnunk kellett. Éppen ezért a módszereink a legkevésbé sincsenek kőbe vésve, sok mindent menet közben alakítottunk ki, hogy a diákjaink elvárásainak megfeleljünk. Mivel nincs kötelező szabványosított zenei vizsga, az irányt a tanulóink érdeklődése és képességszintje határozza meg. Ők azok, akik számon kérnek minket, és akik meghatározzák a közös utunkat.
A Cortland Modern Band programjának elindítása mögött álló alapgondolatok ugyanazokat az értékeket tükrözik, amelyeket a PBL is képvisel: a diákok bevonása, a szigorú tartalom és a valós alkalmazás. Ennek a projektnek a kidolgozása természetesnek tűnt, és nagyszerű gyakorlat volt számunkra, zenepedagógusok számára, hogy finomítsuk a tervezési folyamatunkat, miközben tovább fejlesztettük az eddigi munkánkat.
A diákok szkeptikusan, kissé félve érkeztek az első tanórára, amikor meghallották, hogy dalt fognak írni. A kezdeti aggodalmak ellenére a félév végére minden diák sikeresen megbirkózott a feladattal, és úgy tűnt, mély kapcsolatot alakítottak ki az általuk létrehozott zenével. Bár néhányan eleinte ellenálltak, de amint a munkájuk kezdett formát ölteni, észrevettük, hogy a bizonytalanság helyét átvette bennük a büszkeség. Az időnkénti kudarcok és több „rendetlen fázis” ellenére a projekt elsöprő sikert aratott, és azt tervezzük, hogy a tantervünk szerves részét képezi majd.”
Jen Rafferty
(Fordította: Ifj. Rozsonits Tamás)
