A 2021. november 17-én rendezett Mindenki zenéljen! című konferencián elhangzott előadás szerkesztett, az azonos című kötetben megjelent változata.
A Magyar Könnyűzenei Oktatást Támogató Alprogram 2016 végén lett, az akkor még Cseh Tamás nevét viselő[1], a Nemzeti Kulturális Alapon (NKA) belül 2014 tavasza óta működő könnyűzenei támogató program része[2]. Ezt azért tartom fontosnak rögzíteni, mert a magyar könnyűzene 1957 óta íródó történetében[3] ez volt az első alkalom, hogy a könnyűzene-oktatásának fejlesztése nemcsak szavakban fogalmazódott meg[4], de pénzügyi forrás is lett hozzárendelve. A Budapest Music Centerben 2021. november 10-én rendezett Mindenki zenéljen! című konferenciára tehát nagyjából öt évvel később került sor, így azt gondoltam, ez kiváló alkalom, hogy visszatekintsünk: mire jutottunk fél évtized alatt az NKA Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program forrásai révén[5] a hazai könnyűzenei oktatás terén.
Élethosszig zenélés
Elöljáróban fontosnak tartom rögzíteni, hogy a könnyűzenei oktatással foglalkozni, azt alakítani vagy támogatni, nem öncélú, nemcsak a könnyűzenészek vagy az őket is magában foglaló „iparág” szereplőinek érdeke és feladata. Számtalan kutatás bizonyítja ugyanis, hogy azok, akik zenélnek vagy zenét tanulnak, sokkal jobban teljesítenek a közoktatás egyéb területein, például matematikából vagy nyelvekből[6]. Azaz, ha elfogadjuk, hogy a 21. század a tudásalapú társadalmaké, akkor ehhez nélkülözhetetlen a zenetanulás széleskörű lehetőségeinek a megteremtése.
Ugyancsak sokan hivatkoznak arra a megfigyelésre, amely szerint a zenélés, különösen a közös zenélés – a zenekari játék – szociálisan együttműködővé, a társadalomért felelősséget vállalóvá tesz[7]. Márpedig az oly sokszor emlegetett, a 20. századból magunkkal hozott elmagányosodás, illetve a 21. századi technikák teremtette virtuális valóságban való „élet” egyik komoly ellenszere lehetne a szociális érzékenység, a közösségi lét fejlesztése.
Vállalom, hogy bár nevetséges vagy „tudományos dolgozattól” távol álló lehet egy ország boldogságindexére hivatkozni[8], mégis azt gondolom, mi, magyarok általában rendkívül befelé fordulóak, morózusak és rosszkedvűek vagyunk, pedig Kodály és Bartók országában a zene és a zenélés mindezek ellen hathatna. Ha már Kodály Zoltánt és Bartók Bélát emlegetjük: a könnyűzenei oktatás azon a szomorú helyzeten is változtathatna, amire ugyancsak sokszor és sokan hivatkoznak, miszerint az Európai Unióban nálunk csak Bulgáriában zenélnek kevesebben[9].
Citálnom kell azt az általam is sokszor emlegetett megállapítást, amely szerint azokból lesznek a tudatos zenei vásárlók – akik hajlandóak egy lemezért, koncertért, hanganyag vagy klip letöltésért fizetni –, akik zenélnek, zenéltek vagy tanultak, tanulnak zenélni[10]. Azaz, amikor a könnyűzene oktatásának fejlesztését szorgalmazzuk, akkor nemcsak a hazai, fizetős könnyűzenei piaci torta növelését akarjuk elérni, hanem azt is, hogy a szereplők minél nagyobb arányban valódi piaci bevételekre építhessék a tevékenységüket[11].
A fentiek fényében a magam részéről alapvetésnek tekintem, hogy sem a magyar gazdaság, sem a magyar társadalom állapotától nem független hazai könnyűzene jövője, a rá jellemző, speciális műfaji oktatáson múlik. Mivel a 21. századi ember egyik legfontosabb jellemzőjének tartom az Európai Unió által is szorgalmazott „élethosszig tartó tanulást”[12], mindezt úgy összegezném, hogy akkor lehetünk sikeresek, ha Magyarországon megteremtjük az élethosszig zenélés, zenetanulás feltételeit.
A kilencedik alprogram indulása
Az NKA Cseh Tamás/Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program kilencedik alprogramjának elindulása természetesen nem volt előzmények nélküli. Magának a program megszületésének történetét már több helyen leírtam[13], így most csak arra utalnék, hogy az országgyűlés 2013 őszi döntése, az úgynevezett üres adathordozók után szedett jogdíjak negyedének NKA-hoz irányítása tette lehetővé az indulását. A 2014 tavaszán, legalább kétszáz szakmabeli bevonásával zajló budapesti és vidéki egyeztetések révén körvonalazódott az a nyolc alprogram[14], amelyekkel végül azon az őszön elindult a program. Bár az eredeti tervek között szerepelt a könnyűzenei oktatással foglalkozó alprogram, az egyeztetéseken a szakma megkérdezett képviselői akkor azt javasolták, hogy mivel ez a terület a hazai miniszteriális logika szerint nem a kultúrához, hanem inkább az oktatáshoz tartozik, a Nemzeti Kulturális Alapon belül létrejövő új program ne foglalkozzon vele.
A Cseh Tamás Program Ideiglenes Kollégiuma 2015 elején[15] jött létre – Dósa Richárd, Horváth Gergely, Tóth Tibor[16], illetve e sorok írójának részvételével –, és az első pályázatok lebonyolítása mellett felvázolt egy könnyűzenei (élet)pálya modellt is. Elsősorban azért, hogy az egyes alprogramok és a pályázatok – azaz a kollégiumra bízott források elosztása – ehhez igazodhassanak. Ez a modell az Induló Előadói Alprogramra való jelentkezést megelőző tehetségkutatóktól, a Nemzetközi Piacra Lépést Támogató Alprogramon át, a fesztiválokon, a közmédiumok támogatott műsoraiban történő fellépéseikig és az állam által ugyancsak bőségesen „szponzorált” nagy fesztiválokon való megjelenésig 5-8 támogatási évvel számolt formációnként. Akkor úgy gondoltuk, ennyi idő elegendő lehet egy előadónak vagy zenekarnak ahhoz, hogy kiderüljön az élet- és piacképesség, illetve életben maradás esetén úgy legyen képes saját lábára állni, hogy a támogatási időszakot követően már visszaadni is tudjon az őt/őket „felnevelő” szakmai közösségének.
A Cseh Tamás Program első éve alatt nyilvánvalóvá vált, hogy könnyűzenei (élet)pályamodell „elől” hiányzik valami. A különböző tehetségkutatók, rendhagyó énekórák és zenei táborok magukra maradottsága is jelezte, hogy a támogatási rendszer akkor lehet sikeres, ha már a hangszer megtalálásában és első kézbe vételében, majd pedig a képzés megteremtésében is segíteni próbál. Így jött létre 2016 végén a kilencedik, a Magyar Könnyűzenei Oktatást Támogató Alprogram, aminek születését tulajdonképpen az első, e témához köthető pályázati kiírásoktól számíthatjuk.
A terjedelmi korlátok miatt csak röviden, de vegyük sorra, hogy az azóta eltelt időszakban mi mindenhez tudott támogatást nyújtani az alprogram! Pontosabban a Cseh Tamás/Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program, vagyis a Nemzeti Kulturális Alap, egész precízen az üres adathordozók vásárlói által „adóként” befizetett jogdíj. Azaz a zenét (is) felhasználó közösség/közönség.
Alprogram, pályázatok, projektek
A Magyar Könnyűzenei Oktatást Támogató Alprogram – de talán az egész Hangfoglaló Program és szerintem az elmúlt években a Nemzeti Kulturális Alap – legismertebb projektje a 2017 februárjában indult Hangszert a kézbe utazó kiállítás. A nem előzmények nélküli[17] „hangszersimogató” sorozatot Andrásik Removal[18] találtuk ki abban a formában, ahogy végül elindulhatott, illetve finanszírozhatóvá és működtethetővé vált. Az eredetileg csak fél évesre és nyolcállomásosra tervezett program – amelynek alapkoncepciója, hogy egy-egy településen több napon keresztül, hét szekcióban[19] mintegy 100-140 új hangszert lehessen kipróbálni szakemberek segítségével – végül egy 2021-ben is futó, e dolgozat írásakor a 48. állomásán is túl lévő, több mint 115 ezer látogatót vonzó sorozat lett. Ami nagyon sok objektív és szubjektív tapasztalatot eredményezett.
A Hangszert a kézbe tapasztalatai
Láthatóvá tette, amit egyébként is sejtettünk, hogy a könnyűzenei hangszerek iránt hatalmas az érdeklődés, és nemcsak az iskoláskorúak, de az idősebbek körében is. Tény, hogy hangszereket kézbe venni, kipróbálni ma Magyarországon csak ilyen formán lehetséges, hiszen a nagy kínálatú hangszerboltok a megyeszékhelyek többségéről eltűntek, kisebb településeken pedig soha nem is léteztek. Tapasztalat, hogy a Hangszert a kézbe kiállításra érkező, vagy az arról a gyerekek elmesélései alapján értesülő szülők többségében szinte azonnal felmerül a kérdés, hol lehetne az adott településen, vagy annak közelében könnyűzenét tanulni. Erre a legtöbb esetben – sajnos – csak olyan objektív válaszokat adhatunk, hogy sehol, vagy távol, avagy nem tudjuk.
Mindezeknél talán szubjektívebb az a Hangszert a kézbe kiállításokon kialakult saját véleményem, hogy az elmúlt évtizedekben nagyon sok Presser Gábort, Stinget vagy éppen Cseh Tamást veszíthettünk el amiatt, mert korosztályok nőttek fel anélkül, hogy a lehetőség felvillantása miatt kedvet kaphattak volna a hangszeres zenéléshez. A kiállítás kapcsán azt is sokszor elmondtam, hogy elitista, fővárosközpontú gondolkodás azt hinni: egy gitárt helyesen kézbe venni, a zongora billentyűit jól leütni, vagy a dobhoz megfelelően odaülni velünk született képesség, az ilyesmit minden gyerek otthonról hozza magával, netán a közoktatás vagy a közművelődés révén lehetnek ilyen irányú tapasztalatai. Nem! Egy hangszert megfogni ma Magyarországon a gyerekek és a fiatalok többsége számára sajnos egyáltalán nem természetes.
Öröm a Zene tehetségkutató hálózat
Miközben a Magyar Könnyűzenei Oktatást Támogató Alprogram legnagyobb vállalkozása az egyedi és meghívásos pályázatok révén 2021-ig összesen 240 millió forinttal támogatott Hangszert a kézbe sorozat, jutott forrás a Hangfoglaló Program kollégiuma révén más fontos projektekre is. Ezek közül talán a legfontosabb az Öröm a Zene tehetségkutatók[20] évenkénti támogatása – öt év alatt közel 70 millió forinttal –, amiből a tárgyalt időszakban egy minden megyét és a határon túli magyar lakta területeket lefedő, egységes elvek szerint zajló, az országos döntővel és az Induló Előadói Alprogram meghallgatására való automatikus bejutással kiegészülő hálózat jött létre. Az oktatást támogató alprogram forrásainak köszönhetően korábbi nagynevű, de csak helyi vagy regionális tehetségkutatókat éppúgy sikerült integrálni ebbe a hálózatba, mint menetközben elhaló versenyeket pótolni, vagy fehér foltnak számító megyéket a 20+6 helyszín közé bevonni. Az ezeket a rendezvényeket is hatalmas elánnal és lelkesedéssel szervező Andrásik Remo sokszor elmondja, hogy az Öröm a Zene tehetségkutató minden évadban közel ezer kezdő zenészt, a pályája elején lévő, tapasztalatot szerezni, fellépni, megmutatkozni akaró fiatalt – olykor kevésbé fiatalt – mozgat meg. Sokszor pedig elképesztő tehetségeket fedez fel, akik közül sokan ma már nemcsak a hazai könnyűzene meghatározó zenészei vagy zenekarai[21], de a következő generáció példaképei[22], sőt oktatói is[23], azaz olyanok, akik nemcsak kaptak, de vissza is adnak a hazai könnyűzene nagy egészének.
Zeneiskolák és zenei koncepciók
Kevesebb szó esett az elmúlt években az alprogram által részben vagy egészben finanszírozott két kisebb pályázati témáról. Talán azért, mert az egyik eddig egyszer, a másik pedig csupán kétszer jelenhetett meg. Az NKA-n belül működő Halmos Béla Ideiglenes és a Zeneművészet Kollégiumokkal közösen írta ki a Hangfoglaló Program 2017-ben a zeneiskolai zenekaroknak szóló pályázatot, ami hangszerek és eszközök vásárlását, fellépések, illetve képzések, táborok támogatását célozta. A beérkezett pályázatok alapján jól látszott, hogy miközben könnyűzenei formációk is pályázhattak volna, ezek még hiányoznak vagy nem kellően támogatottak a közoktatási rendszerben. Ugyancsak a Halmos Béla és a Zeneművészet Kollégiumokkal közösen, szintén a Hangfoglaló Program kollégiuma által menedzselve jelent meg, először 2017-ben a városi zenei koncepciók készítését ösztönző pályázat, amit három évvel később a Hangfoglaló egyedül is kiírt[24]. Ennek a pályázatnak az volt a lényege, hogy egy-egy településen a zenével foglalkozó civileket ösztönözze a saját zenei múltjukon alapuló, az adott időszak lehetőségeit számba vevő jövőkép megalkotására. A pályázat beadásának feltétele volt, hogy az adott település önkormányzata vagy polgármestere legalább ígéretet tegyen az elkészülő koncepciók képviselőtestületek elé vitelére. A 2017-es elképzelés még az volt, hogy a Hangfoglaló Program a későbbiekben pályázatot ír ki azoknak a településeknek, amelyek saját zenei koncepciójukat elkészítették, megtárgyalták, és maguk is forrást rendeltek a megvalósításuk mellé, ám a kollégiumban bekövetkezett változások miatt[25] erre e dolgozat írásáig nem került sor.
Az elkészült városi zenei koncepciók számtalan dologra rávilágítottak. Ezek az anyagok is bizonyítékai például annak, hogy minden magyar településnek van valamiféle zenei múltja, mert tűzoltózenekar, dalárda, dalkör, énekkar, rock zenekar vagy zeneiskola mindenütt létezett a 19-20. században, és ezek emléke a legtöbb helyen nemcsak él, de azokat a helyiek ápolják is. Azokon a településeken, ahol hajlandóság mutatkozott a saját zenei jövő közös felvázolására, ott nemcsak műfajoktól független zenei múlt, de jelen is van. Mutatkozzon ez meg akár egy működő zenekarban vagy elhivatott pedagógusok által működtetett zeneiskolai tagintézményben, netán nagyon lelkes kórusban. Az is világosan látszik, hogy a különböző művészeti ágak közül a települések életében a zene van leginkább a civilek és szervezeteik által jelen, ami szerintem arra is rávilágít, hogy e művészeti ág működik főleg a szereplők saját pénzéből, és legkevésbé önkormányzati vagy más központi forrásokból. Nagyon jó volt ezekből a zenei koncepciókból azt is kiolvasni, hogy minél kisebb, a zenében minél magára maradottabb egy település és annak lakói, annál kevésbé van műfaji különbség vagy ellentét, mert a többség valóban „semmi mást nem szeretne, csak zenélni”. Ugyanakkor az is látszik, hogy a valódi, alulról szerveződés miatt nagyon rossz a zene, és különösen a könnyűzene infrastruktúrája, emiatt pedig a művelői kiszolgáltatottak a helyi hatalomnak és központi intézményrendszernek. Talán nem túlzás a Hangfoglaló Program által még 2019-ben végzett „falunapos” kutatáshoz hasonlítani ezt a helyzetet: mert, ahogy az ingyenes települési rendezvények fellépőit a polgármesterek, illetve az önkormányzati döntéshozók ízlése és ismerete határozza meg, ugyanúgy az adott település zenéhez, zenei műfajokhoz való viszonyát és különösen a zeneoktatás lehetőségeit is.
Munkacsoport és blog
A Magyar Könnyűzenei Oktatást Támogató Alprogram 2016 végi indulása után nyilvánvaló volt, hogy vannak olyan feladatok – például a témával foglalkozók összefogása, hosszú ideje hiányzó kutatások elindítása –, amelyek nem szerveződhetnek külön pályázatok mentén, mert ez nemcsak elaprózná, de átláthatatlanná is tenné az elvégzésüket. Ráadásul a Hangfoglaló Program nyolc eredeti alprogramja között a kezdetektől voltak olyanok – például a Könnyűzenei Menedzserképzést Támogató vagy az Innovációs –, amelyek hasonló okokból nem lettek részfeladatokra és pályázatokra szétbontva, hanem kvázi egy kézben, e két esetben a Cseh Tamás, később a Hangfoglaló Programirodánál[26] maradtak. Hasonló döntés született a Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogram esetében is, aminek jelentős részben a végrehajtója előbb a programiroda, majd a Magyar Alkotóművészeti Nonprofit Kft. (MANK), végül pedig az Öröm a Zene Nonprofit Kft. lett. Éppen ezért döntött úgy az akkor még Cseh Tamás Program Ideiglenes Kollégium[27], hogy a könnyűzenei oktatást támogató alprogram feladatainak többségét egy kézben hagyja, és évente egy, meghívásos pályázati kiírással kezeli. A meghívott 2017-ben a Szent György Alapítvány[28], majd 2018-ban és 2019-ben a Hangőr Egyesület[29] lett. Így amikor a Magyar Könnyűzenei Oktatást Támogató Alprogram tevékenységéről beszélünk, nemcsak a Hangfoglaló Program Kollégium által kiírt pályázatok és azok eredményei kerülhetnek terítékre, hanem a fenti két szervezet által 2017 óta, egymásra épülően elvégzett feladatok is.
Ennek alapjait a 2017 novemberében, ugyancsak a Budapest Music Centerben rendezett, Legyen a könnyűzene is mindenkié! című konferencia teremtette meg, amelynek előadásaiból 2018 elején jelent meg azonos címmel kötet[30]. A nemzetközi kitekintésű konferencia – svéd, angol és német előadók is bemutatták hazájuk könnyűzenei oktatását – első napján a magyarországi szervezett könnyűzenei oktatás helyszíneit, az együttzenélés sikeres példáit és a könnyűzenei tanárképzés lehetőségeit járta körül. Legnagyobb eredménye a hazai és a példának tekintett országok helyzetképének a felvázolása mellett a témával foglalkozók egymásra találása és kapcsolatteremtése volt. Ez tovább folytatódott a konferencia második napján, amikor egyfajta workshop keretében a hazai könnyűzene-oktatás megújításának lehetőségeit kereste körülbelül harminc résztvevő. Tulajdonképpen ennek a két napnak az eredménye volt, hogy 2018 elején elindult a Poptanítás munkacsoport, majd működésbe lendült a konferencia előtt regisztrált poptanitas.blog, amelyek aztán a könnyűzenei oktatásról történő közös gondolkodás színterei és a kapcsolattartás fórumai lettek.
A Poptanítás munkacsoport 2018-ban havonta, több alkalommal nemcsak Budapesten tartott mini konferenciákkal felérő találkozókat. Így összejövetelek voltak Egerben, Debrecenben és Pécsett is. A debreceni találkozó jelentőségét az adta, hogy a Debreceni Egyetem Zeneművészet Karán tervezett könnyűzenei képzés, illetve a valamennyi egyetemi hallgató órarendjébe, a szabadon választható órák közé beilleszthető hangszeres képzés alapjait akkor rakta le az intézmény. A pécsi összejövetel pedig azért volt különösen fontos, mert első alkalommal sikerült egy asztalhoz ültetni a Debreceni és a Pécsi Tudományegyetemek könnyűzenével foglalkozó dékánjait és vezető tanárait, illetve az egri Eszterházy Károly Egyetem (EKE) ének-zene szakos tanárképzéssel foglalkozó oktatóit. Mindezek következménye pedig a 2018-as egri Music Hungary konferencia nulladik napjára szervezett, Következő hangok – Pillanatképek a könnyűzene-oktatás eredményeiről és lehetőségeiről című, az EKE-n rendezett konferencia volt. A következő, 2018/2019-es „tanévtől” kapcsolódtak össze a Poptanítás munkacsoport összejövetelei és a Hangszert a kézbe kiállításai, így emlékezetes találkozók zajlottak például Törökszentmiklóson, Szentendrén, illetve a következő évadban – amíg a koronavírus engedte – Gyálon vagy Hajdúnánáson[31].
Konferenciák
A Magyar Könnyűzenei Oktatást Támogató Alprogramnak köszönhetően elkezdett munka egyfajta összefoglalójának is volt tekinthető a 2019. november 29-én, a debreceni Rocksuliban rendezett Könnyű/Zenét/Tanulni című konferencia, amely egyben a hajdúsági könnyűzenei iskola[32] harmincéves fennállása előtt is tisztelgett. Itt már képet kaphattak a témával foglalkozók olyan új vagy induló kezdeményezésekről, mint az akkor még épülő Kisharsányi Könnyűzenei Kreatív Ház vagy a nem sokkal korábban átadott tatai Peron Tehetségközpont, amelyek a könnyűzenei oktatás lehetőségeinek új irányait és alternatíváit vázolták fel. Akkor és ott még nem sejthettük, hogy a 2020-ra megfogalmazott nagy ívű terveket majd a pandémia akasztja meg közel másfél évre. Tulajdonképpen Ősze Gergely debreceni előadása adta az ötletet ahhoz az ausztriai tanulmányúthoz, amely 2020. január végén még megvalósulhatott, és a Popakademie Wien, a bécsi Zeneakadémia popzenei tanszék, illetve a linzi Pop BORG, azaz egy könnyűzenét tanító gimnázium felkereséséből állt[33].
A 2018-as egri Következő hangok konferencián kapcsolódott be az alprogram munkájába a Marosvásárhelyen akkoriban szerveződő Rocksuli lelkes oktatói gárdája[34]. Ennek következménye pedig három nagyszerű, a könnyűzenei oktatás helyi lehetőségeit, majd eredményeit is bemutató konferencia lett az erdélyi városban. Első alkalommal 2019-ben a Közös hangok címmel rendezett tanácskozás elsősorban még az anyaország jó gyakorlatait, illetve azok erdélyi adaptálási lehetőségeit járta körbe, miközben Novák Csaba Zoltán[35] szenátor Rockzene és halatom című előadása mellett a marosvásárhelyi Rocksuli szárnypróbálgatásai is terítékre kerültek. A következő év márciusában rendezett tanácskozás legizgalmasabb előadásai az erdélyi könnyűzenei képzőhelyeket bemutatók voltak, köztük a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Elméleti Gimnáziumban zajló könnyűzenei oktatásról[36] és a Sapientia Erdélyi Magyar Egyetemen folyó hangmester képzésről[37] szólók. A 2021-es Neked is könnyű legyen! című konferencia előadásai alapján úgy tűnik, nem voltak hiábavalóak a korábbi évek, hiszen két új rocksuli tervezett indulásáról is hangozhatott el beszámoló a tanácskozáson, miközben már az oktatást segítő elméleti kérdések is témát jelentettek[38]. Azt gondolom, hogy az erdélyi könnyűzenei oktatás, amely 2017-18 körül még elmaradottabb volt a magyarországinál, a húszas évek elejére nemcsak felzárkózott, de példamutatóan el is hagyta az anyaországit.
Kutatások
Talán nem véletlen, hogy a Cseh Tamás Program indulása és a Music Hungary konferenciák szervezése megközelítően azonos időpontra esett. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy így tulajdonképpen két helyen fogalmazódott meg egyszerre, alapvető, objektív információk hiányoznak a hazai könnyűzenei ipar megértéséhez, mivel 2013 előtt nem, vagy alig zajlottak ilyen jellegű kutatások. A zeneipari szövetségek által a Music Hungary konferenciákhoz időzített zeneipari jelentések nagy lépést jelentettek ezen a téren, miként az előbb a Cseh Tamás Programirodán belül, majd a Könnyűzenei Szolgáltató Irodánál végzett különböző kutatások is. Mivel azonban a korábbi kutatások miatt egyszerre nagyon sok témával kellett foglalkoznia mindenkinek, érthető volt, hogy a zenei képzettséggel, a könnyűzenei oktatással foglalkozó kutatások háttérbe szorultak, illetve átfogóbb felmérések részeiként, részeredményeiként jelentek meg csupán. Ezért volt különösen fontos, hogy az önálló Magyar Könnyűzenei Oktatást Támogató Alprogram létrejöttével, illetve annak a Hangőr Egyesület általi menedzselése révén 2018-tól több e témát érintő kutatás is zajlott. Ezek közül a 2021-ben a winwinwin Kft. és a Flumina Magna Kft. által végzett kutatások eredményeit a Mindenki zenéljen! konferencián is bemutatták, így e kötetben is olvashatóak, míg a korábbiakról a Hangfoglaló Program weboldala és a poptanítás.blog is részletesen beszámolt[39].
Mindezek mellett fontos alapkutatásnak tekintem a Hangőr Egyesület megbízásából 2020 tavaszán – épp a covid-19 miatti első lezárások idején – elkészült Könnyűzenei Oktatási Katasztert (KOK). Megszületését az motiválta, hogy tulajdonképpen nem voltak pontos információink arról, kik és hol tanítanak könnyűzenét Magyarországon, azaz sem tanárokról, sem iskolákról és alternatív képzőhelyekről, sem a témával foglalkozó felsőoktatási intézményekről nem létezett átfogó kép, miként a témában érintett szervezetek, vagy a könnyűzenei oktatás mikéntjével foglalkozó szakembereket sem vette addig számba senki. Ennek a webes kutatásnak az elvégzését már csak azért is tartom fontosnak, mert korábban létezett egy olyan hipotézis, miszerint az adózási szempontból jellemzően a szürke zónában tevékenykedő zenetanárok a világhálón sem hirdetik magukat, hanem inkább elbújnak. A másfél évvel ezelőtt végzett kutatás azonban közel négyszáz olyan zenetanárt talált, akik nemcsak könnyűzenei hangszeres vagy énekes oktatásra vállalkoztak 2010 és 2020 között, de hirdették is a tevékenységüket. Ennél talán csak az volt a meglepőbb, hogy közel száz képzőhelyre bukkantunk, illetve félszáz olyan szervezetre, amelyeknek a profiljában valamilyen módon szerepel a könnyűzenei oktatás. Az alapadatbázisnak is tekinthető KOK jó szolgálatot tett a 2021-es, a Hangőr Egyesület és így az NKA által is finanszírozott újabb kutatásokhoz, ugyanakkor az is elmondható róla, hogy értékét csak akkor őrzi meg, ha karbantartása, frissítése folyamatosan megtörténik.
Összefoglaló
Az elmúlt öt év eredményeit lehet számokban, elköltött forintokban, megvalósult rendezvényekben, megszólított zenészekben, zenetanárokban vagy zenélni vágyókban mérni. Ezeket a számokat pedig saját szubjektív véleményünk alapján rendszerezni, majd azokból negatív vagy pozitív következtetéseket levonni. Ugyanakkor azt gondolom, hogy az oktatás – legyen szó bármilyenről – az a terület, aminek az eredményeit legkevésbé a jelenben, és pláne nem néhány év távlatában lehet lemérni. Így nincs más lehetőségünk, mint saját lelkiismeretünk alapján mérlegre tenni, hogy a rendelkezésünkre álló lehetőségekkel a jövő generációja szempontjából elfogadhatóan sáfárkodtunk-e.
Az én lelkiismeretem tiszta. A 2014-ben elindult Cseh Tamás, majd 2017-től Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Programnak köszönhetően, a Magyar Könnyűzenei Oktatást Támogató Alprogram forrásai révén minimum „téma”, „ügy” lett a magyarországi könnyűzenei képzés helyzete és lehetséges fejlesztése. Az e területen tevékenykedő „magányos harcosok” egymásra találhattak, diskurzusba kezdhettek, amelyek révén elindult néhány, a jövő szempontjából is hasznos kezdeményezés. Azt gondolom, a 2016-2021 között felhasznált pályázati források olyan lehetőségeket teremtettek ezen a területen, amilyenekre korábban nem volt, nem lehetett példa.
De, ha azt kérdeznék, milyen lesz a jövő, akkor inkább bármilyen vicc elmondására vállalkoznék, mintsem jóslásra. Mert csak azt tudom, hogy az elmúlt évek munkája alapján én mit szeretnék. Azt, hogy Magyarországon ne nőjön fel gyerek anélkül, hogy ne kapott volna lehetőséget a zenélésre, hangszerek kipróbálására! A zenélés legyen a szellemi élet „tömegsportja”, amely közösségeket, értő zenei „felhasználókat” teremt. Ez pedig megkívánja, hogy mindenki számára elérhető közelségben működjenek könnyűzenei oktatási „intézmények”, amelyek éppúgy kiszolgálják a csak saját kedvükre zenélgetni akarókat, mint a profi szintre, akár a világhírre törekvőket. Azaz a „mindenki zenéljen” lehetősége kitermeli az „élzenészeket”, miként a tömegsport az élsportolókat.
Már csak néhány évtized és kiderül, hogy ehhez mi teremtettünk-e alapokat…
[1] A hivatalosan 2014 májusában induló, első pályázatait az év nyarán megjelentető Cseh Tamás Program 2017 októberéig viselte a Kossuth- és Liszt-díjas zeneszerző, előadóművész (1943-2009) nevét az örökösökkel kötött hároméves megállapodás révén. Annak lejártakor az NKA akkori elnöke (Balog Zoltán) és az NKA Bizottságának döntése értelmében a program nevet és arculatot váltott és NKA Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Programként folytatta tevékenységét.
[2] A Cseh Tamás Program létrejöttének alapjait a Magyar Országgyűlés 2013. október 7-ei döntése, illetve az ahhoz kapcsolódó A szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2013. évi CLIV. törvény teremtette meg, amelyek révén az úgynevezett üres adathordozók után szedett jogdíjak negyede a közös jogkezelőktől az NKA-hoz került.
In.: Bajnai Zsolt: Így kezdődött – „Az élő múlt”, Cseh Tamás Program Könyvek, Budapest 2015.
[3] A magam részéről elfogadom a Zene Háza projekt 2017. március 3-án, Egerben tartott szakmai workshopján létrejött „közmegegyezést”, miszerint a magyar könnyűzene története kiindulópontjának 1957. március 19-ét tekintjük, amikor az első hazai rock and roll felvétel megjelent.
In.: Bajnai Zsolt: Hogy ránk nézhessenek a vászonról – „Vászonról ránk néztek” – a könnyűzene és a film egymásra hatása a Kádár-korszakban, Cseh Tamás Program könyvek, Budapest 2017.
[4] Több szakmai fórumon elhangzott, hogy a hazai könnyűzene-oktatására már 1968-ban és 1981-ben – a legendás tatai rocktanácskozás kapcsán – is volt szándék és ígéret, illetve a 2005-ben indult PANKKK (Program a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért) is tett erre kísérletet.
[5] Az NKA Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program Kollégiuma 2016-2020 között egyedi, meghívásos és nyílt pályázatok formájában legalább 300 millió forintot fordított a Magyar Könnyűzenei Oktatást Támogató Alprogramra.
[6] Laura Lewis Brown: The Benefits of Music Education (A zenei oktatás előnyei):
https://www.pbs.org/parents/thrive/the-benefits-of-music-education (Utolsó letöltés: 2021. november 10.)
[7] 10 ok, amiért a gyerekednek zenét kellene tanulnia: https://fidelio.hu/klasszikus/10-ok-amiert-a-gyerekednek-zenet-kellene-tanulnia-144028.html (Utolsó letöltés: 2021. november 10.)
[8] World Happiness Report https://worldhappiness.report/ed/2020/ (Utolsó letöltés: 2021. november 10.)
[9] Ennek a pontos forrását vagy kutatással igazolását eddig nem találtam meg.
[10] Zeneipari jelentés 2015: http://zeneipar.info/letoltes/proart-zeneipari-jelentes-2015.pdf (Utolsó letöltés: 2021. november 10.)
[11] Zeneipari jelentés 2020: http://www.zeneipar.info/letoltes/proart-zeneipari-jelentes-2020.pdf (Utolsó letöltés: 2021. november 10.)
[12] Az Európai Bizottság közleménye az egész életen át tanulásról: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:52001DC0678 (Utolsó letöltés: 2021. november 10.)
[13] Bajnai Zsolt: Így kezdődött – „Az élő múlt” (Szerk.: Vass Norbert) Cseh Tamás Program Könyvek, Budapest, 2015 – 8. o.
[14] Az eredeti nyolc alprogram: Induló Előadói, Klubtámogatói, Előzenekari, Nemzetközi Piacra Lépést Támogató, Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató, Magyar Könnyűzenei Menedzserképzést Támogató, Innovációs és Médiatámogató.
[15] A Cseh Tamás Program első évének (2014) pályázatait még az NKA Zenei Kollégiuma írta ki és bírálta el.
[16] Dósa Richárd az Animal Cannibals tagja, sokáig az NKA Könnyűzenei Kollégium vezetője, Horváth Gergely a Petőfi Rádió korábbi főszerkesztője, Tóth Tibor a Sziget fesztivál egyik szervezője, több zenekar (pl. Quimby, Kispál és a Borz) menedzsere volt.
[17] Hangszerek kipróbálására a szocializmus idején is teremtettek olykor alkalmat az ezzel foglalkozó kereskedő cégek (pl. TRIÁL) egy-egy település művelődési házában. Mini hangszerkiállításokat, amelyek célja a vásárlásösztönzés volt a kétezres évekből is ismerünk.
[18] Andrásik Remo (1968) zenész, gitár tanár, a Hangszeresek Országos Szövetségének (HANOSZ) főtitkára, az Öröm a Zene tehetségkutató sorozat szervezője.
[19] A Hangszert a kézbe kiállításokon gitár, basszusgitár, billentyűs, ütős, ének-hangstúdió, elektronikus zenei és 2017-től világ- és komolyzenei hangszerek és eszközök próbálhatók ki.
[20] www.oromazene.hu
[21] Például a Margaret Island zenekar.
[22] Például az AWS és a fájóan fiatalon elhunyt Siklósi Örs (1991-2021).
[23] Például a Hangszert a kézbe 2021-es sorozatán már rendhagyó énekórát tartó Antares zenekar.
[24] A városi zenei koncepciók elkészítésére kiírt második pályázat: https://nka.hu/kiemelt-kategoriak/archivum/palyazati-felhivasok/ideiglenes-kollegiumok/hktp-201124/ (Utolsó letöltés: 2021. november 10.)
[25] Bajnai Zsoltot, mandátuma lejárta előtt, indoklás nélkül, 2020 januárjában Bali Dávid váltotta az egy évvel korábban Dósa Richárd helyére érkező Andrási Bea és Vörös István, valamint továbbra is Horváth Gergely és Tóth Tibor alkotta kollégium élén. Egy évvel később viszont rapid módon az ezen összetételű kollégiumot is indoklás nélkül, mandátuma lejárta előtt visszahívta az NKA elnöke.
[26] A Cseh Tamás, majd a Hangfoglaló Program működtetését, kommunikációját, az egyes alprogramok pályázóinak támogatását, illetve kisebb alprogramokat az indulástól kezdve a Programiroda végezte. Ez először a Dizájn Terminálban, majd egy évig az A38 Hajón, 2018-tól pedig a Könnyűzenei Szolgáltató Iroda (KÖSZI) részeként a Magyar Alkotóművészeti Nonprofit Kft-n (MANK) belül működött, majd 2020 végén a Petőfi Irodalmi Ügynökséghez került.
[27] A Cseh Tamás Program 2017 októberétől Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program, ami az NKA kollégium nevében is változást jelentett.
[28] Szent György Közhasznú Nonprofit Alapítvány: www.szgyn.hu
[29] Hangőr Egyesület: www.poptanitas.blog.hu/tags/Hangor
[30] Legyen a könnyűzene is mindenkié! – Az NKA Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program Magyar Könnyűzenei Oktatást Támogató Alprogramjának konferenciája – Szerkesztette: Murzsa Tímea, Hangfoglaló Program Könyvek, Budapest 2018.
[31] Ezek beszámolói elérhetőek a poptanitas.blog-on.
[32] www.rocksuli.hu
[33] Ennek az utazásnak az egyik eredménye, hogy a 2021-es Mindenki zenéljen! konferencián Moritz Pedaring, a Pop Akademia Wien-ről, Wolfger Budchberger pedig a linzi intézményről beszélt.
[34] Az iskolát azóta is Hints M. Zoltán vezeti, aki szintén előadott a 2021-es Mindenki zenéljen! konferencián.
[35] https://www.rmdsz.ro/profil/novak-csaba-zoltan
[36] Előadó: Korpos Szabolcs, a Salamon Ernő Elméleti Gimnázium tanára
[37] Előadó: Dr. Fazakas Áron, hangmester-képzés vezető valamint Lénárd József és Szőcs Levente, oktatók
[38] A 2021. szeptember 3-ai tanácskozás teljes programját lásd: https://poptanitas.blog.hu/2021/08/26/neked_is_konnyu_legyen (Utolsó letöltés: 2021. november 10.)
[39] https://hangfoglalo.hu/aktualis/felmeres-keszul-a-hazai-eloadok-zenei-tudasarol
https://hangfoglalo.hu/aktualis/wellbeing-kutatas-eredmenyek
https://hangfoglalo.hu/aktualis/reflektiv-jelen---zeneipari-kutatasok-online-konferencia
https://poptanitas.blog.hu/2020/05/25/kik_es_hol_tanitanak_konnyuzenet
https://poptanitas.blog.hu/2019/06/19/kutatas_proart_poptanitas
https://poptanitas.blog.hu/2019/05/22/kutatas_eredmenyek (Utolsó letöltések: 2021. november 10.)
