A könnyűzenei oktatással foglalkozni, azt alakítani vagy támogatni nem öncélú, csak a könnyűzenészeket vagy az őket is magában foglaló iparág érdeke és feladata – jelentette ki Bajnai Zsolt, a Hangfoglaló Program elindítója, a Poptanítás munkacsoportjának vezetője a Mindenki zenéljen! konferencián tartott előadásában.
Bajnai Zsolt 2013-tól vett részt a Hangfoglaló - korábban Cseh Tamás - Könnyűzene Támogató Program kidolgozásában, 2015-től a Nemzeti Kulturális Alapon (NKA) belül működő ideiglenes kollégium vezetője, 2021-ig pedig a Könnyűzenei Szolgáltató Iroda igazgatója volt. Mindezek okán idézte fel az úgynevezett üres adathordozók után szedett jogdíjak negyedének NKA-hoz irányítása révén létrejött program születését, illetve a kilencedik, a Magyar Könnyűzenei Oktatást Támogató Alprogram megszületését. Előadásában utalt rá, hogy eredetileg csak nyolc alprogramja volt a Cseh Tamás Programnak, de az ideiglenes kollégium által felvázolt könnyűzenei életpálya modell, illetve az első év tapasztalatai azt mutatták, szükséges az oktatással foglalkozó alprogram elindítása. Erre tulajdonképpen 2016 végén, a Hangszert a kézbe rendezésére szóló pályázattal került sor.
A Hangfoglaló Program elindítója beszélt arról is, hogy a Magyar Könnyűzenei Oktatást Támogató Alprogram révén nemcsak a Hangszert a kézbe sorozat indulhatott el, de két alkalommal városi zenei koncepciók írására is jelentethetett meg pályázatokat a Hangfoglaló Program Kollégiuma. A Zenei és a Halmos Béla Program Kollégiumokkal közösen pedig nemcsak a 2017-es városi zenei koncepció pályázatot bonyolították le, de a zeneiskolai zenekaroknak szóló felhívást is együtt jelentették még. Az oktatási alprogram fontos feladata volt a már korábban is működő Öröm a Zene tehetségkutatók rendszeres támogatása, aminek köszönhetően fokozatosan kialakult és egységesült a megyénkénti és a határon túli versenyek lebonyolítása.
A jelenleg a Poptanítás munkacsoportot vezető szakember előadásában felidézte a 2017 őszén tartott „Legyen a könnyűzene is mindenkié” konferenciát, ami után nemcsak a munkacsoport jött létre, de elindult a poptanítás blog, illetve kutatások, tanulmányutak, mini konferenciák szerveződtek. Ezeket a feladatokat kezdetben a Szent György Alapítvány majd a Hangőr Egyesület vállalta magára. Az egyesület 2018-ban Egerben, Debrecenben, Pécsett és Tatán szervezett kisebb tanácskozásokat, a Debreceni és a Marosvásárhelyi Rocksulikkal pedig az előző három évben nagyobb konferenciákat rendeztek. A Hangszert a kézbe kiállításokhoz kapcsolódva rendszeresek lettek a Poptanítás munkacsoport összejövetelei, elkészült a Könnyűzenei Oktatási Kataszter, illetve Bécs és Linz oktatási intézményeit felkereső tanulmányút is zajlott. Mint elhangzott, a koronavírus miatt bevezetett korlátozások közel másfél évre visszavetették a munkát, aminek újraindulását éppen a Mindenki zenéljen! konferencia jelenti.
Bajnai Zsolt előadásában külön kitért a Hangszert a kézbe kiállítás-sorozat sikerére, amely 2017 februárja óta 47 helyszínen, 194 kiállítási napon, közel 110 ezer látogatót fogadott. És, ahol még élesebben vetődtek fel a kérdések: ha valaki kedvet kap a könnyűzenéléshez, azt hol, milyen körülmények között, milyen tananyagból és milyen oktatókkal teheti meg. Ugyancsak beszélt a városi zenei koncepciókról, amelyekből az olvasható ki, hogy miközben minden településnek van zenei múltja és helyben nincsenek műfaji határok, a könnyűzene leginkább oktatását az intézményrendszer hiánya hátráltatja.
A Mire jutottunk 5 év alatt? című előadásban elhangzott, hogy a könnyűzenei oktatás fejlesztése nem az abban résztvevők öncélú vállalkozása. A fejlődés ugyanis a könnyűzenei piac bővülését is magával hozhatja, hiszen kutatások bizonyítják, hogy tudatos zenei vásárlók lesznek azokból, aki zenélnek vagy tanultak zenélni. Ez pedig megindíthatja a könnyűzenészek bevételeinek az átalakulását, hiszen bővülhet a közönségtől közvetlenül érkező forrás aránya. Mindezek mellett az „ezüstgenerációnak”, a színpadot maguk mögött hagyóknak kiváló lehetőségeket teremthet a zene tanítása. Összességében pedig nemcsak boldogabb társadalomban, tudatos zenei vásárlók között, szociálisan érzékenyebb közegben élhetünk, de a könnyűzene tanulás a tudásalapú társadalom fejlődését is segítheti, és végre Bartók és Kodály országa végre nemcsak Bulgáriát előzhetné meg a zenélők arányát tekintve. Bajnai Zsolt hozzátette azt is, hogy a könnyűzenei oktatás célja nem lehet más, mint az Unió által támogatott élethosszig tartó tanulás modelljének átvétele, azaz az élethosszig zenélés programja.
