Magyarországon szükség van egy olyan könnyűzenei módszertani központra, ahol az oktatásban eddig megszületett és elvitathatatlan tanítási módszereket, illetve az ezekhez kapcsolódó tudást leírják, rendszerezik, majd úgynevezett kreatív házakon keresztül országosan terjesztik – hangzott el többek között Andrásik Remo előadásában a Mindenki zenéljen! konferencián.
Szükséges-e a könnyűzenét államilag támogatni? Ezzel a kérdéssel kezdte előadását Andrásik Remo, a Hangszeresek Országos Szövetségének (HANOSZ) főtitkára a Mindenki zenéljen! konferencián. Majd azt az évtizedes vitát elevenítette fel, amelyik egyik oldalról csak hobbiként és üzletként igyekszik a műfajra tekinteni, miközben a szembenállók azt vallják: a könnyűzene a kultúra szerves része. A közel harmincéves könnyűzenei oktatási tapasztalattal bíró előadó mindehhez hozzáfűzte: a könnyűzenei szakma sem értékeli túl sokra az elüzletiesedett zenét. Majd megismételte: nincs könnyű és komoly zene, csak jó és rossz. A jó és a rossz zene aránya pedig nem változott az új művek között, csak éppen nagyságrendekkel több új zene születik, mint akár évtizedekkel, és pláne évszázadokkal ezelőtt.
A HANOSZ főtitkára beszélt arról is, hogy a szervezetük két évtizede annak elfogadtatásán dolgozik, hogy a könnyűzene a magyar kultúra elidegeníthetetlen része. Fontos lépésnek tartja ezen a téren, hogy 2021-ben a kormány elfogadott egy olyan javaslatot, amely rögzíti: Magyarországon szükség van egy olyan könnyűzenei módszertani központra, ahol az oktatásban eddig megszületett és elvitathatatlan tanítási módszereket, illetve az ezekhez kapcsolódó tudást leírják, rendszerezik, majd úgynevezett kreatív házakon keresztül országosan terjesztik. „Három évtized kapálózása nem volt hiábavaló, hiszen a könnyűzenei stratégiában megjelentek a könnyűzenei oktatásnak olyan elemei, amelyekről évek óta beszélünk” – jelentette ki ez előadó.
A kreatív házak kapcsán elmondta, hogy ezek a non formális könnyűzenei oktatás színterei lehetnek, egyfajta hibrid megoldás a közművelődés és a közoktatás között. A jelenlegi tervek szerint tíz ilyen ház kezdené meg a működését Budapesten és vidéken. Ezek közé a négy már működő könnyűzenei intézmény – a debreceni, ceglédi, budapesti rocksulik és a tatai Peron – is teljes értékű partnerként kerül majd be. Természetesen az eredeti elképzelések, az először meghirdetett program menet közben alakul, deformálódik, de nem lehet meghátrálni a gyerekek és a kollégák miatt. Andrásik Remo előadásában utalt rá: kilenc hónapja önként, fizetés nélkül dolgoznak, és közben nagyon sok partnert sikerült meggyőzni arról, hogy a saját tudását beadja a közösbe. Rengeteg kolléga és szakmai szervezet állt az ügy mellé.
A formálódó tervekről a HANOSZ főtitkára elmondta azt is, hogy a könnyűzenei képzést hét szinten képzelik el, amely egy 2x36 órás hobbizenész tananyaggal indulhat, ahol nincs kimenetei elvárás és életkortól is független. Erre építkezve szeretnének egy akkreditált könnyűzenei tananyagot megalkotni, amelynél már van kimenet és elvárás is, egyben a Kőbányai Zenesuli bemenetét is képezhetné. Kőbánya pedig saját kimenetét a leendő felsőoktatási könnyűzenei képzéshez igazíthatná.
Andrásik Remo mindehhez hozzátette, hogy ez egy örökké nyitott program lesz, hiszen csak kezdő és haladó zenész van, teljesen kész nincs, így mindig van hová fejlődni, és mindig lesz mit tanulni. „Bízom benne, hogy ezt a fajta gondolkodást egyre többen fogják megérteni, mert a mostani generáció felelőssége, hogy adunk-e hangszert a gyerekek kezébe, és ezáltal építünk-e közösségeket, és nevelünk-e boldog gyerekeket, vagy marad a magányos telefonnyomkodás” – zárta gondolatait a HANOSZ főtitkára a Mindenki zenéljen! konferencián.
