„Jelenleg a fiatalok által hallgatott zene a zenei eszköztár hatalmas birodalmából csak nagyon keveset használ” – vélekedik Vas Bence professzor, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának dékánhelyettese, akivel a zenei észlelés kutatásától a hazai zenei oktatásig, sok mindenről beszélgethettünk.
– Miért tartja fontosnak a zenei észlelés folyamatának megismerését? Miként lehet hasznosítani az eddigi kutatási eredményeket?
– A zenei észlelés kutatása roppant izgalmas témakör, de nagyon nehéz és szerintem jelenleg lehetetlen a maga komplexitásában vizsgálni. Túl sok tényező befolyásol minket, mi magunk is körülményekhez, hangulatunkhoz, érzelmi állapotunkhoz képest észlelünk és értékeljük a körülöttünk lévő világot. Csak a zenei észlelés egyes szűk elemeit tudjuk vizsgálni. A megismerés vágya fontos része az emberiségnek, a kíváncsiság a világ működése iránt sok mindent feltárt előttünk, bízom benne, hogy sok tekintetben így lesz ez a zenei agykutatással is. A kutatások hasznosításának számos területe van. A terápiás kezelésektől kezdve a tanulási módszereken át az aktív zenélési gyakorlatokig, a teljesítményszorongás hatékony oldásáig sok-sok mindenben hasznosítható.
– Ennél azonban sokkal többről szól a zenei képzés miértje.
– Hogy felesleges-e érteni a zenét és általában a művészetet olyan kérdés, mintha azt kérdeznénk, jó-e ha gyermekeink választékosan fejezik ki magukat, és pontosan el tudják-e mondani, hogy mire gondolnak, mit szeretnének. Azt hiszem ezekről az igényekről nem mondhatunk le. Jelenleg a fiatalok által hallgatott zene a zenei eszköztár hatalmas birodalmából csak nagyon keveset használ. A széles körű oktatás feladata (feladata lenne) az eszköztár minél nagyobb megismertetése a fiatalokkal, és annak a lehetőségnek a megteremtése, hogy ezt szabadon, örömmel át is éljék. Így lehet nagyobb az igényünk művelni, fejleszteni és erősíteni zenei képességeiket, érzelmi intelligenciájukat, lelki immunitásukat. Ha nem élünk ezzel a lehetőséggel egész világoktól zárjuk el gyermekeinket. Mindenkinek lehetőséget kell biztosítania az oktatásnak arra, hogy teljes mértékben kiépíthesse, kiaknázhassa a benne lévő érzékenységet a világra és benne a zene birodalmára. Meggyőződésem azonban, hogy jelenleg is sokan vannak olyan diákok, akik nem kapnak lehetőséget képességeik teljes kiaknázására, vagy azok fejlesztésére. Mindemellett arra is figyelnünk kell, hogy ne erőltessük túl őket.
– Akkor arra is nehéz válaszolni, hogy miért kell zenét tanítani az iskolákban?
– A zenei oktatás kétség nélkül jó és hasznos, a zenei képzés az idegrendszer számára értékes. Felvetődik persze a kérdés, hogy a választékos zenei élmény könnyebb, boldogabb életet jelent-e? Jobb emberek leszünk-e tőle? Nagyon nehéz erre válaszolni. Egyetértek viszont Kodállyal: „zene nélkül nincs teljes élet”. Minél jobban értjük a zenét, érezzük át annak gazdagságát sokszínűségét, az annál jobban javítja az életminőségünket, érzelmi intelligenciánkat, a zenei eszköztár gazdagságának birtoklása a lelki immunitás magasabb fokú elsajátításához vezet. Értsük most ezalatt az érzelmi viharok kezelését, átélését, stabilabb, kiegyensúlyozottabb érzelmi világot.
– De vajon az egyébként is nyitott emberek nyúlnak a zenéhez, vagy maga a zene tesz nyitottá, és hoz teljes életet?
– Jó kérdés. Tény, hogy a magasabb intelligenciájú emberek érdeklődnek, nyitottak a magas szervezettségű, összetett eszköztárral rendelkező, gazdag érzelmi világú zenére, és egyben minden másra is. Ami biztos, hogy a zene fejleszti az érzelmi intelligenciát, a lelki immunitást és a kognitív képességek túlsúlyba kerülése ellen kiegyensúlyozó hatással bír.
– A zenei élet fontos mérföldköve annak oktatása. Miként látja ezt Magyarországon?
– Ezt nem lehet egy rövid interjúban részletesen átbeszélni. Úgy látom, hogy a zenei nevelés súlyos állapotban van. Megváltoztak gyermekeink otthonról hozott szokásai, fejlettsége, kondícionáltsága. Nem a biológiai adottságaik mások. Azok a kitettségek, amelyek hatnak rájuk bizonyos képességeket erősítenek és ezzel együtt bizonyosakat pedig elsorvasztanak. Ilyen a kézügyesség, (a játékaik megváltoztak), a gazdag érzelemvilág elsorvadása, a kifejezőképesség csökkenése (keveset és egyre egyszerűbben beszélnek), a természetes zenei hangok világa elveszik körülöttük (például a népdal, a népzene, a természetes akusztikus hangszerek stb.), a gépi hang sok esetben és többnyire érzéketlen, stb. Erről nagyon hosszan lehetne beszélni. A ritmus, a lüktetés, a rendszeresség, alapvetően más kihívások elé állítja gyermekeinket és diákjainkat. A zene világába beletartozik a zaj, a zörej, a nem ciklikusan ismétlődő akusztikai rezgések sora és igen a popzene, a szórakoztató zene is, még akkor is, ha roppant kevés zenei eszközzel él. A zeneoktatásnak célja, hogy megismertesse a zene szinte végtelen eszköztárát, érzelmi gazdagságát, kifejező erejének teljességét az egyszerűtől a legösszetettebb és legmagasrendűbb formákig, művekig. A különböző műfajok, műformák, irányzatok, a konkrét megírt művek gyönyörű libasorba rendeződnek, egymás után épülnek egyre gazdagabbá és színesebbé. Ezen sorban szabad a választás. Az oktatás célja e sor lehető legszélesebb megismertetése, és a hallott zenei momentumok észlelésének elsajátíttatása és megértetése. Hasonlatos ez a nyelvtanhoz. Az is azért van, hogy anyanyelvünket ne csak beszéljük, hanem minél magasabb szinten értsük is és műveljük is. Nem beszélve arról a nyilvánvaló tényről, hogyha második, harmadik nyelvet is beszélünk mennyivel gazdagabbak vagyunk. Más nyelvek tudása pedig visszahat anyanyelvünk birtoklására és használatának gazdagodására is. Minderre lehetőséget kell biztosítani a fiataloknak, miként arra is, hogy érdeklődési körüket, zenei igénynívójukat építeni tudják.
– Hasznosítja-e a hazai iskolarendszer a zenei kutatások eredményeit?
– Sok évtizeddel ezelőtt igen, hasznosította, de a társadalom megváltozott. Az oktatási rendszerünk pedig kevésbé alkalmas a mai kutatások beemelésére az oktatásba. Nagy eredménynek tekintjük például, hogy erős lobbitevékenység útján sikerült elérni 2013-ban, amikor átalakították a tanárképzés rendszerét, hogy a zenetanárok a közismereti tanárképzésben résztvevőkkel ellentétben zenepszichológiát és külön zenepedagógiát tanuljanak. Ezek első tankönyvét mi írtuk meg Pécsett, amit mára az egész országban, sőt határainkon túl is ismernek és használnak.
Takács Erzsébet
