Személyes ének-zene órai és zeneiskolai élményeit, valamint a nyolcvanas évekbeli svédországi tapasztalatait is felelevenítette Cselőtei László, az NKA Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program Kollégiumának vezetője, amikor megnyitott a Mindenki zenélje! című konferenciát.
„Hogy állt hozzám az énektanárom?” – Gyerekkori élményeinek felelevenítésével kezdte a Hangőr Egyesület Mindenki zenéljen! című konferenciájának a megnyitását Cselőtei László, az NKA Hangfoglaló Program Kollégiumának vezetője 2021. november 10-én a Budapest Music Centerben. Mint mesélte, az iskolai énekórán úgy kellett volna népdalt énekelnie az egész osztály előtt, hogy korábban senki nem mondta el neki, azt hogyan is kellene. És mivel a sikertelen éneklés után sem ült le vele senki megbeszélni, mi, miért nem volt jó, amikor énekelni próbált, talán nem meglepő, hogy sokakkal együtt neki is elment a kedve az ének-zene óráktól és az iskolai zenetanulástól.
„De nem adtuk fel!” – Folytatta azzal a személyes történettel, amelyben a hetvenes évek végén már az öccse is szerepelt, akivel akkor éppen Deep Purple rajongók (is) voltak, és olyan zenét szerettek volna játszani, na meg persze gitározni tanulni. Az öccse be is iratkozott egy zeneiskolába, de a szolfézs és a klasszikus gitár alapjai hamar elvették a kedvét, így nem volt más választásuk, mint egyedül, magukban próbálgatni a zenélését. „Magunkban próbáltuk kitalálni, hogyan is kellene!”
„A nyolcvanas évek végén Svédországban azt láttam, hogy az Isten háta mögötti helyeken is magas színvonalon tanulhatnak zenélni a gyerekek. Próbatermek, hangszerek álltak a rendelkezésükre, és olyan zenét tanítottak nekik, ami érdekelte őket.” – Fűzte tovább a gondolatait a kollégium elnöke, aki azt is hozzátette, a kilencvenes évektől már idehaza is látszottak jó próbálkozások, például Kőbányán vagy Debrecenben. Miközben évtizedek óta ugyanaz a cél: a könnyűzene oktatása országosan fejlődjön. „Ez a konferencia pedig azért fontos, mert a célunk, hogy ezen a területen is felzárkózzunk Európához.”
Cselőtei László megnyitójában köszönetet mondott Andrásik Remonak, aki az elmúlt évtizedekben nagyon sokat tett a hazai könnyűzenei oktatásért, illetve Bajnai Zsoltnak, aki a Hangfoglaló Program elindítójaként egy olyan rendszert állított fel, amiben az oktatásnak is megvan a maga helye. „Büszke vagyok, hogy mindezt folytathatom.”
