A Hangőr Egyesület, az Öröm a Zene Nonprofit Kft. és a Szent György Közhasznú Nonprofit Alapítvány megbízásából a winwinwin kutató és tanácsadó kft. két kérdőíves felmérést végzett 2021-ben. Ezek eredményeit ismertette a Mindenki zenéljen! konferencián Zenélni menő? című előadásában Bodor-Eranus Eliza, a kutatócég ügyvezetője.
A kutatások elkészítéséről még nyár elején született megállapodás a három megrendelő és a winwinwin között, így júliustól októberig zajlott a két felmérés adatfelvétele. Az egyik esetében 1000 fős, korra, nemre és lakóhelyre is reprezentatív, azaz a teljes magyar lakosságot leképező, úgynevezett omnibusz kikérdezés zajlott, míg a másiknál a három megrendelő adatbázisaira, kapcsolati hálójára építve történt a feldolgozható információk gyűjtése. Ez utóbbi esetben a winwinwin által összeállított online kérdőívet 537-en töltötték ki.
Bodor-Eranus Eliza előadásában elhangzott, hogy a MAHASZ, a ProArt és a Hangfoglaló Program is végzett már olyan kutatásokat 2016 óta, amelyek érintőlegesen vagy részben ugyancsak foglalkoztak a könnyűzenei oktatás helyzetével. A 2017-es „Zeneipari jelentésből” például tudjuk, hogy a 18 év feletti magyar internetezők körülbelül ötöde játszott valaha valamilyen hangszeren, míg a 2019-ben kiadott, azonos című dolgozatból az derült ki, hogy a 18 év feletti magyar lakkosság 11,7%-a rendelkezett valamilyen szintű zenei tudással. A Hangfoglaló Program megbízásából 2019-ben részben a zenészek zenei előképzettségéről szóló kutatásból pedig az derült ki, hogy a zenészek szívesen tanították saját gyermeküket is zenélni, többek gyereke alapfokú zeneiskolába (33%) vagy magántanárhoz (17%) járt, de nem ritka jelenség, hogy a zenészek maguk oktatták a zenét gyerekeiknek (22%).
A winwinwin ügyvezetője a 2021-es, kifejezetten a könnyűzenei oktatásra fókuszáló kutatások kapcsán többek között kiemelte, hogy a magyarországi felnőtt lakosság több mint fele (53%) fontosnak tartja a könnyűzenei tudást. És bár viszonylag alacsony a lakosság azon része, amely tanult is valaha zenélni (29%), mégis a válaszadók 52%-a szívesen tanulna hangszeres könnyűzenét, 63%-a pedig taníttatná gyerekét hangszeres könnyűzenére. Ami különösen annak fényében nagyon fontos, hogy a korábbi felmérések jóval alacsonyabb könnyűzenei oktatási hajlandóságot mutattak. Az idei kutatási eredmények pedig még akkor is figyelemreméltóak, ha a kutató előadásából kiderült: a nők körében magasabb a gyermekek zenei nevelése iránti igény, illetve a fővárosban élők és a viszonylag magas jövedelműek azok, akik szívesen taníttatnák zenélni a gyermekeiket.
A Mindenki zenéljen! konferencia Zenélni menő? című előadásában szó volt arról is, hogy az 537 fő által kitöltött online kérdőívből kiderült, a válaszadó zenészek 38%-a egyben zenét is tanít, miközben az önmagukat elsősorban zenetanárként meghatározó válaszadók 29%-a úgy nyilatkozott, hogy egyben zenész is. A kutatás igyekezett vizsgálni a könnyűzene tanulás motivációit is, amiből kiderült, hogy a nagy többség a „mert zenélni jó!”, „zenélni menő”, „szeretem a zenét”, „a zene boldoggá tesz” válaszokat adta erre a kérdésre. Mindehhez Bodor-Eranus Eliza előadásában azt is hozzátette, hogy azok körében, akik hasznosnak tartják a könnyűzenei tudást, tanulást, az élvezet, élmény, a közösség, a fejlődési és egyáltalán a zenével járó pozitív tapasztalások jelentik a legfontosabb motivációt a tanulásra.
