Daniel J. Keown zeneszerző, zeneelmélet és zenetechnológia tanár, az amerikai Youngstown State University ének-zene oktatásának docense. A zene pszichológiájával kapcsolatos kutatásait több elismert zeneoktatási újság is rendszeresen közzéteszi. A nafme.org-nak írt cikkében a filmzene oktatásával kapcsolatos gondolatait osztotta meg.
„Emlékszem, amikor ötévesen először láttam Luke Skywalkert a Csillagok Háborújában, miközben csodálja a Tatooine naplementéjét, és közben felcsendülnek a The Force Theme első ütemei. Ez pedig nem más, mint a filmzene történelmének egyik legismertebb kürtszólója. Miután nagybátyja megtiltotta neki, hogy csatlakozzon a lázadókhoz, Luke azon tűnődik, elhagyja-e valaha a családi farmot. Míg a ködös tekintetű Luke a horizontot kémleli, a kürthöz csatlakozik a zenekar, és a néző befejezésig hallgatja az azóta slágerré lett dallamot”
Áhítattal néztem Luke Skywalkert, próbáltam beleélni magam a helyzetébe, és libabőrös lettem. Vajon mi volt ebben a jelenetben, ami ilyen mélyen megérintett? Miért volt rám ez a jelenet ilyen nagy hatással? Majd a bennem lévő ötéves kisfiú azt kérdezte: Várjunk csak, honnan jön a zene? Minden zeneírással kapcsolatos döntésem visszavezethető a kérdésekre, amelyek e jelenet alatt vetődtek fel bennem.
A filmzenét gyakran emlegetik láthatatlan művészeti formaként, ugyanis a mozivásznon a legritkább esetben látjuk a zenészeket játék közben. A hagyományos zeneoktatási közegben a hallgatók ’látható’ zenét tanulnak, hogy később majd koncertezhessenek. Több kutatás is kimutatta, hogy jóval gyakrabban hallgatunk láthatatlan, mint látható zenét. Felmerülhet a kérdés, hogy ha a zenét inkább láthatatlan formában fogyasztjuk, akkor ezt miért nem építjük be a tantervbe?
Az általános iskolai és gimnáziumi zeneoktatás elsődleges feladata, hogy hosszútávon is vonzóvá tegye a gyerekeknek a zenetanulást. A filmzene elemzése hasznos eszköz minden zeneoktatónak. A sorozatok, filmek és videojátékok fogyasztása az évek során drasztikusan megemelkedett a fiatalok körében. A 8–18 évesek médiafogyasztását vizsgáló kutatás szerint a fiatalok átlagosan ötórányi multimédiát fogyasztanak naponta. Mivel a filmzene gyakran ismerős a diákoknak, a segítségével könnyen szemléltethetjük a különféle zenei fogalmakat, készségeket és attitűdöket. Emellett a változatos filmzenéken keresztül számos zenei műfajt is megismertethetünk a diákjainkkal. A filmzene tanulmányozása akkor is hasznos lehet a diákoknak, ha a későbbiekben nem feltétlenül zenéléssel akarnak foglalkozni, hanem inkább más média és kommunikációs területen szeretnének elhelyezkedni.
Hol kezdje tehát a zenetanár, aki be akarja építeni a filmzene tanulását a tantervbe? Mikor elkezdtem filmzenét oktatni, három fő célt tűztem ki magamnak. Először is foglalkozni akartam a filmzene és -hang elméletével, pszichológiájával és történetével. Másodszor zenei fogalmakat terveztem megtanítani az adott filmzene segítségével. Végül pedig a gyakorlatra szerettem volna koncentrálni: hogyan tanítsam meg a diákjaimnak, hogy filmzenét és hangeffekteket komponálhassanak, és elő is állíthassák ezeket az iskolai környezetben.
A zenélés számos formája jöhet létre a filmzene tanulmányozása során. A legkézenfekvőbb példa, hogy egy filmjelenethez zenét komponálunk egy zenei szoftver segítségével. Viszont ehhez informatikai tudásra is szükség van, hogy igazán tartalmas legyen az óra. Ha lehetőség adódik, hogy a tanulók filmzenét szerezzenek, mindenképpen élünk vele. Az ilyen órákat a diákjaim mindig élvezik. Kevés élmény örömtelibb egy zenetanuló számára, mint amikor az utolsó simításokat végzi az első önálló projektjén. Fontos minél több gyakorlati feladatot adni a diákoknak. Ezeken keresztül megvizsgáljuk a zene szerepét a mozgókép világában, miközben megismerjük a filmzene elméleti, és pszichológiai tulajdonságait is. Az ilyen foglalkozások segítségével láthatóvá tesszük a filmzene láthatatlan művészetét.”
Daniel J. Keown
(Fordította Ifj. Rozsonits Tamás)
Forrás: https://nafme.org/bringing-visibility-to-an-invisible-art-form-the-study-of-film-music/
