Csányi Rita, a The Anahit zenekar énekes-dalszerzője mindkettőt Londonban is tanulta az Institute of Contemporary Music Performace zenei egyetemen. Miután diplomázott, 2017-ben hazatért Magyarországra, és azóta énekórákat is tart, amelyekbe beemelte a londoni tanulmányai során szerzett tapasztalatokat és gyakorlatokat. Ezekről beszélgettünk.
– Hogyan épülnek fel az énekóráid?
– Nálam minden énekóra személyre szabott. Attól is függ, hogy milyen szinten van az adott énekes és attól is, milyen a hangkaraktere és mik a céljai. Írok saját énekgyakorlatokat, amiket én találok ki és ezeket is az adott hanghoz igazítom. Játékosan szeretek tanítani, azt szeretném, hogy a tanulás ne egy kényszeres, kötött és fárasztó legyen. Ha valaki élvezi az órát, akkor sokkal könnyebben fogja megjegyezni azokat a lépéseket, amelyek az énektechnikák elsajátításához fontosak. Általában a bemelegítés az énekórákon skálázással telik, de az esetek többségében ennél tovább nem lépnek az oktatók. Nálam viszont minden órán hangszáledzés is van, amit Londonban tanultam. Ez tényleg olyan, mintha valaki hasizmozna az edzőteremben, csak az énekórákon ezt a hangszálaival csinálja. Az énekhangunkat szöveges éneklés közben használjuk leginkább, éppen ezért fontos, hogy az ilyen típusú gyakorlatokat beemeljük az oktatásba. Vannak továbbá légzéstechnikai gyakorlatok és az esetek többségében beépítek az órákba hallásfejlesztést is. Erre most dolgozok ki újszerű gyakorlatsorokat, amiknek nagyon nagy sikere van a diákok körében. Természetesen minden órán foglalkozunk egy-egy választott dallal is.
– Az énektanuláshoz szükséges valamilyen előképzettség, mielőtt hozzád kezd járni valaki?
– Dolgozom teljesen kezdőkkel is. Fontos, hogy az illetőnek legyen valamennyi érzéke az énekléshez. Túlzás ugyanis azt mondani, hogy bárki tud jól énekelni. Valamilyen adottsága kell, hogy legyen a közös munkához. Ha valaki úgy jön hozzám, hogy márt járt több tanárnál, annak az a nehézsége, hogy már lehetnek berögződött dolgok, amiket esetleg én másképpen tanítok, ugyanakkor könnyebb is, mert már van rutinja. A legfontosabb, hogy tudjunk együtt dolgozni és tudjam az illetőt fejleszteni ahhoz képest, ahol épp tart.
– Hogyan tudsz segíteni annak, akinek a fejlődése megreked egy ponton és egyszerűen nem tud túllendülni?
– Először megvizsgálom, mi okozza az elakadást. Voltak olyan diákjaim, akiknek nem voltak céljaik a tanulással, így nem készültek az órákra, rendszertelenül jártak, az utolsó pillanatban lemondták. Ha azt tapasztalom, hogy a megrekedés ilyesmire vezethető vissza, akkor elbeszélgetünk, és ha változik a hozzáállás, akkor túllépünk ezen a megrekedési fázison. Ha nem tudjuk ezt a problémát áthidalni, akkor ajánlok mást, akivel esetleg más módszerekkel jobban tud fejlődni. Olyan is előfordul, hogy van egy nagyon szorgalmas diákom és egy adott ponton nem tudunk továbblépni. Az egyik diákom például hosszú ideig negyed hangokkal hamis volt, és végül arra jöttem rá, hogy éneklés közben az állkapcsa nagyon laza volt, így meg kellett találnunk a szájának azt a pozícióját, amiben már eltűnt a hamisság. Ilyenkor szoktam személyre szabott új gyakorlatokat írni, amivel az adott részterületet tudjuk fejleszteni. Egyébként is sok új gyakorlatot emelek be az oktatásba, mert ezekkel fenn lehet tartani a folyamatos fejlődést. Ha azt érzem, hogy én már minden tudásomat átadtam a diáknak, akkor ajánlok egy másik tanárt, akinél folytathatja a tanulást. Azt gondolom, egészséges is időről időre tanárt váltani.
– Van olyan tanítványod, aki rutinos színpadi tapasztalattal rendelkezik?
– Igen és az ilyesmi nagy kihívás. Jár hozzám olyan énekes, aki abszolút profi, mindent meg tud csinálni a hangjával, de azért egy-egy apró hiba nála is előjött már. Ezek valóban aprók és szinte szőrszálhasogatásnak tűnők, de azért jár hozzám, hogy ezeket felfejtsük. Nála már teljesen másképp épül fel egy óra, beemelünk erőnléti feladatokat is például, amit egy kezdővel nem szoktam csinálni. Ilyenkor ugrálás, leguggolás, futkározás közben énekelünk, ugyanis legtöbben évekig csak állunk és éneklünk. Abban a pillanatban, hogy elkezdünk mozogni közben, összeomlik a légzés és egy fesztiválszezonra fel kell készülni ilyen módon is. Az egyik gyakorlatot például Bishop Briggs énekesnőnél láttam, magas térdemelés közben kell erőteljes hangokat kiénekelni.
– Tartottál a Covid alatt online ének workshopokat. Milyen indíttatásból szervezted ezeket?
– Egyrészt nem tudtam találkozni a tanítványaimmal, másrészt rengeteg olyan téma van az énekléssel kapcsolatban, amit csoportosan is át lehet beszélni, be lehet mutatni és ezeket nagyon izgalmas közösen kipróbálni. Ezek a típusú ének-workshopok nagyon divatosak egyébként Angliában is. A csoportos online énekóra első részében az énekhang egészségügyi oldaláról beszéltem, arról, hogyan tartsuk karban az énekhangunkat. Mit ehetünk és ihatunk egy koncert előtt? A tejtermékek például abszolút problémásak, ugyanis a hangszálaink köré leragad egy kis réteg és attól érezzük a torkunkban azt a reszelő, karcoló érzést, ami megnehezíti az éneklést. Szintén nem célszerű éneklés előtt sokat enni, mert például a rekeszizom gyakorlatok közben akár hányingerünk is lehet miatta. De szó esett arról is, hogy megfázás során hogyan kúráljuk magunkat. Ne igyunk például Neocitrant, mert szárítja a hangszálakat és sokkal hosszabb a regenerálódási folyamat. A workshop második felében légzéstechnikákat, hajlításokat mutattam és ezeket a résztvevők otthon a képernyő előtt ki is próbálhatták. A tervem az, hogy év végén, vagy jövő év elején újra tartok ilyen ének workshopokat, de már személyesen.
Sedulyák Violetta
(Fotó: sinco)
