2021. január 21. írta: Rozsonits Tamás

Oktatófilm nemcsak dobosoknak – beszélgetés Bágyi Balázzsal

Bágyi Balázs dobos zeneművész, zeneszerző, tanár, nem mellesleg a magyar Jazz Szövetség elnöke néhány napja közzétette A dobfelszerelés bemutatása, kialakulása és szerepe a könnyűzenében című oktató videóját. Erről beszélgetett Rozsonits Tamással.

Pécsett születtél és ott nőttél fel. Miért éppen a dobokat választottad a hangszerek közül?
Belülről fakadt. Viszonylag későn kezdtem dobolni, úgy 13 évesen. Mindenféle zenéket hallgattam és valahogy a dobolás fogott meg. Aztán, ahogy mások is, mindenféle konyhai eszközből kamu-szerkókat állítottam össze, majd 14 évesen lett egy igazi dobfelszerelésem, egy csehszlovák gyártmányú Amati hangszer. A pécsi Király utcában a Triál üzletben azt lehetett kapni.
Mikor érezted, hogy annyira komoly a helyzet, hogy ez lesz a hivatásod?
Amikor találkoztam a jazzel. Attól kezdve tudatosan kerestem a rádióban azokat a műsorokat, ahol jazz szólt, de párhuzamosan hallgattam popzenei műsorokat is, aztán, ahogy idősebb lettem, a jazz-irányultság megerősödött. Akkoriban ismételte a Magyar Televízió a Pori Jazz Fesztiválon forgatott anyagait, vadásztam azokat a késő éjszaka sugárzott műsorokat. A jazz levegője, lüktetése és a szabadsága rabul ejtett és úgy 16 éves koromtól tudom, hogy az a hivatásom és a küldetésem, hogy ezzel a zenével foglakozzak.
Kik voltak a legmeghatározóbb tanáraid és mestereid?
Pécsett a Zsolnai Központban, a zeneiskolában Molnár Jenőtől tanultam, aztán Budapestre költöztem. Itt Nesztor Ivánhoz jártam, aztán felvettek a jazz tanszakra, ahol Kőszegi Imre, Zsoldos Béla és Nesztor Iván voltak a mestereim.
A mai érdeklődők könnyebb helyzetben vannak, mint a te generációd, mert az internet számos tájékozódási lehetőséget biztosít. A te most megjelent filmed elkészítését mi motiválta?
Már régóta motoszkált a fejemben a téma és egy „home video” variánsát el is készítettem a karantén időszaka alatt, de szerettem volna annak egy professzionális változatát is megvalósítani. Erre remek alkalmat biztosított a Hangfoglaló Program pályázata. Belevágtam egy kiváló pécsi csapattal, ők a Kerekes Fotó és Film, velük dolgoztam együtt. Azt szeretném, ha ezt a hangszert közelebb hozhatnám mindenkihez. Mindenhol látjuk, de viszonylag keveset tudunk a kialakulásáról és működési elvéről.
Profi zenész vagy műkedvelő amatőr nézőknek készült a filmed?
Mindenkinek szól. Nehéz egy olyan anyagot elkészíteni, amely időben korlátozott, hogy ne legyen túlságosan szakmai, ám tartalmazzon lényegi információkat. Legyen mesélős, élvezetes, 26 percben, holott erről a témáról napokig lehetne beszélni és köteteket megtölteni.
Mennyi nyersanyagot forgattatok és milyen nehézségeket rejtett az utómunka, a vágás?
Fókuszált voltam már a forgatás előtt is, rágyúrtam fejben nagyon, nagyjából egy órányi anyagot vettünk fel. Igyekeztem egy logikus vonalvezetés mentén felvázolni a történetet. Az sem véletlen a videóban, hogy mikor ülök át egyik felszereléstől a másikhoz, mert azt az elhangzó információk indokolják.
Ha valaki többet szeretne megtudni a témáról, mit tegyen?
Elhangzik a videóban, hogy aki gazdagabban szeretne informálódni, keresse fel Cegléden a Dobmúzeumot, ami egy világra szóló gyűjtemény, Kármán Sándor magángyűjteménye.
Készülsz-e folytatni a video-anyagot?
Rengeteg ötlet, tudás és információ halmozódott fel bennem az évtizedek alatt, kiindulva a tanítási tapasztalatokból is. A folytatás az anyagiakon múlik, hiszen az nagyon költséges. Ha találok forrást, szívesen folytatom, mert a tematikák már léteznek a fejemben.
Vannak visszajelzések a videóról?
Leteszteltem a tanítványaimon. A kicsik és a nagyobbak is végignézték, miközben azt figyeltem, nem unják-e. A visszajelzések megnyugtattak: folyamatosan lekötötte őket ez a 26 perc. Viszonylag sokat dobolok az anyagban, azt hiszem, az is nagyon megdobja a tartalmat. Nagyjából egy hete nyilvános egy megosztón és azóta nagyon kedves, szívhez szóló kommenteket kapok. Idősebb, több évtizede doboló kollégák is írtak, hogy még számukra is tudtam újat mutatni.